Sorkötelezettség nincs, de egyre többet beszélnek róla 

Svájcban meg sem szüntették, tavaly Horvátországban és Szerbiában is döntöttek a sorkatonaság visszaállításáról. Nemrég Franciaország és Olaszország is elgondolkodott a kérdésen, holott ezekben az országokban jó ideje nincsen már sorkatonai szolgálat. Németországban most arról folyik a vita, hogy fektessenek-e nagyobb hangsúlyt az önkéntes szolgálat népszerűsítésére. A közelmúltban Nagy-Britanniában egy magas rangú tiszt vetette fel a sorkatonaság visszaállításának gondolatát, ám abból akkora közéleti vita kerekedett, hogy egy másik tisztnek kellett lehűtenie a kedélyeket, mondván, hogy az ország biztonságban van, nincs napirendben a kérdés. 

A Fidesz politikusaitól korántsem idegen, hogy időnként megemlítsék a sorkatonai szolgálat visszaállításának lehetőségét. Először 2016 januárjában hozták szóba, akkor Kövér László házelnök az egyik vidéki lapnak azt mondta, szerinte katasztrofális hiba volt a sorkötelezettség eltörlése, de hogy némiképp elvegye a kijelentése élét, azt is hozzátette: a visszaállításához összeurópai döntésre lenne szükség. Ugyanakkor azt is mondta, „Magyarország és Európa is erősebb lenne a sorkötelezettség visszaállításával, és nem kizárt, hogy a lépés a nem túl távoli jövőben megtörténik.” Erre Kósa Lajos, az akkori frakcióvezető rátromfolt, az RTL híradó kérdésre megerősítette, hogy foglalkoznak a gondolattal, mert ha a szükség úgy hozná „a hadköteles korú fiataloknak katonai kiképzést kellene kapniuk”, másként adott esetben nem lennének bevethetők.  

Amikor a napokban megjelent a Kovács László vezérőrnaggyal készített interjú, a tábornok megerősítette, hogy Magyarországon jelenleg nem gondolkodnak a kérdésen, bár folyamatosan zajlik a Magyar Honvédség fejlesztése, a haderőnemekhez csatlakozás továbbra is önkéntes, nincs arról szó, hogy újra legyen kötelező sorkatonai szolgálat. 

„A jelenleg hatályban lévő honvédségi törvény ezt nem is tenné lehetővé”, fejtette ki a Hírklikknek Krizbai János nyugalmazott ezredes, akit a katonaszociológia, a humánpolitikai és személyügyi kérdések szakértőjének tekintenek. Utalt arra, amikor 2004-ben felfüggesztették a sorkatonai szolgálatot, akkor a parlament az önkéntes katonai szolgálat mellett foglalt állást. Ez a rendszer jelenleg is működik, vannak hivatásos és tartalékos katonák. 

„Mindkét forma önkéntes, tehát Magyarországon jelenleg senki sem lehet kényszerből katona” – szögezte le lapunknak a Magyar Hadtudományi Társaság tagja, de ez szerinte sem jelenti azt, hogy szükség esetén az ország védelmét a Magyar Honvédség kevesebb mint negyvenezer hivatásosának kellene biztosítania. A jogszabályok ma is lehetővé teszik, hogy azokat, akik tíz éven belül, vagy akár valamivel korábban kiképzést kaptak, mozgósítani lehessen. Más a helyzet azokkal, akik eddig semmilyen kiképzést nem kaptak, őket csak akkor lehetne behívni és elkezdeni a kiképzésüket, ha a kormány kihirdetné a hadi állapotot. „A jogszabályok egyértelműek, de igazgatási szempontból ennek a feltételei is megvannak” – mondta a nyugállományú ezredes. 

A katonaság belső, személyi állományának ismerőjeként úgy gondolja, ha egy ilyen rendkívüli helyzet bekövetkezne, a szükséges kiképző kapacitás – némi bővítéssel ugyan – rendelkezésre állna. „Hasonlóan a több NATO országhoz, ahol korábban a békés időszakra tekintettel megszüntették, vagy felfüggesztették a sorkatonai szolgáltatott, nálunk is készültek tervek arra a helyzetre, ha mégis létre kellene hozni a védelemhez szükséges megfelelő személyi képességeket. Hogy ez mit jelent a férfiak, illetve a nők esetében, a különböző munkaterületen dolgozókat miként érintené? Pontosan szerepel a honvédelmi törvényben, illetve az egyéb jogszabályokban.” Krizbai János nyomatékosan hozzátette: ezek életbe léptetéséhez parlamenti döntések kellenek, a kormány kizárólagos hatáskörébe tartozik, hogy elrendelje a veszélyhelyzetnek azt a fokozatát, amelyiket az adott körülmények között szükségesnek lát. 

