Antiszemita provokáció a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen
Nem verte nagydobra a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, hogy egy konferenciára meghívták előadóként a zsidóellenes nézeteiről és kirohanásiról elhíresült Mahmúd Ahmadinezsádot. A volt iráni elnök a „Közös értékek a globális világban” című, környezetvédelemmel kapcsolatos rendezvény előadójaként beszélt a meghívott hallgatóságnak. Utóbbiakról nem tudni, hogy kik lehettek – feltehetően kutatók, az intézmény tanárai és diákjai –, a konferenciát ugyanis titok övezte, az egyetem honlapján nyomát sem lehetett látni, a sajtó érdeklődésére pedig csak annyit közöltek, hogy nem kívánják kommentálni a látogatást.
Pedig, lett volna mit mondani. A volt iráni elnök korábban több alkalommal is tagadta a holokausztot, és Izrael állam elpusztítására szólított fel. 2015-ben, egy beszédében például azt fejtegette, hogy „Izraelt le kell törölni a térképről", a holokausztot pedig „mítosznak" nevezte, amit csak azért találtak ki, hogy a zsidóknak lehessen egy saját államuk. A mostani konferencián minden bizonnyal nem erről beszélt, de az mindenképpen figyelemre méltó, hogy az eredeti téma megannyi szakembere közül miért éppen rá esett a választás. Nem csoda, ha az egyetem nem dicsekedett el a dicstelen vendég meghívásával, a rendezvényről távozó volt iráni elnököt fotózni, videózni sem lehetett.
Sajtóhírek szerint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vezetősége igen szívélyes fogadtatásban részesítette a kedves vendéget, akinek jelenléte antiszemita provokációnak is felfogható. Már csak azért is, mert mindez a holokauszt áldozataira emlékező Élet Menete rendezvény után két nappal történt, ráadásul olyan időszakban, amikor Európa számos nagyvárosában palesztinbarát (értsd: antiszemita) megmozdulások vannak, Amerikában pedig a felhergelt diákok átmenetileg elfoglalták a jó nevű Columbia egyetemet.
Idehaza nem volt nagy visszhangja a volt iráni elnök látogatásának. Mindössze az izraeli nagykövetség és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) reagált hivatalosan a történtekre, előbbi kifejezetten éles hangon ítélte el a Mahmúd Ahmadinezsád meghívását. Szerintük a korábbi iráni elnök „önjelölt holokauszttagadó, aki közvetlenül is felelős a holokausztot és annak áldozatait gúnyoló, lekicsinylő és megkérdőjelező eseményekért,” s a látogatás „súlyosan sérti és megtiporja a holokauszt során meggyilkolt mintegy 600 ezer magyar zsidó állampolgár emlékét.”
A Mazsihisz ugyancsak felháborodott közleményben jelezte: nem értik, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vezetése miképpen engedélyezhette, hogy a „velejéig antiszemita Ahmadinezsád előadást tarthasson Magyarország egyik elitegyetemén”. Szerintük „a zsidóellenes Ahmadinezsád egyetemi meghívása és fogadása szöges ellentétben áll a magyar kormány által az antiszemitizmus ellen meghirdetett zéró tolerancia elvével,” ezért azt követelik az egyetem vezetésétől, hogy kérjenek bocsánatot a hazai zsidóságtól, a kormánytól pedig arra a kérdésre várnak választ, hogy „a kiváló magyar-izraeli kapcsolatok, valamint a kormánynak a magyar zsidó közösséget támogató politikája tükrében Ahmadinezsád magyarországi látogatása hogyan történhetett meg”.
Merthogy ne gondolja senki, hogy az antiszemita nézeteit nemzetközi fórumokon is hirdető volt iráni elnök meghívása a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vezetésének szuverén döntése volt, erről nyilván a kormánynak is tudnia kellett.
Orbán Viktor és kormánya egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy elmondja: zéró toleranciát hirdetnek az antiszemitizmus ellen, ebből következően „zsidó honfitársaink biztonságban élnek, gyakorolhatják vallásukat és megélhetik identitásukat ma Magyarországon. Ennek biztosítása, amellett, hogy alkotmányos kötelezettség, egyben erkölcsi kötelességünk is.” A miniszterelnök mindehhez hozzá szokta tenni, hogy a magyar kormány megvédi a „zsidó honfitársainkat”.
A „zsidó honfitársak” általában ilyenkor szoktak elkezdeni aggódni. A „zsidó honfitársak” ugyanis nem szeretik, ha megvédik őket, mert ez azt feltételezi, hogy veszélyben vannak, és védelemre szorulnak. A zsidó honfitársak ugyanazt szeretik, mint a nem zsidó honfitársak: normálisan élni, szeretni a szeretteiket, dolgozni, szórakozni, mikor mi adódik
Amikor Orbán Viktor, vagy a keresztény és heteró Fidesz valamelyik politikusa alkotmányos kötelezettségről és erkölcsi kötelességről beszél, a zsidó közösség tagjainak eszükbe jut, hogyha a miniszterelnök ezt komolyan gondolná, akkor pártja nem játszana a tűzzel: nem élesztgetné a zsidósággal nem igazán szimpatizáló Horthy kultuszát, és nem taníttatná a Nemzeti Alaptanterv keretében antiszemita írók műveit. A zsidó közösség ugyanis – bár volna rá igény – nem tökkelütöttek gyülekezete. Látják az összefüggéseket a Soros György elleni kampányra elszórt milliárdok és a társadalomban növekvő idegellenesség (valamint az ezzel párban járó antiszemitizmus) között, ezért jobban szeretnék, ha nemcsak alkotmányos kötelezettség, valamint erkölcsi kötelesség volna az antiszemitizmussal szembeni zéró tolerancia, ami amúgy normális viszonyok között természetes dolog, amellyel nem szokás hivalkodni.
A zsidó honfitársak szerint a zéró toleranciát nem hirdetni, hanem gyakorolni kell. A mostani helyzetben például – különös tekintettel arra, hogy Izrael jelenleg (is) háborúban áll – annak örülnének a legjobban, ha a kormány nem hagyná szó nélkül, ha az ország egyik legnagyobb egyetemén antiszemita nézeteiről ismert politikus tart előadást.
