Szájer kirohanása, avagy hasonlít-e Orbán a lángossütőhöz?

Szabályos kirohanást intézett az EPP ellen Szájer József a Népszava cikke szerint. „Szidta Jean-Claude Juncker volt európai bizottsági elnököt, aki szerinte rögeszmésen vonzódik a marxizmushoz. Kritizálta a Néppártot, amiért civil szervezetek és külföldi erők befolyása alá került. Azoknak, akik méltatták a fideszes EP-képviselők munkáját és lojalitását a frakcióhoz, odavetette: „Ha önök kedvelnek minket, akkor kedvelniük kell Orbán Viktort is!” Déjavu érzésem támadt ennek olvastán: valahonnan ismerős volt ám az efféle „árukapcsolás”. Ja persze! A lángos…

Fura dolog ám a néplélek. Az „egyszerű ember” szeret és gyűlöl, s ezek az érzelmek uralkodnak sok politikai döntésén is – a ráció helyett. A hozzá hasonlóan vélekedőkkel, a saját „falkájával” vállal csak közösséget, a többiektől meg viszolyog; az isten minden kincséért sem szavazna például „azok” pártjára.

No és akkor a lángos. Az előző partállami – ma úgy mondanák: egyenlősdis – ántiidőkben, még a ’60-as években volt itt egy reformkísérlet. Az „új gazdasági mechanizmus”. Ez háttérbe szorította a szocialista országokra jellemző, központi tervgazdálkodást, liberalizálta a merev ár- és bérrendszert és támogatta a vállalkozó szellemet. Akkoriban a reformerek és a rugalmasabb, szabadabb gazdaság hívei hangoztatták előszeretettel – épp az „egyenlőséghez” (inkább az egyen-szegénységhez) szokottakat győzködve –, hogy

„Ha szereted a lángost, akkor szeretned kell a lángossütőt is”…

És hát, milyen a néplélek: a bérből és fizetésből élő „egyszerű magyar emberek” szerették a lángost (tán két forint volt az ára), de a többség mégis utálta a maszek lángossütőt. Más volt mint ők. A nyári szezon pár hónapja alatt – igaz, a kánikulában is napi 12-15 órát rakkolva a bódéjában, a forró tűzhely mellett – annyit keresett, amennyiből lazán megélt a családjával a következő szezonig, sőt, még félre is tudott tenni. A munkáját nem irigyelték a népek, ám a gyors gazdagodását, jövedelem- és tulajdonszerzését azt nagyon!!! És nem szerették.

Az a reform ugyan nem emiatt bukott el, hanem azért, mert az SZKP főtitkára, Brezsnyev személyesen követelte Kádártól az új gazdasági mechanizmus leállítását, mondván, hogy ebbe az egész rendszer belebukhat, de tény: volt a reformnak „néplélektől áthatott”, magyar belső pártellenzéke is, akik bizony közreműködtek a liberalizálás megakasztásában.

Mármost az a kérdés: milyen az Európai Néppártban az a bizonyos „európai néplélek”. Mert ha szeretik az oda vonzódó, oda tartozó emberek s a képviselőik a néppártiság, az európaiság, a liberalizmustól el nem választható polgári demokrácia normáival jellemezhető, Nyugaton bevált politikai „lángost”, akkor kedvelhetik akár a magyar néppárti képviselőket is. De csak addig, amíg azok nem akarnak évek óta sülő, szénné égetett lángost megetetni velük. Addig, amíg a közös szabályaikat meg nem szegik. Ám más az ábra, ha a normáikat látványosan felrúgja egy tagpártjuk, s annak vezére miniszterelnökként olyan „reformokat” képvisel, vezet be – és pláne: kér számon rajtuk is –, amelyek már a jobboldali szélsőségesség felé mutatnak, és így a „rendszer”, az Európai Néppárt bukásához vezetnének. Ugyanis nem férnek össze a demokratikus, az európai, humanista, antirasszista, szolidáris, stb. európai normákkal.

Szóval, ha ez a helyzet, akkor bizony természetes, hogy az EPP-ből kiutálják a soraikból kilógó „lángossütőt”. Pláne, ha égett lángosokat kínál, és ezzel rombolja a „céh” imázsát. Kíváncsian várom, mit mond, mit tesz az EPP az Orbán vezette Fidesz további „szeretete” ügyében. És azt is: kiderül-e, hogy van a narancsuralomnak is belső, a jobbszélre szorulást megakasztani kívánó és tudó pártellenzéke…

Amúgy túl a déjavu érzésen: a lángos ára jelenleg Magyarországon durván 300 és 1000 forint közötti. És napról napra gyengül forint, így várhatóan tovább drágul. Az sem mellékes, mit szól, mit tesz ez ügyben a magyar „néplélek”…