Sulyok Tamás bukása: a végjáték megkezdődött
A KlikkTV Új világ című műsorában Pankotai Lili vendégeként Lukácsi Katalin és Horn Gábor a Tisza Párt alkotmányos reformterveit elemezte. A beszélgetés középpontjában Sulyok Tamás köztársasági elnök tervezett leváltása, a képviselői mandátumok időkorlátja, valamint a Vagyonvédelmi és Visszaszerzési Hivatal létrehozása állt. A két politikai szereplő szerint a valódi kérdés nem csupán az, hogy milyen változások jönnek egy esetleges kormányváltás után, hanem az is, hogy ezek mennyiben szolgálják egy új politikai kultúra kialakulását.
Sulyok Tamás leváltása a rendszerváltás logikájába illeszkedik
A beszélgetés első témája Sulyok Tamás köztársasági elnök tervezett leváltása volt, amelyet a Tisza Párt egyetlen mondattal oldana meg egy új alaptörvény elfogadásával. A javaslat Török Gábor politikai elemző kritikáját is kiváltotta, aki szerint ez a módszer túlságosan emlékeztet a Fidesz 2010 utáni alkotmányozási gyakorlatára.
Horn Gábor szerint azonban a kérdés alapvetően nem jogtechnikai, hanem politikai természetű. Úgy vélte, ha valóban rendszerváltás történik, akkor a korábbi rendszer legfontosabb közjogi szereplőinek távozniuk kell. Szerinte Sulyok Tamás maga is elismerte az alkotmányosság leépülését azzal, hogy korábban alkotmányellenes folyamatokról beszélt, mégsem lépett fel ellenük. Horn hangsúlyozta: a kétharmados parlamenti felhatalmazás erre jogi lehetőséget biztosít, még ha szerinte elegánsabb megoldás is elképzelhető lenne.
A volt SZDSZ-es politikus arról is beszélt, hogy a rendszerváltás idején senki nem számolt azzal, hogy egyetlen politikai erő tartósan kétharmados többséget szerezhet. Úgy fogalmazott: utólag kiderült, hogy ez tévedés volt, amit tovább súlyosbított a választási rendszer átalakítása és az a gyakorlat, amelyet Horn egyértelműen választási csalásként értékelt. Emiatt szerinte a következő kormánynak olyan választási törvényt kellene alkotnia, amely gyakorlatilag kizárja az újabb kétharmad lehetőségét, az új alkotmány elfogadását pedig népszavazáshoz kötné.
Lukácsi Katalin részben egyetértett ezzel, ugyanakkor fontos különbséget tett forma és tartalom között. Elismerte, hogy egyetlen mondattal megszüntetni egy köztársasági elnöki megbízatást első pillantásra kemény megoldásnak tűnik, ugyanakkor szerinte nem azonos azzal, amit a Fidesz tett korábban. A különbséget abban látta, hogy Sulyok Tamás egy olyan rendszer része volt, amely maga bontotta le az alkotmányosságot, ezért leváltása erkölcsileg indokolható. Úgy fogalmazott: az értelmiség feladata éppen az, hogy képes legyen különbséget tenni látszólag hasonló helyzetek között.
A valódi kérdés az utód személye
A műsorban szóba került Magyar Péter gyakran hangoztatott érve is, miszerint nem kíván a népakarat útjába állni. Pankotai Lili arra kérdezett rá, meddig lehet a választói felhatalmazásra hivatkozni.
Horn Gábor szerint a határ nem Sulyok Tamás eltávolításánál húzódik meg, hanem annál, hogy ki követi őt a köztársasági elnöki tisztségben. Szerinte az új államfőnek olyan személynek kell lennie, akit még a Fidesz megmaradt szavazóinak egy része is el tud fogadni a nemzet egységének megtestesítőjeként. Arra a kérdésre, hogy van-e ilyen jelölt, mindketten igennel válaszoltak, nevetve azonban hozzátették, a nevet egyelőre nem árulják el.
Horn szerint a népakarat sem írhat felül minden korlátot. Példaként említette, hogy a halálbüntetés vagy más alapjogokat sértő intézkedések akkor sem vezethetők be, ha lenne rá társadalmi támogatás, mert az európai jogrend világos korlátokat szab. A probléma szerinte inkább az, hogy az Orbán-rendszer saját belső önkorlátozását is felszámolta, ezért vált működése egyre cinikusabbá.
Mandátumkorlát és vagyonvisszaszerzés: támogatott, de vitatott reformok
A beszélgetés második felében a Tisza Párt újabb reformtervei kerültek előtérbe. Ezek közül az egyik a parlamenti képviselők mandátumának 12 évben történő maximalizálása, a másik pedig a Vagyonvédelmi és Visszaszerzési Hivatal létrehozása, amely szélesebb jogosítványokat kapna a korrupciós ügyek feltárásában.
Lukácsi Katalin szerint a társadalmi egyeztetés önmagában üdvözlendő kezdeményezés, még akkor is, ha sokan a nemzeti konzultációk után bizalmatlanul fogadják az ilyen folyamatokat. Úgy vélte, megfelelő szakmai háttérrel valódi társadalmi részvétel is kialakulhat. Meglepőnek nevezte ugyanakkor a 12 éves mandátumkorlát ötletét, bár úgy látta, hogy ez egyfajta önkorlátozást jelentene a politikai elit számára, ami hosszabb távon akár a politikai versenyt is egészségesebbé teheti.
A vagyonvisszaszerzés kapcsán hangsúlyozta: a korrupció felszámolása nem pusztán szimbolikus elszámoltatás. Szerinte a korrupció és az autokratikus működés összetartozik, ezért valódi jogállam csak akkor épülhet ki, ha a korábbi visszaélések kivizsgálása is megtörténik.
Horn Gábor ugyanakkor óvatosságra intett. Úgy vélte, a társadalmi egyeztetés fontos politikai gesztus, de a valódi közvélemény megismerésére továbbra is a professzionális közvélemény-kutatások alkalmasak. Emellett hangsúlyozta a szakmai szervezetek bevonásának jelentőségét is, mert szerinte egy új kormány egyik legnagyobb különbsége éppen az lehet, hogy hajlandó valódi egyeztetéseket folytatni.
A mandátumkorlátozást elvben támogatja, saját, tizenhat éves parlamenti tapasztalata alapján ugyanis úgy látja, hogy a túl hosszú politikai pálya elszakítja a képviselőket eredeti szakmájuktól és a hétköznapi valóságtól. Ugyanakkor úgy gondolja, erről a kérdésről inkább az új választási törvény átfogó reformjának részeként kellene dönteni.
A Vagyonvédelmi és Visszaszerzési Hivatal kapcsán Horn reálisabb várakozásokat sürgetett. Szerinte a jogellenesen megszerzett vagyonok visszaszerzése rendkívül hosszú és bonyolult folyamat, amelyet végső soron mindig bírósági döntések zárnak le. Emiatt nem érdemes arra számítani, hogy rövid idő alatt hatalmas összegek kerülnek vissza az államhoz, még akkor sem, ha a politikai szándék egyértelmű.
