Stark Tamás: a magyarság szereti magát áldozatnak beállítani, mert így nem kell semmiért felelősséget vállalni
A rendszerváltás legitimitása az 1956-os forradalomra épült, ez volt az új Magyarország erkölcsi alapja, de most egy másik rendszerben élünk, ez pedig a Horthy-korszakhoz nyúl vissza – mondta a Klikk TV Tíz című műsorában Stark Tamás történész, a Történettudományi Intézet főmunkatársa arról, hogy miért is emlékezik meg a Fidesz-KDNP Kenderesen az egykori kormányzóról és Lázár János miért mondta, hogy Horthy hős katona volt, igaz magyar hazafi, akire főhajtással kell emlékeznünk.
Az emlékezetpolitika most a Horthy-érához nyúl vissza, vonzó a Horthy-korszak alkotmányos rendje, amely egyfajta többpártrendszer volt, parlamentarizmust biztosított, de a parlamentet nem lehetett lecserélni a választások által, mert az úgy volt megszervezve. Vonhatunk párhuzamot – tette hozzá Stark Tamás.
Bármit bele lehet írni a történelemkönyvekbe, és a legabszurdabb dolgokat is el lehet hinni, de egy demokratikus közvélemény semmiképpen sem tekintheti Horthy Miklóst hősnek – mondta a történész, aki hozzátette, a Horthy-kultusz újjáépítése nem szolgálja a nemzet, a társadalom érdekét, Magyarország fejlődését. Egy olyan rendszer öröksége lehet, amely autoriter jellege egyre jobban kirajzolódik, de ezt mi nem vállalhatjuk.
Emlékeztetett arra is, hogy 2015-ben a székesfehérvári civilek Hóman Bálint-szobor felállításáról döntöttek, de Orbán Viktor akkor még ellenezte, azt mondta, nem támogatják olyan politikus szobrának felállítását, aki együttműködött az elnyomókkal.
Stark Tamás a Horthy-korszakról elmondta, annak volt jellegzetessége a nemzeti-keresztény nemzeti jelző használata, „ugyanúgy és ugyanolyan gyakorisággal halljuk most, mint a ’20-as ’30-as években, illetve a II. világháború alatt. A mostani politikának, ideológiának része a látszólag nemzeti szellem és a látszólagos keresztényi identitás.”
Kifejtette, nagyon nehéz Horthynak az értékelése, mert nem egy egységes korszak volt, ami kezdődött ’19 őszétől, és tartott 1944. október 15-ig. „Az mindenképpen eredmény volt, hogy Magyarországot az első világháború utáni polgárháborús helyzetből sikerült talpra állítani – bár ebben nagy szerepük volt a győztes hatalmaknak is –, nem lehetett olyan nyílt, antiszemita politikát folytatni, mint ami elkezdődött 1919 őszén, és aminek következménye volt a numerus clausus és még nagyon sok más rendelkezés.” Ez egy nagyon szélsőséges, nemzeti-radikális, antiszemita politikai vonal volt, és Bethlen István volt az, aki szembesült a ténnyel, lényegében a nyugati elvárással, hogy egy ilyen típusú rendszert nem lehet integrálni az új Európába – tette hozzá.
Magyarország sokáig kimaradt a háborúból és úgy tekintettek Horthyra, hogy ő egy nagyszerű ember, aki ezt el tudja érni, de ennek óriási lett az ára. Stark Tamás rámutatott, a holokauszttal kapcsolatban megpróbálják Horthy felelősségét csökkenteni „és sajnálom a propagandistákat, mert ez egy lehetetlen törekvés. Van, aki azt mondja a felelősség a közigazgatáson volt, nekik kellett volna lassítani, illetve el sem kellett volna elindítani ezt a folyamatot, és a főispánok, alispánok, szolgabírók voltak a felelősök, de a magyarázók megfeledkeznek arról, ami a német megszállás előtt történt, aminek következtében, több tízezer zsidó vesztette életét.”
Stark Tamás arról is beszélt, hogy az úgymond nemzeti jellegnek része az elveszett nagyság visszaállítása, az erre való törekvés. „A Trianon-szindróma a nemzeti érzelmekkel való manipulálás. A magyar kormány nem gondolkodik revízión, annak nincs is realitása, de a trianoni békeszerződéssel ma is meglévő frusztrációt a kormány kihasználja, megpróbálja ezzel kapcsolatban az érzelmeket felhasználni, felkorbácsolni és ezzel a környező országokban élő magyar kisebbségek és az itthoniak figyelmét elterelni arról, ami valóban fontos és valóban nemzeti érdek lenne. Teszik ezt úgy, hogy a rendszer erősen orosz- és Putyin-barát, Kína-barát és erőteljesen Nyugat-ellenes.”
Hozzátette, a magyar néplélekben van affinitás a nemzeti martirológiára, szeretjük magunkat úgy feltüntetni, hogy mártírok vagyunk és voltunk, minket mindig elnyomtak. „Ha mindig áldozatnak mutatjuk magunkat, az azért jó, mert nem vagyunk felelősek semmiért. Sem azért, ami a II. világháborúban történt, sem a holokausztért, a kommunizmusért. Ez egy kényelmes álláspont, erre az ideológiára lehet építeni és tudatosan építenek is.”
A rendszerváltás úgy indult, hogy utolérjük Ausztriát, és Magyarország ugyan nagy utat tett meg, voltak jó irányok, de azok a nagy álmok, amik bennünk voltak ’89-’90-ben, azok nem tudtak megvalósulni. „És ez a frusztráció még táplálja is az affinitást az áldozati lét felé.”
A Klikk TV Tíz című műsora ide kattintva nézhető meg.