Napjainkban egyre gyakrabban hallani a NATO katonai szakértőitől, hogy az orosz-ukrán háború kapcsán a világ nagyon közel került egy újabb, akár Európát is érintő, katonai összecsapáshoz. Ilyen esetben egyik napról a másikra meg lehetne-e teremteni a magyar hadsereg létszámbővítését – kérdeztük. Az ezredes kifejtette: egyik percről a másikra aligha. Amikor új állomány bevonására készül egy ország hadserege, az alapfelkészítések lépésről-lépésre kezdődnek el. Ha a hadsereg vezetése komoly biztonságpolitikai kockázatokkal számolna, akkor még a nagyobb probléma keletkezése előtt bevezetnének bizonyos rendszabályokat. Hozzálátnának mind a személyi, mind a szükséges infrastrukturális hálózat bővítéséhez. A megkérdezett szakértő ebben sem lát problémát, mert a mai fiúkat, lányokat ismerve, mind fizikai, mind szellemi szempontból alkalmasnak tartja ezt a nemzedéket is a katonai ismeretek elsajátítására. „Fizikailag és mentálisan a mai fiatalok jobban alkalmassá tehetők a katonai szolgálatra, mint a korábbi korosztályok. Egészségesebben, tudatosabban élnek, mint a szüleik.” Azt elismeri, hogy a békeidőben kényelmesebb körülmények között élők, a természettől elszakadt fiatalok kiképzése, felkészítése nehezebb feladat lenne, mint néhány évtizede volt, de szerinte, ha „helyzet lenne”, ezzel is meg tudna birkózni a hivatásos kiképzők állománya. 

A napjainkban zajló háborús események arra is rávilágítanak, hogy az ütközetek sikere ma már nem elsősorban a test-test elleni összecsapásokon múlik, a hadviselésben egyre nagyobb szerepet kapnak az elektronikai eszközök. A különféle fegyverek kezelése gyakran már-már mérnöki felkészültséget követel a katonáktól. A magyar gazdaság szakemberhiánnyal küzd, a tizenéves fiatalok nagy százalékának gondot okoz az írás-olvasás, a szövegértés is. Ezekből a fiatalokból hogyan lehet ütőképes, korszerű sereget kiállítani? Krizbai ezredes ezt az aggodalmat nem osztja. „Veszélyhelyzet idején nyilván a „békés” életritmusukat fel kell adniuk az embereknek, de látjuk, hogy még a hátrányos helyzetű családokban nevelkedő gyerekek is már pici korukban megtanulják a mobiltelefonok kezelését. A mai katonai élet valóban a korábbinál magasabb fokú szakismeretet követel, de a fegyverek kezeléséhez nem annyira iskolai végzettségre, sokkal inkább egyfajta műszaki intelligenciára van szükség, amire viszont napjainkban szinte már cumis korban szert tesznek a gyerekek. A szakképzettség hiánya más irányú problémája a gazdaságnak, és más a honvédségnek. A seregben nagyon sokfajta munkakör, beosztást létezik még a fegyverkezelők szintjén is szükség esetén mindenki számára meg lehetne találni a képzettségének, felkészültségének megfelelő feladatot.”

Két évvel ezelőtt, amikor nagy nyilvánosságot kapott a honvédelmi tárca toborzási kampánya, az egyik szocialista képviselő kérdésére a tárca vezetője tagadta, hogy a kormányon belül egyáltalán csak gondolnának a sorkatonaság visszaállítására. Arra a mai napig nem adott magyarázatot, akkor hogyan képzeli el a kormány az állomány 37 ezres létszámplafonjának tervezett megduplázását? Ha nem sorozással, akkor a katonai alapismeretek iskolai oktatásával? Vagy ahogyan visszahozta a múltból a Fidesz a főispánokat, a vármegyéket, visszahoznák a levente képzést is? Ha most a sorkatonaság visszaállításának gondolatát nem is cáfolja, de nem erősíti meg a HM, egyszer talán arról is nyilatkozik majd a miniszter, szerinte hogyan lesz további nyolcvanezerrel több új katonája az országnak.  

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. aug. 15.-i adása itt nézhető meg: