Svájci gárda (feketék, fehérek, arabok)
Feketék, fehérek, arabok egységesen nyűgnek tekintették az Európa bajnokságot. De talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy hiányzott belőlük az igazi egység, amelynek alapja a hazaszeretet, a szurkolóknak való örömszerzés vágya, ami az olasz mellett – hadd beszéljünk haza – a magyar válogatottat is áthatja. (…) Az idei Európa bajnokságon előjöttek a régi problémák. Mintha elvágták volna a francia labdarúgó-válogatottat a spirituális gyökereitől. Feketék, fehérek és arabok úgy futballoztak együtt, mintha a Bajnokok Ligájában alkotnának egy csapatot, s nem Franciaországot képviselnék. Lehet-e ismét egységet teremteni? Kivel és hogyan? (Magyar Nemzet – „Feketék, fehérek, arabok – egység a fásultságban” – Novák Miklós)
Abban nem igazán hiszek, hogy egy válogatott labdarúgó fölösleges macerának tekintené a kontinens bajnokságot. Itt lehet igazán kitűnni, itt van mód még nagyobb hírnevet szerezni és nem utolsó sorban itt van lehetőség – jó teljesítmény esetén – a játékos piaci értékének emelésére. Az sem mellékes, hogy hosszú szünet után, végre közönség előtt léphettek fel ezek a sportemberek, szinte lehetetlen, hogy ne vágytak volna tapsra, szurkolásra. A franciaországi Lyonban született algériai származású Karim Benzema viselkedése és gólörömei számomra azt mutatták, hogy nagyon-nagyon fontos számára kiemelkedő produkció nyújtása. Ahhoz aztán meg sem jogom, sem okom, hogy hazaszeretetében kételkedjem. Mint ahogy biztos vagyok abban is, hogy a Párizsban világra jött Loic Nego és a kaiserslauterni illetőségű Willi Orban (mindketten a magyar válogatott tagjai) szintén mindent megtettek a sikerért.
Novák jegyzetének elolvasását követően és a francia-svájci nyolcad döntő után – eléggé el nem ítélhető módon – átnéztem a helvét focisták „anyakönyvi kivonatait”. Hosszú lista következik:
- Breel Embolo – kameruni származású (ott is született)
- Denis Zakaria – dél-szudáni apa és kongói anya gyermeke
- Ricardo Rodríguez – spanyol apa, chilei anya
- Haris Seferovic – bosnyák származású
- Mario Gavranovic – horvát szülők gyermeke
- Admir Mehmedi – albán
- Ramy Bensebaini – algériai származású (ott is született)
- Xherdan Shaqiri – koszovói származású, Jugoszláviában született
- Granit Xhaka – albán, és pillanatnyilag ő a svájci válogatott csapatkapitánya
- Ruben Estephan Vargas Martinez, Manuel Akanji és Kevin Mbabu „származási helyét” nem sikerült felderítenem, de a nevek és a fényképek azért segíthetnek az eligazodásban (a lista nem teljes, mivel csak az ismertebb spílereket vettem leltárba).
Nos, ez a „nemzetközi” nemzeti tizenegy úgy harcolt a franciák ellen, mintha az életükről lett volna szó. Valamennyien neves nyugat- és dél-európai klubokban futballoznak, tehetős emberek és természetesen svájci állampolgárok. Feketék, fehérek, arabok – csakúgy, mint a francia válogatott játékosai. Novák Miklós megközelítésében ennek a csapatnak el sem kellett volna indulnia az Európa bajnokságon, hiszen tagjai nem is ismerik/nem is ismerhetik a hazaszeretet kifejezést, és annak tartalmát. És láss csodát, ez a „szedett-vedett” svájci gárda kétgólos hátrányból talpra állt, és büntetőkkel „lenyomta” a jóval esélyesebb franciákat.
Mit kezdjünk most ezzel az EU-n kívüli alpesi országgal? Nem nagyhatalom, mint Franciaország, és nem is gyarmatosító, mint Hollandia. Ugyanakkor fejlett és gazdag, az országok között versenyképességi rangsorban az élbolyhoz tartozik. A polgárok védik hazájuk rendjét, csendjét és biztonságát, de a labdarúgó válogatottjuk mégis abszolút internacionális. Na, végre! Holnaptól, őket is lenézhetjük és utálhatjuk valamiért! Novák Miklós biztosan megtalálja az okot.
