Szabados Gábor: amit szabadidősportra költ a kormány, közgazdaságilag is megtérül

Novák Katalin 2024-et hivatalosan is „a mozgás évévé” nyilvánította. De miért tartja ezt olyan fontosnak, tulajdonképpen mit akar az államfő a „mozgás évével”? 

Alapvetően azt, hogy minél többet mozogjanak a magyarok, és minél aktívabbak legyenek. Komoly probléma, hogy a mai magyar lakosság jelentős része inaktív, nem mozog. Ennek nyilván vannak egészségügyi és népjóléti következményei is. A sportgazdaságban alapvetően elfogadott elv, hogy amit a szabadidősport aktivizálására, a lakosság aktív mozgására költ egy kormány, annak a többszöröse megtérül abból, hogy csökken az egészségügyi rendszer terhelése, kevesebbet kell költeni gyógyszerre, gyógyításra, mert egészségesebbek lesznek az emberek. Ilyen értelemben ez közgazdaságilag is megtérülő befektetés. 

Volt ilyen befektetés az utóbbi években? 

Ebben az időszakban főleg infrastrukturális területen történt komoly befektetés, gondolok itt a közterületi kondiparkok, a kerékpárutak kialakítására. Viszont nyilván szükség van kampányokra is ahhoz, hogy a lakosságnak is meglegyen a belső késztetése a mozgásra. Ez az, ami jelenleg hiányzik. 

Más országokban hogyan érik ezt el, mi az, ami tulajdonképpen hiányzik ahhoz, hogy kedvet csináljon a mozgáshoz? 

A skandináv országokban ez sokkal jobban működik, ott van a lakosságnak belső késztetése a mozgásra. Nálunk ez a belső késztetés jóval kisebb, jóval kevésbé elérhető. Ezért van szükség aktivizációs kampányokra. 

Miért ódzkodnak a magyarok attól, hogy mozogjanak?

Ez jó kérdés, nehéz lenne röviden megmagyarázni. Az biztos, hogy a rendszerváltoztatás óta a lakosságnak a jövedelme, és ezzel párhuzamosan a szabadideje is csökkent, miközben a szabadidősport, ami addig gyakorlatilag ingyenes volt, fizetőssé vált. A legtöbb helyen nagyon erős visszaesés volt a szabadidősport keresletében. Az biztos, hogy ennek a mai napig érezhető hatása van, de nem csak ez az ok. Ennél általánosabb okok is vannak, de nehéz lenne megfejteni. Arra kell koncentrálni, hogy aktívabbá váljanak az emberek. 

A magyar történelem, például a Rákosi-rendszer túlerőltetett mozgáskívánalma, mint mondjuk az elvileg önkéntes MHK (Munkára, harcra kész) mozgalom, egyéb ilyenek, nem adnak magyarázatot a magyar emberek inaktivitására, merthogy arra válaszként azt mondták, hogy nem mozgunk, ha nem muszáj? 

Az biztos, hogy ilyen probléma most nincs, nem a túlerőltetett mozgáskívánalom miatt nem sportolnak eleget a magyarok. Abból a korszakból esetleg tanulságokat lehet levonni, mi az, amit másképp lehet csinálni, de biztosan nem kapcsolódik a mostani helyzethez. 

Hol kellene elkezdeni a nevelést a mozgásra? 

Teljesen egyértelmű, hogy az iskolában, a gyerekeknél. Hiszen egy felnőttnek az ezzel kapcsolatos attitűdjét jóval nehezebb megváltoztatni. Valóban nagyon fontos, hogy a gyerekek megszeressék a mozgást, és az a mindennapi életük részévé váljon. A mindennapos testnevelés példa erre, aminek bár nagyon sok infrastrukturális és egyéb problémája van, de alapvetően ez a célja. Ugyanakkor az is fontos, hogy a testnevelési órákon túl is legyenek mozgáshoz kötődő szakkörök, akár sportegyesületekkel együttműködve. Ezek olyan területek, amiket az iskolák kapcsán lehet fejleszteni, de nyilván nem csak az iskola feladata ez. A szülőket is kell nevelni, hogy ők miként tudnak közösen mozogni a gyerekekkel, hogyan tudják erre rávenni őket.

Mi az, ami most elsősorban hiányzik a magyaroknak ahhoz, hogy kedvet csináljon a mozgáshoz?

Én azt látom, hogy elsősorban a belső indíttatás, a belső motiváció. Az infrastruktúra egyre inkább rendelkezésre áll, gyakorlatilag most már minden településen vannak olyan közterületi kondiparkok, amiket bárki, bármikor ingyenesen tud használni. Ilyen értelemben most már sokkal fejlettebb ez az infrastruktúra. Alapvetően tényleg a belső motiváció az, ami hiányzik, és amit fejleszteni kell.

És ezt hogyan lehet elérni?

Egyrészt nyilván figyelemfelkeltéssel, másrészt olyan kampányokkal, amelyek – akár nyereményjátékokkal, akár mással – valamilyen ösztönzést nyújtanak. Nagyon fontos ezek társadalmi hatása is, hogy azt érezze mindenki: sportolni közösségben jó dolog, jó buli. Tehát egy közösségi élményt kell kialakítani a sport körül. Régi tapasztalat, hogy sokkal könnyebb közösségben sportolni, mintha egyedül kell valakinek elmenni futni. 

Vajon az is erősíti majd a „mozgás évét”, ezt a sportolni együtt jó kedvet, hogy a kormányzati szervek vezetői toborzásba kezdtek a saját munkatársaik körében, és önkéntes alapon, honvédelmi kiképzésre küldik a férfi köztisztviselőket? Az alkalmasnak talált jelentkezők irodai munka helyett két hétre laktanyába vonulhatnak – ahogy azt a 24.hu megírta. Első körben kilencven fővel indul áprilisban a kiképzés…

Ez nem alapvetően sportgazdasági kérdés, de az biztos, hogy bármilyen mozgás az mozgás. Ha ez egy katonai kiképzés, akkor is jelenthet fizikai aktivációt. De én inkább azt látom, hogy ez egy más irányú terv. Természetesen ez is része lehet az aktív életnek.