Fikahuszárok és péniszhuszárok világa

Hogy ez a bizonyítvány a hívek körében miként hat, arról nincs információm, ám hogy maguk a kifejezések eleve lebecsülik a Fidesz-rajongókat, abban egészen biztos vagyok. De – visszatérve az első mondatban felvetett kérdéshez – hagyjuk is magára Menczert, hadd gyártsa blődlijeit, illetve küzdjön meg velük, ha akar Magyar Péter, illetve a Tisza-tábor. Merthogy ez az írás nem arról akar szólni, hogy a politika új szereplőjét védje, vagy őt emelje az általa vágyott magasságokba. Még csak arról sem akar szólni, hogy Magyart kell Orbán fölé emelniük a választóknak, ehhez túl keveset és túl sokat tudok a kihívóról. Azt azonban egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől, hogy ő valóban kihívónak látszik 2024 végén, de azt is tudjuk, hogy a választásokig hátra lévő másfél év elég hosszú idő ahhoz, hogy egyfelől kiderüljön: ki is valójában Magyar Péter, másfelől ahhoz is, hogy a karaktergyilkosság, amelyben oly nagy gyakorlatot szerzett az Orbán-csapat, termékeny talajra hulljon, azaz elforduljanak a választók Magyar Pétertől is. 

Ebben a gyilkolászásban voltaképpen csak mellékszerepe van Menczernek, bár azt sem látjuk ki a főszereplő, illetve ki vezényli a parádét. Egyelőre azt látjuk, hogy komoly csapatok dolgoznak a lejáratás különböző formáin, külső és belső, hivatásos, vagy aktuálisan megvásárolt figurák. Egy biztos: mindenkinek feladata van a dologban, akárhol is bukkan fel; a Fidesz első vonalában, vagy hátországában. Vagyis minden fronton folyik a harc, különböző hangokon, ami viszont azt tükrözi, hogy – szemben az eddig megszokott Fidesz-modellel – nincs kitalált narratíva, nincs egységes kommunikáció, nincsenek fixen megalkotott kommunikációs panelek. Rögtönzés van, és elsősorban azért, mert az elmúlt háromnegyed év nem hozott eredményt, a Tisza-tábor nőtt, és bár a Fidesz támogatottsága nem apadt látványosan, a verseny nyílttá vált. Egyre több közvélemény-kutató cég méri első helyre a Tiszát, és ez ellen csak annyit talált ki a kormányzati propaganda, hogy ezek cégek összefogtak, és együttesen hamisítják az eredményeket. Lássuk be: ez már a Tanú színvonala, ürgebőrbe varrt információ-átadás, vagyis már szó nincs legendás kommunikációs képességekről, sőt, ellenkezőleg: süllyed a színvonal, szívesen írnám, menczeresedik, de hát néhány bekezdéssel feljebb írtam, hogy ott hagyom a maga árokpartján a derék kommunikációs vezetőt. 

A lényeg tehát nem más, mint a kommunikáció szétesése, és az egyre gyengébb kivitelezésű megszólalások. És ebbe a sorba illeszthető Schmidt Mária is, aki a következőket adta elő: „Amikor majd arról kell dönteniük az embereknek, kié legyen a felelősség az ország sorsát illetően, s ott áll előttük egy fikahuszár meg egy ízig-vérig politikus, aki már bizonyított, aligha lesz kérdés, kit választanak többen.” 

Ha nem lenne gusztustalan, azt írnám: ízlelgetem a kifejezést, fikahuszár, de hát az, így aztán egyszerűen csak leírom. Mondhatott volna mást is, olyat, amely beilleszthető a sorba, főként a TV2 produkciója után, szóval nevezhette volna péniszhuszárnak is, de ő egy új verzióval állt elő. Nyilvánvalóan annak érdekében, hogy karakteresebbé tegye a különbséget Orbán és Magyar között. De: akár Schmidt, akár bárki abból a világból komolyan gondolja, hogy ezek a nevetséges támadások fogják eltávolítani a híveket Magyartól, illetve ezek a kijelentések fogják még magasabbra emelni Orbánt? 

Tényleg ez lesz most már: fikahuszárok, meg péniszhuszárok lesznek mindazok, akiknek elegük van abból, amit ebből az országból ez a garnitúra csinált? És mi, akik nem politikai szereplők vagyunk, csak egyszerűen elegünk van ebből a hazugságból felépített várból, mindannyian a fikahuszár sereg tagjai vagyunk? 

Ez itt most a mi szép új világunk?