Soros fóbia
|
2017. május 6. 06:58
2017. máj. 6. 06:58
Szóval az úgy volt, hogy eleinte nem tűnt fel a dolog, mert csak Fideszes plakátokon láttam, meg Fideszes sajtóban, azt meg ugye tisztességes, magyar ember nem olvas, nem néz. Aztán egy napon még a CEU likvidálása előtti időszakban arra ébredtem, hogy valaki motoszkál a spájzban, mire gondol ilyenkor az ember, főleg, ha erdő mellett lakik (ott meg nem jó a dal szerint sem lakni), hogy bizony egerek költöztek a házba.
Vettem ilyen ragacsos rágcsálócsapdát és vártam az eredményt, ami nem is késett. Másnap éjszaka is hallottam a motoszkálást, hálóköpeny fel, papucs kézbe, irány a spájz és legnagyobb megdöbbenésemre nem egeret találtam a kamrában, hanem egy aszott képű pasit öltönyben, aki buzgón tüntette el magában a nekem készített mascarponés sütit.
Nem tagadom az ingerültségemet, ahogy kirántottam a kezéből a tálat, az bizony nem egy demokratikus tett volt, de talán az ember hajnal 2-kor nem tud annyira liberális hangokat megütni egy ismeretlennel szemben, aki éppen a kedvenc süteményét zabálja fel.
- Soros. - mutatkozott be, felém nyújtva jobbját és mintha mosolygott is volna - Soros György.
Egyik kezemben a tállal, másikban a papuccsal maga voltam a tanácstalanság szobra - Alex. válaszoltam, vagy inkább nyögtem, mert azért valljuk be, ekkora hatalmú emberrel nem találkozik sűrűn halandó magyar, főleg nem a kamrájában, mascarponét zabálva.
Kedvesen kiinvitált a nappaliba és felkapcsolta a villanyt, majd leült a fotelba és a világ legtermészetesebb módján keresztbe vetette a lábait egymáson.
Mosolygott és talán ez volt az egészben a legfélelmetesebb, az, ahogy mosolygott.
A papucsot ledobtam a kezemből és a mascarponés tálat leraktam az asztalra kettőnk közé, majd magam is leültem. Ekkor jött ki az asszony és szemrehányóan nézett rám a megdézsmált süti miatt, pedig nem én voltam, hanem a Soros, és ebben az volt a legrosszabb, hogy kanál szára is felém mutatott vádolóan.
Soros továbbra is mosolygott és azt hiszem ekkor utáltam meg.
Bezzeg a páromnak kedvesen kezet csókolt és gratulált a frizurájához (pedig zilált volt, hiszen ő is most ébredt fel), sőőőt a párom még rám is szólt, hogy ahelyett, hogy felzabálom a sütit, igazán megkínálhatnám a hajnali vendégünket.
Nagyot sóhajtva elmentem kistányérért és villáért és ez a vén tapló még rám is kacsintott, amikor odaraktam elé a süteményemet kiporciózva. A párom persze vádló szemekkel hozta utánam a szalvétát, amit elfelejtettem a süti mellé adni.
Szépen, komótosan enni kezdett, oldalbordám elvonult aludni én meg hulla fáradtan arra vártam, hogy Soros kikaparja az utolsó morzsákat is. Amikor végzett, bevallom azt hittem, hogy elővesz egy csekkfüzetet és beleír valami szép kerek összeget, ahogy a filmekben szokták és megköszöni, az eddigi írásaimat, valamint a demokrácia visszaállítására tett erőfeszítéseimet, mivel már eddig is annyiszor neveztek Soros bérencnek!
Semmi ilyesmi nem történt, felállt, megköszönte a sütit és elment, én pedig azt hittem többé nem látom, tévedtem!
Egyre gyakrabban tűnt fel az életemben és tette ezt a legváratlanabb helyzetekben, és helyeken. Állandóan a frász kerülgetett, mert egy idő után már minden mögött Sorost láttam, a hűtő mögött, a WC ajtó mögött, ágy alatt, és ahogy figyelni kezdtem, rá kellett jönnöm, hogy Soros mindenhol ott van. Ott van autó motorháza alatt, a könyvtárban, még a falakban futó vezetékek is összeköthetőek vele.
Ekkor kezdtem el rettegni, néha már olyan képzeteim is voltak, hogy még a könyvek metszeteiről és festményekről is ő kacsint vissza rám. Például a Honfoglalás című festményen is ott ült Árpád mögött a fehér lovon öltönyben és ráncosan és hiába mutogattam mindenkinek, az emberek rám kezdetek el egyre furábban nézni.
A feleségem elhagyott, a gyerekeim elköltöztek, én pedig már a pszichiáterem várójában is őt láttam mosolyogva, hanyagul egymáson átvetett lábakkal.
Most már tudom, hogy a Fidesz mögött is Soros áll, sőt maga Orbán a Soros, persze néha kételkedem ebben, legfőképpen akkor, amikor nem felejtem el, nyalogatni a számat és turkálni a zsebemben, szotyi után kutatva.
