Szakadéknyi az eltérés az érzékelt és a hivatalos infláció között, s ez nem az emberek hibája

Az inflációs várakozások gyakran önbeteljesítő jellegűek: ha a lakosság úgy érzi, hogy az árak emelkedni fognak, akkor előre hozza fogyasztását – már amennyiben van elkölthető pénze. Mindez többletkeresletet, végső soron pedig áremelkedést okoz – olvasható a GKI napokban közzétett, „Miért érezzük magasabbnak az inflációt a mértnél?” címet viselő elemzésében. Magyarországon 2021-ben az 5,1 százalékos fogyasztói árindexet 19,6 százalékosnak érzékelték a fogyasztók, majd 2024-ben a 3,7 százalékos adatot már 26,6 százalékosnak. Ugyan az euróövezetben is megfigyelhető volt a jelenség, csak jóval kisebb eltéréssel: ott 2021-ben a 2,6 százalékos árnövekedést 3,8 százalékosnak érezték, s a legnagyobb különbség a havi tényadat és a várakozások között sem haladta meg a 8 százalékot. 

A GKI szerint az általános pesszimizmus, a rossz múltbeli tapasztalatok mellett,az is oka annak, hogy a magyarok inflációs érzékelése nagyon elszakad a tényleges inflációtól, hogy ugyan a magyar hajlamos túlbecsülni az inflációt, de vannak módszertani nehézségek (például a KSH az 50 Ft-os betétdíjat nem veszi figyelembe a fogyasztói árindex számítása esetében). Szerepet játszhat emellett a nagy árfolyam-ingadozás (ahogy arra az MNB elemzése felhívta rá a figyelmet).

Infláció érzékelés, fogyasztói- és élelmiszer árindex Magyarországon, 2020-2025:

Forrás: GKI, KSH

Lehet-e ezzel bármit is kezdeni? Hogyan lehetne mérsékelni az inflációérzetet, ami fontos eleme az inflációs várakozásoknak, ami pedig részben önbeteljesítő tud lenni? Mellár Tamást, a statisztikust kérdeztük

 „Az alaptendencia az, amit a KSH-elnökségem idején a világ legjobb statisztikai hivatalának tartott kanadai elnöke, Ivan Fellegi mondott nekem, miszerint ez még náluk is így van, az érzékelt infláció nagyobb, mint a valós” – mondta a Központi Statisztikai Hivatalt 1998-2003-ban elnökként irányító Mellár Tamás. Mindenütt létezik ez a jelenség, azt azonban sok minden befolyásolja, hogy mennyivel nagyobb az érzékelt infláció, mint a statisztikai hivatal által kimutatott – és egy sor dolgot lehetne tenni annak érdekében, hogy legalább mérséklődjön ez a különbség. Ez nyilván a Központi Statisztikai Hivatalnak is alapvető érdeke lenne, ehhez azonban egyebek között vissza kellene állítani a bizalmat a KSH iránt, hogy megbízhatónak lehessen tartani a kiadott statisztikai adatokat. „Sajnos ez a bizalom sokat gyengült az elmúlt években, s mind többen gondolják azt, hogy a KSH nem más, mint a kormány szolgálója” – mutatott rá. Ahhoz pedig, hogy ez megváltozzon, vissza kellene állítani a KSH autonómiáját.

Egy további fontos elemnek nevezte azt, hogy orvosolni kellene a KSH által az infláció méréséhez használt fogyasztói kosárral kapcsolatos problémákat. Gyorsabban kellene azt aktualizálni, hogy valóban a vásárlásokkal kapcsolatos valóságos értékeket mutassa. Van ugyanis egy időbeli késleltetés, s – mint magyarázta – fontos lenne ezt sűrűbben aktualizálni, hogy minél közelebb legyen a tárgyidőszakhoz. Habár a KSH állítja, hogy a mindig egy évvel korábbi háztartási statisztikát korrigálják online adatgyűjtéssel, de azt nem tudni, hogy milyen mértékben teszik ezt. Mellár szerint egyre inkább át lehetne és kellene is térni az online adatgyűjtésre, ez napjainkban már megoldható lenne. 

A harmadik, amit említett, hogy ki kellene szedni a fogyasztói kosárból azokat a termékeket, amelyek vagy már kevésbé népszerűek, vagy már lejártak, hiszen az áruk csökken, így a segítségükkel alacsonyabb indexet tudnak számolni.

A szakember a továbbiakban szóba hozta, hogy arról nincs pontos információja („szerintem nincs is hozzáférhető adat”), hogy mekkora része van az adatgyűjtésben a felíráson és nem online alapuló gyűjtésnek. Mint emlékeztetett rá, a nagy bevásárlóközpontokban bizonyos napon zajlik az összeírás, a kereskedők tudják, hogy mikor, s akkorra időzítik a különféle akcióikat. És miután az árréssel és más árakat érintő kormányzati dolgokkal el akarják játszani a jófiút, ügyelnek arra, hogy azon a bizonyos napon jó árakat kínáljanak. Ám a hónap harminc napból áll, s azok, akik nem aznap vásárolnak vagy nem éppen az érintett termékekből, magasabb árakkal találkoznak – nem véletlen tehát, hogy emiatt is magasabb inflációt érzékelnek, mint a hivatalos indexben kimutatott. Ezen is korrigálni kellene.

„Ugyanakkor a jelenlegi hatalmi viszonyok között a KSH nem ebben, hanem abban érdekelt, hogy a kormánynak megfelelő adatokat hozzon ki és tegyen közzé” – szögezte le. A Rogán-féle minisztérium és a KSH elnöke eljátszott már mindent, amit csak el lehetett játszani, pechükre ezek a dolgok szélesebb körben ki is derültek – húzta alá (ezekről itt olvashatnak), majd egy konkrét esettel illusztrálta mondandóját. Nevezetesen a szegénységi statisztikát hozta fel, amelyről a Válasz Online  derített ki „csúnya” dolgokat (a KSH jövedelemadatai szerint a NAV esetenként százezres összegekkel támogatja azokat, akik enélkül a szegénységi küszöb alá kerülnének. Sőt, azt is kiderítették, hogy 316 nyugdíjas embernek fillérre pontosan ugyanannyi a nettó jövedelme, ami természetes úton nem fordulhatna elő – a szerk.). A KSH ugyan végzett egy korrekciót, ám arra máig nem adott választ, hogyan jöttek a „perverz” adatok, s nem tudni arról, vajon történt-e felelősségre vonás, „holott a bizalom helyreállításához elengedhetetlen mind a kettő”. De a kereseti és más statisztikákkal kapcsolatban is felmerülnek bizonytalanságok, hitelességi kérdések, s mindez visszaköszön az inflációérzékelésben, majd abban, hogy mekkora az inflációs várakozás. Ugyanakkor – jegyezte meg – bár a KSH alulbecsülhet, de azért a háztartások is tévedhetnek, „ahhoz pedig normálisan működő demokrácia kellene, hogy a kölcsönös bizalom alapján lehessen kezelni ezt a kérdést”.