Sulyok Tamás eltávolítható az Alaptörvény módosítása nélkül is?

Az államfő nem pusztán „létezik”

A Mélyvíz című műsorban Balog Judit műsorvezető abból a politikai helyzetből indult ki, amelyben egyre többen beszélnek arról: Sulyok Tamás nem mondana le önként hivataláról, ezért eltávolítása jogi megoldást igényelhet. A kérdés különösen azóta került reflektorfénybe, hogy a köztársasági elnök egy interjúban saját szerepfelfogását ismertetve arról beszélt: az államfő alkotmányos feladatait végzi, és „létével fejezi ki a nemzet egységét”.

Róna Péter szerint azonban ez az értelmezés nincs összhangban az Alaptörvény szövegével. Érvelése középpontjában az Alaptörvény 9. cikkének első bekezdése áll, amely szerint Magyarország államfője a köztársasági elnök, „aki kifejezi a nemzet egységét és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”.

A professzor hangsúlyozta: a mondat nem passzív jelenlétet ír elő. Szerinte a köztársasági elnök nem csupán szimbolikus figura, akinek jelenléte önmagában elegendő lenne a nemzeti egység megjelenítéséhez. „A nemzet egységét ő nem csak kifejezi”, hanem ezzel kapcsolatban aktív felelőssége is van – fogalmazott. Ez alatt azt érti, hogy az államfőnek reagálnia kellene azokra a politikai vagy jogalkotási folyamatokra, amelyek a társadalom megosztásához vezethetnek.

Róna úgy látja, Sulyok Tamás nem teljesítette ezt a szerepet, és nem foglalkozott azzal, hogy egyes kormányzati vagy parlamenti lépések a nemzeti kohézió helyett éppen ellenkező folyamatokat erősíthetnek. Különösen problémásnak nevezte azt az államfői megközelítést, amely szerint a köztársasági elnöknek nincs érdemi politikai vagy közéleti felelőssége az alkotmányos működés védelmében.

„A köztársasági elnök a rendszer sárga lámpája”

A beszélgetés egyik központi eleme az volt, hogy milyen konkrét eszközökkel rendelkezik egy államfő, ha valóban őrködnie kell a demokratikus működés felett. Róna szerint az Alaptörvény maga cáfolja azt az állítást, hogy a köztársasági elnök szerepe kizárólag formalitásokra korlátozódna.

Felidézte: az államfő részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés ülésein, törvényjavaslatokat terjeszthet be, valamint népszavazást kezdeményezhet. Emellett visszaküldheti a parlamentnek a megfontolásra szánt jogszabályokat. Ezeket a jogosítványokat Róna egyértelműen politikai természetűnek nevezte, amelyek szerinte éppen arra szolgálnak, hogy az államfő figyelmeztesse a közélet szereplőit a demokratikus működést veszélyeztető jelenségekre.

„A magyar alkotmányos rendszerben az államfő a szerkezet sárga lámpája” – fogalmazott, hangsúlyozva, hogy nem vétójogról beszél, hanem figyelmeztető szerepről. Az elnök feladata szerinte nem az, hogy megállítsa a politikai folyamatokat, hanem hogy nyilvánosan jelezze az erkölcsi, jogi vagy demokratikus problémákat, felhívva ezekre a társadalom és a hatalom figyelmét.

A professzor különösen jelentősnek tartja, hogy Sulyok Tamás saját nyilatkozata alapján mintha eleve elutasítaná ezt a szerepfelfogást. Érvelése szerint a szándékosság kérdése ebből a szempontból kulcsfontosságú: ha egy államfő maga mondja ki, hogy nem tekinti feladatának az Alaptörvény által ráruházott felelősséget, az szerinte jogi következményeket is felvethet.

Az Alaptörvény 13. cikkére hivatkozva Róna arról beszélt, hogy a köztársasági elnök tisztségtől való megfosztása elvileg lehetséges abban az esetben, ha megsérti az alaptörvényi rendelkezéseket. A folyamatot az Országgyűlés egyötöde kezdeményezheti, majd kétharmados parlamenti döntést követően az Alkotmánybíróság járna el az ügyben. Elismerte ugyanakkor: ennek az útnak komoly politikai és jogi kockázatai vannak, hiszen nem garantált, hogy az Alkotmánybíróság helyt adna egy ilyen kezdeményezésnek.

Miért lenne hiba az Alaptörvény módosítása?

Róna Péter szerint azonban éppen a bizonytalanság miatt volna fontos a jelenlegi szabályok szerinti eljárás. A professzor úgy véli: ha egy új politikai többség egyszerű alkotmánymódosítással próbálná meg eltávolítani Sulyok Tamást, az ugyanazt a politikai logikát követné, amelyet sokan az Orbán-rendszer egyik legfőbb kritikájaként említenek.

„Ez folytatja azt az orbáni praxist, ami puszta erőből kormányoz” – fogalmazott. Szerinte nem elegendő az, hogy egy politikai szereplő rendelkezik a szükséges parlamenti többséggel; a legitim kormányzás feltétele a jogi keretek tiszteletben tartása és az intézményi normák megerősítése is.

Róna három fő érvet sorolt fel a jelenlegi alkotmányos mechanizmus alkalmazása mellett. Egyrészt úgy véli, egy esetleges Tisza-kormánynak demonstrálnia kellene, hogy szakítani kíván az „erőből való kormányzás” gyakorlatával. Másrészt egy ilyen eljárás során formális keretek között lehetne feltárni mindazokat a hibákat és mulasztásokat, amelyeket szerinte a köztársasági elnök és tágabb értelemben az Orbán-rendszer követett el a demokratikus normák terén.

Harmadik érvként egy jövőbeni új alkotmányozás szükségességét említette. Úgy látja, a magyar társadalomban létezik egy világos erkölcsi ítélőképesség, amely azonban nem tükröződik megfelelően a politikai és jogi intézmények működésében. A jelenlegi helyzetet ezért alkalmas pillanatnak nevezte arra, hogy pontosabban meghatározzák a köztársasági elnök felelősségét.

Róna szerint a magyar közjogból fokozatosan eltűnt az a felfogás, amely az államfőt aktív alkotmányos szereplőként kezeli. Sólyom Lászlót említette olyan köztársasági elnökként, aki szerinte még világosan értette ezt a funkciót, és bizonyos értelemben Mádl Ferencet is ide sorolta. Később azonban – meglátása szerint – ez a szerepfelfogás „elkallódott”.

A professzor végkövetkeztetése szerint a probléma nem pusztán személyi kérdés, hanem alkotmányos természetű: a magyar demokrácia szempontjából annak van jelentősége, hogy az államfő valóban őrködik-e a demokratikus működés felett, vagy csupán formális szerepet vállal. Szerinte az Alaptörvény jelenlegi szövege erre megfelelő alapot biztosít – a kérdés az, hogyan értelmezik és alkalmazzák azt a mindenkori politikai szereplők.