Mostanában azt hiszem, hogy én vagyok Orbán és szétverem az Európai Uniót, azt hiszem, hogy barátom Putyin ez az ex KGB-s, aki állandóan emlékeztet arra, hogy mit csináltam?
Nem tudom, talán énekelnem kellene valamit, talán a - Fehérvári huszárokat - az olyan lelkesítő, meg minden...
Amúgy, szép kilátás van ebből az intézményből, Grazra!
Nem tagadom az ingerültségemet, ahogy kirántottam a kezéből a tálat, az bizony nem egy demokratikus tett volt, de talán az ember hajnal 2-kor nem tud annyira liberális hangokat megütni egy ismeretlennel szemben, aki éppen a kedvenc süteményét zabálja fel.
- Soros. - mutatkozott be, felém nyújtva jobbját és mintha mosolygott is volna - Soros György.
Egyik kezemben a tállal, másikban a papuccsal maga voltam a tanácstalanság szobra - Alex. válaszoltam, vagy inkább nyögtem, mert azért valljuk be, ekkora hatalmú emberrel nem találkozik sűrűn halandó magyar, főleg nem a kamrájában, mascarponét zabálva.
Kedvesen kiinvitált a nappaliba és felkapcsolta a villanyt, majd leült a fotelba és a világ legtermészetesebb módján keresztbe vetette a lábait egymáson.
Mosolygott és talán ez volt az egészben a legfélelmetesebb, az, ahogy mosolygott.
A papucsot ledobtam a kezemből és a mascarponés tálat leraktam az asztalra kettőnk közé, majd magam is leültem. Ekkor jött ki az asszony és szemrehányóan nézett rám a megdézsmált süti miatt, pedig nem én voltam, hanem a Soros, és ebben az volt a legrosszabb, hogy kanál szára is felém mutatott vádolóan.
Soros továbbra is mosolygott és azt hiszem ekkor utáltam meg.
Bezzeg a páromnak kedvesen kezet csókolt és gratulált a frizurájához (pedig zilált volt, hiszen ő is most ébredt fel), sőőőt a párom még rám is szólt, hogy ahelyett, hogy felzabálom a sütit, igazán megkínálhatnám a hajnali vendégünket.
Nagyot sóhajtva elmentem kistányérért és villáért és ez a vén tapló még rám is kacsintott, amikor odaraktam elé a süteményemet kiporciózva. A párom persze vádló szemekkel hozta utánam a szalvétát, amit elfelejtettem a süti mellé adni.
Szépen, komótosan enni kezdett, oldalbordám elvonult aludni én meg hulla fáradtan arra vártam, hogy Soros kikaparja az utolsó morzsákat is. Amikor végzett, bevallom azt hittem, hogy elővesz egy csekkfüzetet és beleír valami szép kerek összeget, ahogy a filmekben szokták és megköszöni, az eddigi írásaimat, valamint a demokrácia visszaállítására tett erőfeszítéseimet, mivel már eddig is annyiszor neveztek Soros bérencnek!
Semmi ilyesmi nem történt, felállt, megköszönte a sütit és elment, én pedig azt hittem többé nem látom, tévedtem!
Egyre gyakrabban tűnt fel az életemben és tette ezt a legváratlanabb helyzetekben, és helyeken. Állandóan a frász kerülgetett, mert egy idő után már minden mögött Sorost láttam, a hűtő mögött, a WC ajtó mögött, ágy alatt, és ahogy figyelni kezdtem, rá kellett jönnöm, hogy Soros mindenhol ott van. Ott van autó motorháza alatt, a könyvtárban, még a falakban futó vezetékek is összeköthetőek vele.
Ekkor kezdtem el rettegni, néha már olyan képzeteim is voltak, hogy még a könyvek metszeteiről és festményekről is ő kacsint vissza rám. Például a Honfoglalás című festményen is ott ült Árpád mögött a fehér lovon öltönyben és ráncosan és hiába mutogattam mindenkinek, az emberek rám kezdetek el egyre furábban nézni.
A feleségem elhagyott, a gyerekeim elköltöztek, én pedig már a pszichiáterem várójában is őt láttam mosolyogva, hanyagul egymáson átvetett lábakkal.
Most már tudom, hogy a Fidesz mögött is Soros áll, sőt maga Orbán a Soros, persze néha kételkedem ebben, legfőképpen akkor, amikor nem felejtem el, nyalogatni a számat és turkálni a zsebemben, szotyi után kutatva.
Mostanában azt hiszem, hogy én vagyok Orbán és szétverem az Európai Uniót, azt hiszem, hogy barátom Putyin ez az ex KGB-s, aki állandóan emlékeztet arra, hogy mit csináltam?
Nem tudom, talán énekelnem kellene valamit, talán a - Fehérvári huszárokat - az olyan lelkesítő, meg minden...
Amúgy, szép kilátás van ebből az intézményből, Grazra!
