Mi van a Magyar-katedrálison belül?
Mielőtt bárki azt hinné, hogy szeretném lebontani azt a templomot, mit templomot, katedrálist, amit Magyar Péter három hónap alatt felépített, gyorsan leszögezem: eszem ágában sincs. A magyar belpolitikai életben hasonló turbulencia talán csak a rendszerváltás idején volt tapasztalható, és ez a turbulencia igenis kellett, szükséges volt.
Szükséges volt, mert már annyira beleszürkültünk a Fidesz által létrehozott világba, csak a pártállami túlélési ösztöneink működtek, és legkevésbé sem a változásban, a változtatásba vetett hitünk. Hiába sorakozott fel az elmúlt tizennégy évben számtalan ellenzéki párt, azzal a logóval a zászlaján, hogy letöri az orbáni hatalmat, a végeredmény mindig egyre rosszabb lett, még mélyebbre, még stabilabban betonozta be magát a Fidesz, vagy inkább Orbán Viktor. Igen: egyre inkább tűnt mindenki számára megingathatatlannak a hatalom, sem az összefogás különböző formái, sem az egyéni teljesítmények nem hatottak.
Ezért jött mindenki számára váratlanul, meglepetésszerűen Magyar Péter felbukkanása; a NER haszonélvezője volt, még akkor is, ha azt mondta: elkerülte azokat a kiváltságokat, amelyekhez a családi pedigréje, illetve a miniszterré avanzsált feleség révén juthatott hozzá. Újra hangsúlyozom: belülről jött, annak a világnak a legbelsőbb bugyraiból, ráadásul – ahogy a kurzus ezt szereti jogászként, Gulyás Gergely, Kocsis Máté ismeretséggel. Tudom: volt már ilyen, hisz Simicska Lajos még inkább a NER világából jött, sőt, nem pusztán onnan jött: ő maga alkotta meg azt. Az ő pénzügyi tudásával – enyhe eufemizmussal –, mások szerint zsenialitásával alapozódott meg a Fidesz-vagyon, az a vagyon, amely elvezethetett egy korlátlan anyagi, később pedig szervezeti hatalomhoz, a mély állam megépítéséhez. Simicskához képest voltaképpen Magyar csak a futottak még kategóriát képviseli, ahogy pestiesen mondanák: az ilyeneket kiskanállal eszi meg Orbán Viktor. Mégis: egyelőre Magyar messzebbre jutott, mint Simicska, legalábbis tömeghatását tekintve. Ha pozitívan akarnám látni a jelenséget, akkor azt mondanám: alapvetően azért, mert e majdnem másfél évtized alatt sokkal kiismerhetőbbé vált a többség számára, hogy milyen országban él, hogy hogyan igázta le az egész országot Orbán Viktor.
Szóval látják: nemhogy le akarnám bontani ezt a Magyar-katedrálist, ellenkezőleg, még tovább is építem. De: azt azért érdemes végiggondolni: milyen árut kínál számunkra a politika eme új szereplője. Mert ha valamit nem tudunk, az éppen ez. Hogy csak a reményt árulja, vagy van valami olyan portékája is, amilyenre ténylegesen vágyunk. Mert mire vágyunk – nyugodtan merem írni többes számban – hitem szerint valóban a felnőtt lakosság döntő része, de a fiatalok különösen, valami másra, szabadabbra, tisztábbra, európaibb modellre vágynak. A kérdés tehát az, hogy kínálja-e mindezt nekünk Magyar Péter? Létezhet-e, hogy ma valaki, egymagában képes tömegeket megmozgatni, és így elhozni az új rendszerváltás időszakát?
Nem zárom ki, hogy: igen. Előfordult már a történelemben, hogy felbukkant egy-egy magányos hős, aki képes volt felforgatni a világot. A mediatizált világunkban azonban ez egyre kevésbé valószínű, sőt: biztos anyagi források híján teljesen lehetetlen. Márpedig Magyar komoly erőforrásokkal kell, hogy rendelkezzen, és nem pusztán anyagi, humán erőforrásokkal is. Márpedig ennek forrásait nem látjuk, sőt, az ellenkezőjét érzékeltetik velünk; mintha a szegényember legkisebb fiának próbálkozásait élnénk át. Igen, valóságos mesehősként jár közöttünk, és az is lenne, ha így van, sőt még jobb, ha a mese vége is hasonlóan alakulna. Azaz: hősünk elnyeri a királylány kezét, és mi boldogan élünk tovább egy szabad, igazságos világban.
Csak hát: a mi életünk nem egy fabula. Itt tizennégy év betokosodott rendszerét kellene felborítani, az egész életünket gúzsba kötő rezsimet gyökerestül kifordítani. És vajon képes lehet-e erre egyedül, ahogy mutatja, pénz nélkül Magyar Péter?
Hát nem tudom. Nem tudom, hogy lehet-e adományokból, hatalmas csapat nélkül akkora rendezvényeket tartani, mint Debrecenben. Lehet-e önkéntesekből verbuvált csapattal egy olyan összetett feladatot megoldani, mint egy tömegdemonstráció megszervezése? Nem mintha baj lenne, ha Magyarnak rendelkezésére állnak ilyen emberek, vagy akkor professzionális, megfizetett mesteremberek, de az sem lenne hiba, ha tisztán látnánk a hátteret, a történéseket, a forrásokat. Hogy el lehessen oszlatni végre az összes keringő elméletet, azt például, hogy Magyar nem csak belülről jött, hanem onnan is küldték, egy Fideszen belül zajló háború terméke, hogy valaki mozgatja és pénzeli hátulról.
Szóval pusztán azt akarnám jelezni: többet kellene tudnunk Magyarról és tisztán kellene látnunk, mi is az áru, amit kínál? Rendben van: nem baloldali, még akkor sem az, ha a fideszes mainstream ezt akarja elhitetni velünk. Rendben van: nem háborúpárti, még akkor sem, ha Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatban nem is egyértelmű az állásfoglalása. Rendben van: Európa-párti, és csak az Orbán-hívők lecsendesítésére mond olyan dolgokat, amelyek a Fidesz uniós állásfoglalására rímelnek. És rendben van: bírálja az ellenzéket, de kivel, kikkel akar egy új világot létrehozni? Tudom: ha együttműködésről beszélne, a Megafon-birodalom azonnal kivégezné, de ehhez tényleg meg kell próbálni szétverni azokat, akik zömében ugyanazt mondják, akarják, mondták és akarták, mint ő?
Már ha tényleg azt akarja.
De, ismétlem: tudjuk mit akar? Hogy ténylegesen mit akar?
Mert a katedrális kívülről nagyon szép, csak azt nem tudjuk, mi van belül.