Szakmailag minősíthetetlen választási propaganda a nyugdíjak megadóztatásával riogatás

Mit szól a nyugdíjat, illetve a nyugdíjasokat érintő bejelentett, tervezett intézkedésekhez és a kormányzati üzenetekhez?

Ami a beharangozott intézkedéseket illeti, csak megerősíthetem a korábbi véleményemet. Az irány, a cél érzékelhető, van, ami még támogatható is, de azokat szakmailag korrekten, összefüggéseiben értékelni, csak akkor lehet, ha ismerjük a részleteket, vagyis a jogszabály-tervezeteket. Addig csak „ízlelgetni” lehet a beígért lépéseket. Az üzenetekről, amiket tájékoztatásnak tüntetnek fel, nagyon rossz a véleményem, mert azok célzottan választási- politikai termékek, amelyekre nincs szakmai válasz, még ha esetenként szakmai köntösbe is csomagolják, csak durva minősítésnek lenne helye. Ezek a közhangulatot negatív irányban befolyásolják, és gyakran inkább félretájékoztatásnak minősíthetők, ezért el is tekintenék ettől, ugyanakkor azért leszögezem, hogy mint nyugdíjas állampolgárt, különösen taszítanak. 

Van már olyan korábban beígért intézkedés, amelyet realizáltak – ez pedig a 14.havi nyugdíj. Erről mi a véleménye?

Igen, ahogy várható volt, már az Országgyűlés előtt van a törvényjavaslat a 14.havi nyugdíj fokozatos bevezetéséről. Biztos vagyok benne, hogy gyorsan meg is szavazzák. Első lépésben 2026 februárban, egyheti nyugdíjösszeget folyósítanak, azzal, hogy a teljes havi nyugdíjnak megfelelő összeg folyósítását 2030-ig kell biztosítani. Ezzel – a korábbi választás előtt bejelentett 13.havi nyugdíj után – érdekes folyamat indult a 14.havi nyugdíj intézményesítésével: mi lesz a teljes havi nyugdíj összegének majdani folyósítása után? Mi jön majd utána, mint többlet?  Ez azonban egy későbbi időszak kérdése, hiszen jövőre választás van. Nem kinyitva, főleg nem felerősítve a korábban érzékelt vitát, kijelenthető, hogy az újabb „plusz juttatás” még ebben a formában is jó hír a nyugdíjasoknak és persze a más, meghatározott ellátásban részesülőknek. Ezzel együtt is, halkan megjegyzem: én azért azt gondoltam, hogy – eltérően a 13.havi nyugdíjtól – a 14.havi nyugdíjat már más jogosultsági feltételek mellett folyósítják. Nevezetesen, hogy egy jól belőtt összeghatárig differenciáltan, azaz az alacsony nyugdíjban részesülők számára kedvezőbben. Ezt tartottam volna újabb intézményként helyesnek és méltányosnak, hiszen nem „klasszikus nyugdíjról”, azaz a nyugdíjrendszert alkotó szokásos, általánosan alkalmazandó intézményéről van szó. E megközelítés érvényesítése a „beérett" 13.havi nyugdíjnál már okafogyott.

Említette, hogy nyugdíjas. Jogos hát a kérdés: van önnek „gondos órája”?

Nincs. Én minden személyi adatbázisra visszavezethető – önmagában akár célszerű – termékkel óvatos vagyok. Külön nem kérek és nem is vásárolok interneten sem, szeretek sétálni. De persze értem a célzást, a konkrét kérdést, illetve azt, hogy mi van mögötte. Hozzám is eljutott az a nyugdíjasokat megcélzó kormányzati tájékoztatás, amelynek tartalma, mint nyugdíjast és mint a nyugdíjrendszerhez értőt megdöbbentett. Tájékoztatás címén, a tényként közölt téves állítások mélységesen elszomorítottak, mert a nyugdíjas társadalomban alkalmas félelemkeltésre is. Tisztában vagyok azzal, hogy a választási kampány nem „igazságverseny”, de szerintem mindennek van határa. Olyan állítást, mint azt, hogy bizonyos politikai szereplők célja „a nyugdíjak megadóztatása”, csak az fogalmaz meg, aki nem ismeri a nyugdíjrendszert, benne a nyugdíj-megállapítási szabályokat, azok összefüggéseit, nyugdíjelvi hátterét. Ha pedig ismeri, akkor ez még rosszabb és durvább minősítést érdemel. Pedig, mint ahogy a miniszterelnöktől tudjuk, a nyugdíjrendszer bonyolult téma, olyan összefüggésekkel teli, amelyekre nem is gondoltunk. Egyik fiók becsukódik, kinyílik a másik. Ez igaz, ezt vallom én is, de akkor be is kellett volna tartani, mert 2010 után több átgondolatlan és a nyugdíjrendszerben szakmailag nem tolerálható intézkedés történt. Ilyen a nyugdíjkorhatár emelésének időszakában a gránitmerev nyugdíjkorhatár bevezetése, a női biztosítottakat kivéve, a rokkantsági nyugdíj védelmének valótlan indokokkal történő kiiktatása, a nyugdíjjárulék-plafon eltörlése, ami utat engedett a „milliós nyugdíjaknak”. És vannak mulasztások is, illetve lett volna tennivaló a régi és az új nyugdíjasok között egyre erősödő ellentmondások, különbségek, no meg a nyugdíjak relatív értékének, keresethez viszonyított, erőteljes csökkenésének lehetséges tompítása terén is.

Ön, mint hozzáértő, hogyan ítéli meg szakmai szempontból a fent említett kormányzati állításokat, sugallatokat? 

Az általam eddig senkitől nem hallott, olvasott, téves és teljesen nonszensz állítás részletes szakmai kritikáját kerülöm, mert annyit nem ér az ügy, azt azonban kiemelem: az induló nyugdíj összegeként bruttó munkajövedelemből kiindulva, nettó összegű nyugdíjat állapítanak meg. A nettó összegben megállapított, folyósított nyugdíjat pedig nem lehet újból adóztatni. Azok felbruttósítása pedig a gyakorlatban szinte lehetetlen szakmai-ügyviteli vállalkozás. A lényeg tehát az, hogy a nyugdíjak ma is adóznak, de input oldalon. Másként fogalmazva: az adózás a jelenlegi rendszerben a nyugdíj megállapításának fázisában érvényesül. Ez sokkal nagyobb biztonságot nyújt az ellátottnak, hiszen minden beszámított keresetű esztendőben az abban az évben hatályos adóztatási és járulékoltatási szabályok szerint történik a nyugdíjak adóztatása. Ezzel a nyugdíjak adóztatása egyszer és mindenkorra megtörtént, a továbbiakban nincs szükség évről-évre végrehajtani az adózást. Gondoljunk arra, hogy egy nyugdíj életpályája – a folyósítás időszaka – akár két évtizednél is többet ölelhet fel. Mit tudunk a gazdaság és az adórendszer majdani akkori állapotáról? Hát nem sokat. Aki a nyugdíjak adóztatásáról beszél, annak, mint említettem, szerintem fogalma sincs, milyen szakmai összefüggéseken, alapvető garanciális kérdéseken lép túl. Az elmondottakból azonban remélem könnyen belátható, hogy az üzenet célja sajnálatos módon, egészen más. A nyugdíjasok nem ezt érdemlik.