Spíró György: ma rosszabb a helyzet
Mondhatnánk: komoly botrányt kavart, hogy a Párizsi Magyar Intézet igazgatója, Havasi János nem engedte bemutatni Párizsban Spíró György Csirkefej című darabját, de az állítás nem lenne igaz. Manapság Magyarországon semmiből sincs botrány, ha ma közvélemény kutatást végeznénk, hogy hány ember hallott az esetről, jó ha száz emberből egy mondaná azt, hogy tudja miről van szó.
Egy olyan országban, ahol a magyar diplomácia nyugodtan részt vehet embercsempészetben, és ennek nincs semmi következménye, mi több ma már a média sem foglalkozik vele (gyengébbek kedvéért: a Gruevszki-ügyről beszélünk), ahol a kormány mindenféle trükközéssel szervezetileg is egybe, és lényegében a saját hatásköre alá vonja a média 90 százalékát, és a társadalom mindezt zokszó nélkül veszi tudomásul, ugyan kinek lehet fontos, hogy betiltanak egy színházi előadást, pusztán azért, mert a rendező – Gerzsényi Bea- előzetesen, vagy száz embernek e-mailt küldött. És, ami az eredendő bűn: ebben a levélben a Spíró darabot, amely a nyolcvanas évek közepének Magyarországát mutatja be, arra hívja fel figyelmet, hogy ma hasonló a helyzet az anyaországban.
„Ez azért tévedés” – nyilatkozta a Csirkefej szerzője, Spíró György a Hírklkknek, majd hozzátette: rosszabb a helyzet. Az író azonban azt is kifejtette: szerinte hiba volt a rendező részéről előzetes tájékoztatást, véleményt közölni; ilyet nem szokás, fogalmazott. Már csak azért sem, mert nem egyszemélyes fellépésről volt szó, így viszont kockára tette a többiek szereplését, munkáját is. Spíró maga egyébként a történéseket nem ismeri, előzetesen annyi információja volt az estről, hogy engedélyt kértek tőle a darab felolvasására. „Én ehhez hozzájárultam, jogdíjat sem kértem, de ismétlem, nem színielőadásról, hanem felolvasásról volt szó.”
A tudósítások most is arról szólnak, hogy a szereplők nem eljátszották volna a darabot, hanem felolvassák. (A legújabb hírek szerint más helyszínen ez meg fog történni.) Spíró azt elmondta portálunknak, hogy senkit nem is ismer a hírekben szereplők közül, kissé nyersebben úgy fogalmazott: „fingom nincs, hogy kik ezek”
Feltehetően másoknak sincs (vö: hány ember tudhat az esetről?). Persze a botrányocska azért létezik, és megfelelő látleletet nyújt a mai politikai helyzetről. Arról, hogy a levél címzettjei közül akadt olyan, aki fontosnak tartotta, hogy feljelentse a Külügyminisztériumnál a rendezőt, a külügy pedig fontosnak tartotta azonnal kitiltani az előadást a valamennyiünk pénzéből működő intézetből. Merthogy az új kultúrpolitika – a kultúrharc! – nem engedi meg, hogy valaki, akár magánlevélben, szidja Orbán Viktor rendszerét, mert ha valaki ilyet tesz, az egyenlő – az ő felfogásuk szerint – Magyarország gyalázásával. Vagyis: nincs helye olyan intézményben, ahol a magyar állam a gazda.
És még mondja valaki, hogy a mai Magyarország hasonlít a Csirkefej 1986-os Magyarországához. Dehogy hasonló. Ahogy Spíró mondja: rosszabb.
