Szintet lépett a KSH, már belenyúltak a számokba, alakították, kozmetikázták azokat

Ismét botrányba keveredett a Központi Statisztikai Hivatal, s az utóbbi pár évben nem is először. 2023. februárjában adatkiszivárogtatás történt, amiben látható módon, a KSH felső szintű vezetése is érintett volt – az önmagát „a patrióta szemléletű kutatóknak és kutatásoknak otthont, megjelenési felületet biztosító”, 2020-ban alapított Makronóm Intézet napokkal a hivatalos közzététel előtt megkapta az éves kiskereskedelmi gyorstájékoztatót, ami akár a bennfentes kereskedelem lehetőségét is felvetheti, hiszen – mint Mellár Tamás akkor nyilatkozta a Hírklikknek – „Egy ilyen adatkiszivárgás azért fontos, mert súlyos összegeket tud az nyerni például a tőzsdén vagy az árfolyamon, aki tőzsdét és/vagy árfolyamot mozgató információ birtokába jut mások előtt”. Rá pár hónappal, 13 év után, saját kérésére nyugdíjba vonult a Központi Statisztikai Hivatal addigi elnöke, Vukovich Gabriella, a helyét pedig Kincses Áron elnökhelyettes vette át. 

Most pedig elnökhelyettes-csere történt a KSH-nál – ahogy azt a héten közleményben tudatta a hivatal. Dr. Valkó Gábort, a Statisztikai Igazgatóság korábbi elnökhelyettesét Tóth Tamás váltotta június 1-jével. Ez még önmagában persze lehetne „normál” üzemmenet, de az több, mint gyanús, hogy ismét egy komolyabb botrány kitörése után történt váltás, miután – a Válasz Online-nak köszönhetően – kiderült, hogy messze nincs minden rendben a KSH szegénységi statisztikáival. (A szegénységi ráta – vagyis az, hogy a lakosság hány százaléka él a jövedelmi szegénységi küszöbnél kisebb összegből – azért fontos adat, mert a választók ezen keresztül mérhetik le, mennyire sikeres a kabinet gazdaság- és szociálpolitikája.) A portál arról számolt be, hogy a KSH jövedelemadatai szerint a NAV esetenként százezres összegekkel támogatja azokat, akik enélkül a szegénységi küszöb alá kerülnének. Sőt, azt is kiderítették, hogy 316 nyugdíjas embernek fillérre pontosan ugyanannyi a nettó jövedelme, ami természetes úton nem fordulhatna elő. Mint írták: öt kutató az idézett cikkükkel egyidőben megjelenő tanulmánya szerint, ha a KSH számai korrektek, akkor az adóhatóság vált a legnagyobb hazai jótékonysági szervezetté. Ami nonszensz. 

A Telex arra emlékeztetett, hogy előzőleg – már április elején – két kutató, Tátrai Annamária és Gábos András arról írtak, hogy furcsa ellentmondások vannak a KSH szegénységről szóló statisztikáiban. A jövedelemeloszlást bemutató statisztikákban több furcsaságot találtak: 2017-től érthetetlenül kiugrott a negatív jövedelemmel rendelkezők aránya, 2018 és 2022 között pedig irreálisan sokan kerültek az éppen a szegénységi küszöb felett lévő jövedelmi sávba. Ennek fényében felmerült a gyanú, hogy vagy hiba csúszott a gépezetbe, vagy manipulálhatták a KSH adatait. Ezeket a vádakat a KSH visszautasította, és közölte, hogy minden esetben átláthatóan, pontosan kommunikálja az eredményeket.

Vajon szétválasztható-e az akkori és a mostani csere, vagy rendszerhibáról kell beszélni? Mellár Tamást kérdeztük, aki – a fent hivatkozott cikkünkben – azt is mondta, hogy „Orbán első kormányzása idején nálam is próbálkoztak azzal, hogy finomítsanak bizonyos dolgokon, illetve, hogy hamarabb jussanak bizonyos információkhoz, de abban az időben lepattantak a hivatalról”, sőt azt is, hogy „az lesz, hogy a Központi Statisztikai Hivatal továbbra is megmarad a kormány szolgálólányának”.

„Itt rendszerszintű dologról van szó – ami a KSH-val történt, történik, az beleillik az Orbán-kormány azon törekvésébe, hogy próbálja maga alá gyűrni a nemzeti intézményeket, olyanokat, mint a Gazdaság Versenyhivatal, az Alkotmánybíróság, a Médiatanács” – szögezte le az országgyűlési képviselő, a KSH korábbi elnöke. Mint kifejtette: ezeknek függetlennek kellene lenniük, de az Orbán-rezsim uralni akarja a nemzeti intézményeket, „így pedig csak látszólag van piacgazdaság, demokrácia, valójában mindez kiüresedett, hiszen a nemzeti intézmények nem tudják betartani és betartatni a szabályokat”. A KSH-ban is lépésről-lépésre, folyamatosan teret nyer(t) a kormány és a propaganda a gépezete. Kincses Áron elnöksége óta pedig még erőteljesebbé vált ez a folyamat. A korábbi években lehetett már látni, hogy jónéhány statisztikát érintően a kormány számára kedvezőbb számokat hozó módszertant választottak – jegyezte meg.

