Súlyos vádak a Fidesz ellen: Majtényi László szerint propagandagépezet épült Magyarországon
A közmédia átalakítása önmagában még nem garancia a sajtószabadság helyreállítására – erről beszélt a KlikkTV Mélyvíz című műsorában Majtényi László alkotmányjogász. Szerinte a Fidesz médiarendszere valóban kártyavárként omlott össze, ám az új szabályozás több ponton is megismételheti azokat a hibákat, amelyek korábban a média politikai kisajátításához vezettek.
Gyorsabban omlott össze a rendszer, mint bárki várta
Majtényi László szerint sokakat meglepett az a sebesség, amellyel a Nemzeti Együttműködés Rendszerének médiabirodalma széthullott. Úgy fogalmazott, korábban is azt gondolta, hogy a Fidesz rendszere egyszer kártyavárként fog összeomlani, de arra nem számított, hogy ez ennyire gyorsan bekövetkezik. Különösen azért tartja ezt figyelemre méltónak, mert a kormány az elmúlt másfél évtizedben „számolatlanul szórta a milliárdokat” arra, hogy a társadalmi nyilvánosság minden fontos területét ellenőrzése alá vonja.
Az alkotmányjogász szerint logikusnak tűnt, hogy a hatalom jelentős tartalékokat képzett a médiában egy esetleges politikai visszatéréshez, ennek ellenére néhány hét alatt látványosan szétesett az a struktúra, amelyet ő „hegysajtónak”, illetve közszolgálatinak nevezett állami propagandarendszernek tart. Bár személyesen sem bánja ennek végét – hiszen ő maga és családja is számos lejárató kampány célpontja volt –, úgy véli, a teljes médiapiac összeomlása súlyos veszteségekkel is jár.
Példaként említette a megyei napilapok eltűnését és a Népszava bizonytalan helyzetét. Szerinte miközben húsz éve sokan a nyomtatott sajtó végét jósolják, a demokratikus országokban továbbra is működnek politikai napilapok. Lengyelországban, Szlovákiában, Csehországban vagy Szlovéniában természetes, hogy több országos lap is jelen van, sőt a határon túli magyar közösségeknek is vannak saját napilapjaik. Úgy véli, Magyarország sem lehet kivétel, mert a demokratikus nyilvánosságnak továbbra is szüksége van ilyen fórumokra.
Az új médiatörvény jobb, de nem biztos, hogy elég
A műsorban szóba került az új médiatörvény is, amelyről Majtényi úgy fogalmazott: kétségtelenül jobb, mint a 2010-ben elfogadott, Rogán Antal nevéhez kötődő szabályozás, de ettől még nem biztosítja, hogy ne ismétlődjenek meg a múlt hibái.
Szerinte a legfontosabb kérdés nem az, hogy egy törvény szövege megfelelő-e, hanem az, képes-e megakadályozni a politikai befolyás újbóli térnyerését. Emlékeztetett arra, hogy az 1996-os médiatörvény alapján létrejött Országos Rádió és Televízió Testület is végül politikai alkuk színterévé vált. Bár húsz hónapig maga is vezette a testületet, tapasztalata szerint a szervezetet korrupció és pártpolitikai csatározások fertőzték meg, ami hosszú távon rombolta a médiaszabadságot.
Majtényi úgy látja, a mostani konstrukció több ponton is hasonló logikát követ. A közszolgálati média felügyeletét ellátó testületben ismét politikai delegáltak kapnak helyet, miközben szerinte éppen most kellett volna megszüntetni azt a modellt, amelyben a média irányítása pártok közötti alku tárgya. Úgy fogalmazott: nehezen tartja elfogadhatónak, hogy egy olyan testületben, amelynek a sajtószabadság helyreállítása a feladata, helyet kapjanak azok képviselői is, akik korábban közreműködtek annak felszámolásában.
Kritikát fogalmazott meg amiatt is, hogy a törvénytervezetet egyéni képviselői indítványként nyújtották be, így elmaradt a társadalmi vita. Meggyőződése szerint egy ilyen jelentőségű szabályozás esetében elengedhetetlen lett volna, hogy a szakma és a civil szervezetek is érdemben véleményezhessék a tervezetet.
A sajtóalapnak kizárólag szakmai alapon kellene működnie
Majtényi különösen fontosnak nevezte a létrejövő sajtóalapot, amely jelentős forrásokkal támogathatja majd a minőségi újságírást. Szerinte azonban éppen ezért lenne létfontosságú, hogy a támogatásokról ne politikai delegáltak, hanem kizárólag szakmai testület döntsön.
Úgy véli, a politika túlságosan nagy befolyást kap az új médiarendszerben, miközben Nyugat-Európában ennek éppen az ellenkezője figyelhető meg. A közszolgálatiság és a sajtószabadság olyan értékek, amelyekből nem lehet „egy picit sem elvenni”, mert már a legkisebb politikai beavatkozás is sérülékennyé teszi a demokratikus nyilvánosságot.
A beszélgetés során felidézte azt is, hogy a rendszerváltás utáni első Alkotmánybíróság ugyan pártok jelöltjeiből állt fel, mégis független intézménnyé vált, mert tagjai elsősorban szakmai és közszolgálati szemléletet képviseltek. A médiairányításban azonban szerinte ennek éppen az ellenkezője történt: a politikai zsákmányszerzés logikája felülírta a szakmaiságot.
Arra a felvetésre, hogy a közmédia vezetőváltása után mi lesz azokkal a szerkesztőkkel és műsorkészítőkkel, akik tizenhat éven át kiszolgálták a Fidesz médiarendszerét, úgy reagált: nyilván vannak olyan munkatársak – például a meteorológusok –, akiknek nincs közük a propaganda működtetéséhez, ugyanakkor akik aktívan részt vettek a sajtószabadság felszámolásában, azok esetében elkerülhetetlen a személyi felelősség kérdése. Elismerte ugyanakkor, hogy az új szabályozás pozitív eleme a vezetői pályázati rendszer bevezetése, még ha azt – mint fogalmazott – megfelelő politikai akarattal ezt is meg lehet kerülni.
Majtényi szerint a demokratikus működés alapfeltétele továbbra is változatlan: sajtószabadság nélkül nincs szabad ország.
