Sulyok nem szereti az ellenzéki független gondolkodókat

A Magyar Ügyvéd Blog legfrissebb posztja azzal indít, hogy természetesen senki nem tehet arról, hová született, és az elődeink tevékenységéért nem tartozhatunk felelősséggel. Ám ha már efféle ügyben valaki – akár kérdés nélkül – fontosnak véli, hogy megszólaljon, semmiképpen ne állítson valótlanságokat. Így járt azonban Sulyok Tamás, aki az édesapja ellen kiszabott, csakhogy soha nem létezett halálbüntetésről beszélt.  Magyar György mégsem erre helyezi írásában a hangsúlyt, hanem arra az ügyre, amelyből feketén-fehéren kiderült, hogy az új köztársasági elnök nem szereti a másként gondolkodó ellenzékieket.

A Sulyok Tamás vezette, kizárólag a Fidesz által jelölt és megválasztott tagokból álló Alkotmánybíróság egyébként is számos, a NER elvárásainak megfelelő döntést hozott – mutat rá a poszt, amely a teljesség igénye nélkül hoz példákat erre. A veszélyhelyzetre hivatkozással elfogadták a pedagógusok vagy a légirányítók sztrájkhoz, valamint másoknak a gyülekezési joghoz fűződő alkotmányos jogának korlátozását. Ugyanakkor a népszavazást sem szeretik, miközben a kormány kezdeményezésével szemben megengedőbbek. Mellesleg a háborús veszélyhelyzetet tavaly novemberben a parlament újabb hat hónappal meghosszabbította – míg őszig érvényes a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet is –, vagyis marad a rendeleti kormányzás. Bár nehezen indokolható, hogy évek óta folyamatosan fenntartják a rendkívüli jogrendet, erre az AB-nek nemigen van válasza.

A beírás azonban egy másik ügyet idéz fel Sulyok nézeteinek a felvillantására, egy olyat, amely Magyar szerint talán mindennél jobban jellemzi a jogállamisághoz való viszonyát. Merthogy 2021 decemberében, a ma már köztársasági elnök Sulyok AB elnökként gyakorlatilag „feljelentette” az államfőnél, a miniszterelnöknél és a házelnöknél azokat a jogtudósokat, akik azon vitatkoztak, miként lehetne a jogállamiságot az ellenzék esetleges győzelme esetén kétharmados többség hiányában is helyreállítani. Ebben a kérdésben kétségkívül Vörös Imre akadémikus, az AB volt tagja fogalmazott a legsarkosabban – írja Magyar György, felidézve, hogy szerinte az új Országgyűlésnek első ülésnapján (...) két döntést kell hoznia: először is meg kell állapítania az önkényuralmat kirívóan biztosító törvényi rendelkezések alkotmányellenességét és semmisségét; másodszorra pedig el kell rendelnie a jogrendszer egészének haladéktalan felülvizsgálatát annak érdekében, hogy hatályos jogszabályok ne akadályozhassák az alkotmányos jogállam helyreállítását. Ugyanakkor – jegyzi meg Magyar – ezzel szakmai körökben is kevesen értettek egyet.

Majd felidézi az ügy előzményét is. Mint írja: az alaptörvény szerint „senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni”. Erre hivatkozással Kajdi József és Pusztai Erzsébet már 2012-ben alkotmányjogi panaszt nyújtottak be, mert úgy vélték, hogy a közjogi rendszer alapjait képező törvények szisztematikus módosításának célja a hatalom hosszú távú, kizárólagos birtoklása, az ezt megvalósító kormányzati tevékenység pedig felszámolja a demokrácia fő garanciáját képező hatalommegosztást, a fékek és ellensúlyok rendszerét, meggyengítve egyben a jogállam intézményeit is. Ez pedig olyan alkotmányos jogsérelmet hoz létre, amely minden magyar természetes személyt és szervezetet érint, akik ennek orvoslására jogosultak az Alkotmánybírósághoz fordulni.

Az AB azonban egy ügyes huszárvágással lerázta magáról a beadványt, visszautasítva azt. A bírák megállapították ugyanis, hogy a panasz formai és tartalmi követelményeknek sem felel meg, mert a hivatkozott rendelkezéseknél nem állapítható meg az indítványozók személyes, közvetlen és tényleges érintettsége. Magyar szerint ez igencsak sajátos megközelítésre vall, hiszen az ország alkotmányos berendezkedését aláásó törvények – mint például az információszabadságról, a bíróságokról, az Alkotmánybíróságról szóló jogszabályok – mindenkit érintenek. Mi több, ha a hatalom kizárólagos birtoklására való törekvés gyanúja merül fel, állampolgári kötelességünk ez ellen fellépni.

A blogbejegyzés ezután visszatér a „feljelentés” ügyére. 2021-re Sulyok szerint „egyes hazai politikai pártok támogatásával olyan, jogászokból álló testület jött létre, amelynek célja az Alaptörvény által teremtett alkotmányos rend megdöntésére vonatkozó koncepció kidolgozása olyan módon, hogy az Alaptörvény alapján megbízatásukat elnyert közjogi tisztségviselők mandátumát semmibe veszi”. Magyar György ezt cáfolja, rámutatva: ilyen testület hivatalosan soha nem jött létre, csupán annyi történt, hogy néhány, szakmai körökben elismert jogász – Vörös Imre mellett többek között Bárándy Péter, Fleck Zoltán, Szentpéteri Nagy Richard – a sajtóban is nyilvános vitát folytatott arról, mi történhet akkor, ha 2022-ben az ellenzék feles többséggel győz. Gondolkodni pedig akár unortodox módon is szabad, akkor is, ha ez nem tetszik Sulyoknak – állapítja meg Magyar György. 

Sulyok „feljelentése” azután szépen csendben feledésbe merült, de meg amúgy is okafogyottá vált, mert az alaptörvény kilencedik módosításával a különleges jogrendre vonatkozó rendelkezéseket már egy évvel korábban – tehát 2020 decemberében – kiegészítették egy újabb ponttal: az Országgyűlés „az alkotmányos rend megdöntésére, felforgatására vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló cselekmény” esetén is szükségállapotot rendelhet el.

Magyar György szerint persze ezt a NER rendszerének a hatalom örökös és kizárólagos birtoklására irányuló törekvései okán a parlament bármikor elrendelhetné...