„A szegénységi adatokkal kapcsolatos fejlemény azonban már új dolog, hiszen immár belenyúltak a számokba, alakították, kozmetikázták azokat” – szögezte le. Tették ezt arra hivatkozva, hogy nem volt megfelelő mennyiségű adat, és ezért inputálást kellett csinálni – ám érdekes módon olyan értékeket emeltek be a mintába, hogy a végén a szegénységi küszöb fölé kerüljön az adat. Így fordulhatott elő – magyarázta –, hogy 316 delikvensnél fillérre ugyanaz az összeg jött ki – utalt a Válasz Online által megírtakra –, és még durvább módon így fordulhatott elő, hogy a mintában szereplők 28 százalékának magasabb volt a nettó, mint a bruttó jövedelme. Ha ez igaz lenne, akkor negatív jövedelemadózás történt volna, azaz az adóhatóság nem adót vont el, hanem a bruttóhoz még hozzá is adott valamennyit. „Nyilván nem így történt, hanem egyszerűen nincs összhangban a mintába berakott jövedelem és a NAV-nál megjelenő adat, más szóval: adattorzítást és módosítást csináltak, de hát nevezzük nevén a dolgot: csalás történt” – mondta.

S hogy milyen kapcsolatban áll mindez az elnökhelyettes-váltással? Mellár azt nem tudja megmondani, mondván, nem ismeri az újonnan kinevezett embert, de az szerinte tetten érhető ezúttal is, hogy kormányzati körökből igyekeznek hithű kormánypárti, a Fideszben mélyen beágyazott embereket odatenni, hogy velük hajtassák végre a fentieket. Emlékeztetett arra, hogy 2022-23-ban is odatettek egy tájékoztatási elnökhelyettest, mégpedig Rogánék köréből, s mások mellett, 27 év után távozott a GDP-számításért felelős nemzeti számlák főosztályának vezetője. Az ilyen személyi átalakítások azért is fontosak, mert a KSH történelmileg hagyományosan olyan intézmény volt, amelyben az emberek túlnyomó többsége bekerült friss diplomásként és onnan ment nyugdíjba, kivéve azokat, akik egy-két év alatt elmentek. A maradók olyan magas színvonalú ismeretre és tudásra tettek szert, ami azonban nem – vagy csak kis mértékben – volt konvertálható a vállalati szférában. Azaz kialakult egy tényleges belső társadalom, aminek kialakult a saját etikája, az emberek a magas színvonalban és abban voltak érdekeltek, hogy minél jobb, megbízhatóbb adatok kerüljenek ki a kezeik közül. A szakértői gárda volt a garancia a KSH jó működésére – magyarázta a KSH-t éveken át elnökként vezető Mellár. Ám a felső szintű vezetés elkezdett erodálódni, leváltották ezeket az embereket, a helyükbe pedig olyan újak érkeztek, akiknek semmit sem jelent a statisztikai ethosz, nem tudják és nem is akarják tudni, hogy az micsoda. Azt tartják sikernek, ha a kormány örül, hogy jók a statisztikák. Ebbe a sorba illeszkedik a szegénységi statisztika esete is – hiszen, ha tényleg véletlen lett volna a hiba, akkor a KSH elnökének az lett volna az elsődleges célja és feladata, hogy elindítson egy vizsgálatot, akár külső szakértők segítségével, hogy találják meg az okot, és ha van felelős, vonják felelősségre, tisztázzák az adatbázist, s külsősök, akár nemzetközi szakemberek segítségét is igénybe véve megpróbálják helyreállítani a hivatal renoméját. Ettől azonban mereven elzárkóztak – mondta Mellár, emlékeztetve arra, hogy ő maga is kezdeményezte egy eseti parlamenti bizottság felállítását, de a kormánypártiak a kezdeményezést azonnal leszavazták, a meghallgatásra pedig a KSH elnöke nem ment el, pedig az tényleg jó alkalom lett volna arra, hogy elmagyarázza, mi volt a hiba, vagy mi volt az, amit félreérettek. Emlékeztetett arra, hogy a statisztikákat alkalmazó szakemberek számtalan alkalommal kértek tájékoztatást arról, hogyan értelmezzék az adatokat, tehát több alkalom lehetett volna arra, hogy megbeszéljék a problémát és megoldják, de ettől is teljesen elzárkóztak a KSH-sok. Mindennek eredményeként csökken a KSH és persze az olyan adatok iránti bizalom, amelyeket manipuláltak. A politika persze a legérzékenyebb adatokra koncentrál: a legfontosabb a fogyasztói árstatisztika, az átlagkeresetek és a szegénység – így ezeknél lehetett a leginkább meglehetősen világosan látni, hogy milyen manipulációk történtek.