Sz. Bíró Zoltán: nem valószínű, hogy Putyin környezetében puccsisták lennének
Putyin olyan fenyegető mondatokat fogalmaz meg az utóbbi időben, mint aki magányosan sétál az erdőben és ijedtében fütyörészik. Hogy egy nagyhatalom fejeként indokolt-e ez az ijesztgetés, arról Sz. Bíró Zoltán történészt kérdezte Németh Péter a Klikk TV Mélyvíz című adásában.
„A fenyegetőzése semmiképpen sem indokolt, hiszen nem gondolható, hogy félnie kellene. Azt sem gondolom, hogy a környezetében lennének olyanok, akik puccsra készülnének. A orosz társadalmat is olyan hosszú időn át dolgozták meg és hangolták Ukrajna ellen, hogy a nagyobb része támogatja ezt a háborút” – közölte az Oroszország-kutató.
Az már meghatározhatatlan, hogy ezt félelemből, meggyőződésből, félrevezetettségből teszik-e, erre vonatkozóan nincsenek hiteles adatok. Ehhez a vélt hatalmi szorongáshoz természetesen hozzájárulhat az is, hogy a nemzetközi környezet olyan mértékben elszigetelte, hogy rákényszerül a nagyhatalmi uralkodói fenyegetőzésre.
„A megnyilatkozása részben szólhat a külföldi országoknak és a hazai publikumnak is egyaránt. Ez utóbbit ugyanis legalább retorikailag szükséges megnyugtatni, hogy minden rendben van. Holott erről szó sincs.”
Sz. Bíró szerint ahol nincsenek orosz katonai sikerek, „ott retorikailag kell pótolni azt, am nem sikerül a frontvonalakon”. Máig tisztázatlan, hogy valójában miért is indították az ukrajnai háborút. A történész szerint „Putyin mind magát, mind a környezetét meg tudta győzni arról, hogy ukránok nincsenek is, Oroszország pedig akkor nyeri vissza globális súlyát és erejét, ha nem engedi el Ukrajnát”. Véleménye szerint a hajdani orosz birodalom részleges visszaállítása Putyin rögeszméjévé vált, „a háború megindításának végső magyarázata ez lehet”.
S bár a negyedmilliós ukrán reguláris hadsereggel közel egymilliós orosz haderő állt, de mégsem lett villámháború, mert azzal persze nem számolt, hogy ukrán oldalon jóval erősebb motiváltsággal találják szemben magukat. „Még az sem biztos, hogy ha pár hetes villámháború után eléri a célját, leállt volna a harcokkal az orosz elnök” – vélte a szakértő.
Amint az sem volt életszerű kinyilatkozás a magyar miniszterelnök részéről, hogy „ez nem a mi háborúnk”. Ennek a háborúnak nyilván vannak különböző stádiumai, „amik alól mi sem vonhatjuk ki magunkat”.
A nyugati szankciók következtében pedig „a történelmi tapasztalatok ismeretében vélhető volt, hogy egy autokrácia beleáll a szankciós politikával szembeni küzdelembe”. Ennek elemei pedig kihatnak Magyarországra is, ami látható volt előre.
Az tény, hogy egyelőre Putyin viszontzsarolhat az energiapotenciállal. Viszont az is tény, „hogy jövőre ezt már nem játszhatja el, hiszen a gázt például nem tudja más piacok felé átirányítani. Kína felé van egy 38 milliárdos csőkapacitás, de nyugatra tavaly 155 milliárdnyit szállított. Ez pedig nem átirányítható, új vonalak kiépítése pedig hat-nyolc év és temérdek pénz.”
