Méregdrága tanulmány készült Orbán lánya és veje tájékoztatására

A magyar adófizetők 68 millió forintjából finanszírozott, a tokaji kerteket bemutató 300 oldalas tanulmánynak már a címe - Tokaj-Hegyalja borvidék szőlőskertjeit, kastély- és kúriakertjeit összefogó turisztikai kertútvonal szakmai kidolgozása – is sokat mondó. Ami pedig a tartalmat illeti, az még a hangzatos címnél is szignifikánsabb: a 24.hu leírása szerint „nagyívű terveket, szép képeket, sok-sok nemzetközi példát és harminc látványosságot” ölel fel a tudományos igénnyel készített munka.

Nem légből kapott dolgokra pazarolta a turisztikai ügynökség a magyar adófizetők pénzét: a közelmúltban ugyanis a közpénzköltés nem kisebb óriásai, mint Orbán Ráhel és férje, Tiborcz István fedezte fel a tokaji térségben rejlő lehetőségeket. Tiborczék tavaly áprilisban vásároltak 94 hektárnyi földet Tokaj-Hegyalján, s az ugyancsak Tiborczhoz tartozó BDPST Group megszerezte a Patricius Borház Zrt.-t. 

Az ő tájékoztatásukat is szolgálja a nem egészen négy hónap alatt tető alá hozott dolgozat, melynek szakmaisága már csak azért sem kérdőjelezhető meg, mert elkészítésében a Magyar Kertörökség Alapítvány vezetője és az alapítvány egyik kuratóriumi tagja, két tájépítész gyakornok, egy fotós és egy grafikus, valamint egy nyelvi lektor is dolgozott. Nemcsak az előnyöket taglalták a tanulmányban, hanem a veszélyekre is felhívták Tiborczék figyelmét. Például arra, hogy kevés a látogató és a szakképzett munkaerő, valamint, hogy nincs elegendő forrás a minőségi fenntartásra.

Nem ez a mostani az első eset, amikor a családbarát kormány - nem feledkezve meg egyes politikai szereplők közeli hozzátartozóiról - bőkezűen gondoskodik azok egzisztenciális kiteljesedéséről. 2019-ben derült ki, hogy Szijjártó Sarolta cége – a hölgy nem névrokona, hanem testvére Szijjártó Péter külügyminiszternek - megvalósíthatósági tanulmányt írt egy multifunkcionális autópályáról. A kétszáz oldalas dolgozat 215 millió forintjába került a kormánynak, pontosabban a magyar adófizetőknek. A tanulmány egyébiránt jelentős mértékben okafogyottá vált, hiszen a multifunkcionális autópálya megépítéséről már döntöttek, így aztán látszólag fölöslegesen dobta meg Szijjártó tesójának a cégét oldalanként több mint 1 millió forinttal a kormány. Ám ne ítélkezzünk hirtelen felindulásból, főleg, miután nem ismerjük az ügy minden részletét. Nem kizárt ugyanis, hogy Szijjártó Saroltát a világ legjobb tanulmányírói között tartják számon, s nagy nemzetközi cégek versengenek azért, hogy őket részesítse abban a megtiszteltetésben, hogy hajlandó méregdrágán tanulmányokat írni a számukra. 

Nem Szijjártó Sarolta az első, akinek vastagon fog a tolla, ha tanulmányírásra vetemedik. 2013 áprilisában derült ki például, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nettó 24 millió forintot fizetett egy 49 oldalas tanulmányért. Még feljelentés is született az ügyben, hűtlen kezeléssel gyanúsították az akkor épp Navracsics Tibor által vezetett minisztériumot, mondván, nem elég, hogy a Fradi stadion projektjéhez kapcsolódó tanulmány oldalanként félmillió forintba került, de egy része az internetről lett összeollózva, és tele volt mindenki által ismert alapvető tényekkel. A feljelentők azt is nehezményezték, hogy a tanulmány nem csupán sokba került az adófizetőknek, hanem számos nevetséges közhelyet is tartalmazott, például azt, hogy hol helyezkedik el Magyarország, milyen az éghajlata, és hasonlók.

A feljelentőkkel már akkor sem lehetett maradéktalanul egyetérteni. Nem lehet kizárni ugyanis annak a lehetőségét, hogy a tanulmány Orbán Viktor kormánya számára valóban olyan új információkat tartalmazott, amelyekért érdemes volt ennyit fizetni. Mert mi van, ha addig abban a hitben élt az Orbán-kormány, hogy Magyarország nem Európában van, hanem valahol máshol, s a kormány számára az is egy vadonatúj információ, hogy nálunk kontinentális az éghajlat. 

Ezekre az esetekre is érvényes, hogy mielőtt hirtelen felindulásból véleményt formálnánk, és azt mondanánk, hogy ez felháborító gazemberség, ezek már megint azt csinálják, amihez egyedül értenek, vagyis, lopnak tőlünk, amennyit csak bírnak, számoljunk tízig. Először is: nem szabadna irigynek lenni, sokkal inkább örülni kellene a mások sikerének. Hogy lám, minden nehézség ellenére igenis, vannak olyanok, akik boldogulnak ebben az országban. Jobb lenne persze, ha a mostaninál többen boldogulnának, de amíg ez nem lehetséges, addig is tanuljunk meg a mások boldogságának örülni. Már csak azért is, mert Szijjártó Sarolta, csakúgy, mint a testvére, Szijjártó Péter, rendes magyar emberek. Innentől kezdve pedig, nekünk ezzel az üggyel kapcsolatban nincs más dolgunk, mint örülni annak, hogy rendes magyar emberek nyúlják le a pénzünket. Még mindig jobb, mintha mindenféle jöttment idegenek tennék ugyanezt.