Szalma Botond: a dunai balesetek nem elkerülhetetlenek, előfordulnak

A szomorú tényeket már ismerjük: egy kisgéphajó ütközött egy szállodahajóval szombat éjjel a Dunán, Verőce közelében. A balesetben egy ember súlyosan megsérült, de kiúszott, hatan meghaltak, egy embert még keresnek. Csécsi Soma, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) szóvivője az M1 híradónak elmondta: szombat éjjel arról érkezett bejelentés, hogy Verőce közelében egy vérző fejű férfit találtak, akiről azt feltételezték, hogy hajóbalesetet szenvedett. A helyszín átkutatásakor egy férfi, majd később egy nő holttestét találták meg, valamint partra vontattak egy sérült kisgéphajót. A rendőrség közben Komáromnál megállított egy szállodahajót, amelynek az oldala sérült volt. A BRFK az ügyben a vízi közlekedés több ember halálát okozó veszélyeztetésének gyanúja miatt indított büntetőeljárást ismeretlen tettes ellen. Hétfőn segítségnyújtás elmulasztása miatt gyanúsítottként hallgatták ki, majd őrizetbe vették a szállodahajó kapitányát.

Szalma Botondot, a MAHART Zrt. korábbi vezérigazgatóját arról kérdeztük, elkerülhetetlenek-e az ismétlődő dunai balesetek?

Szalma Botond szerint nem elkerülhetetlenek, előfordulnak. Autóval vagy biciklivel is lehet balesetet szenvedni, csak a dunai baleset jobban megrázza az embereket, mert jelentős hír. Hozzátette, „istennek hála” az elmúlt három évben nem történt hasonló, a legutóbbi az a nagy port felvert ügy volt, amikor 2019. május 29-én a Hableány sétahajó összeütközött a Vikin Sigyn szállodahajóval. Az is megrázta a társadalmat.

A MAHART Zrt. korábbi vezérigazgatója a mostani esetről elmondta: borzasztó is, ha hét ember meghal feleslegesen. Hisz' akit nem találnak meg egy nap alatt a 20 fokos vízben, azt már nem is fogják élve megtalálni. A hajózásban ugyanis van egy olyan szabály, ami megmondja, hány fokos vízben mennyi ideig életszerű életben maradni. Ráadásul a Duna folyóvíz. 

Annak az egyetlen olasz embernek, aki kulcscsonttöréssel és fejsérüléssel túlélte a balesetet, a sérülései szerinte azt mutatják: „mintha teljes erővel nekimentek volna a falnak biciklivel”. 

Szalma Botond úgy gondolja, mindenki megsérült, és szanaszét repültek a motorcsónakból, mert a később a Megyeri hídnál megtalált kishajó fotójából látszik, hogy az ülések is kiszakadtak belőle. Szerinte 50 kilométer/óra sebességgel csapódhatott a motoros a lassan, 15 km/órával haladó hajóba. És akkor még a folyó sodrásáról nem is beszéltünk. 

Ha a kapitány észre is vehette az ütközést, legfeljebb sikítani volt ideje, esetleg megnyomni a dudát, de még arra se. Ráadásul nem tudni, hogy a kishajó ki volt-e világítva, vagy sem, honnan érkezett, milyen manővert csinált előtte. A szállodahajó ment rendesen. Azt a rendőrség másodpercre tudja követni, hogy hol mit csinált, milyen félfordulattal, milyen kormánymozdulattal, milyen irányba, merre ment. Ezzel nincs is baj. 

A baj Szalma Botond szerint azzal van, és ezért is fordulnak elő az ilyen balesetek, mert elővigyázatlan emberek vannak. Csak abba kell belegondolni, hogy hányan kapnak úgy vitorláspapírt, hogy isten igazában nem értenek a hajózáshoz, de Horvátországban „egy zsák pénzért megkapják a papírt”. Ráadásul, ha valaki meg akar tanulni motorozni, akkor azt szerinte nem egy 300 lóerős Hayabusával kell kezdeni. 

Ezek után logikus a kérdés, akkor mit kellene másképp csinálni? Szalma Botond szerint először is jobban oda kellene figyelni a közlekedésben mindenkinek. Amikor valakinek túl erős hajó van a keze között, az először gyakoroljon pár tíz órát olyannal, aki már gyakorlott ebben. Úgy véli, szigorítani kellene a papírkiadást, a vizsgáztatást. Ez nem játék. Egy olyan vizsgázónak, aki kisgéphajót vezet, négy számot kell megjegyeznie: 30 méter oldaltávolság, 60 méter hátul, 300 méter előtte, és ha gyorsjáratú hajó, akkor 1000 méter előtte. Ezt kellett volna most is betartani. „Amikor valaki 50-nel nekimegy egy ekkora hajónak – ami olyan, mint egy kétemeletes ház – ott bajok vannak a gyakorlattal is. Persze, bármi más is lehet az ok, mint például rosszullét, drog, alkohol, figyelmetlenség, de lehet géphiba vagy kormányhiba is. Bármi lehet, nem akarok prejudikálni, de amit felsoroltam, az mind előfordulhat. De azt azért mondjuk ki, hogy nem normális dolog egy ekkora hajónak nekimenni a Dunán.”

Egyébként ezek a nagy szállodahajók 30 éve közlekednek a Dunán. Akkor is, azóta is a személyhajók, a gőzösök jöttek-mentek a Dunán baj nélkül. Hajózni kell. És vigyázni.

A MAHART volt vezérigazgatója szerint az sem normális dolog, hogy a szállodahajó nem állt meg. Egy nagy csattanás után ugyanis mindig meg kell állni, megnézni, hogy mi a baj. S hogy akkor miért nem állt meg? „Vagy nem vette észre – amit ő mond, de én ebben hiszek a legkevésbé –, vagy nem tudta mi az, és azt hitte fa, vagy észlelte, de úgy érezte, nem történt semmi. Itt is sok variáció van.” 

Szalma Botond szerint, ha a cserbenhagyást rábizonyítják a kapitányra, akkor meg fogják büntetni. „A szerencsétlen hajós szerintem nem tehetett magáról a balesetről, de, ha azt be tudják bizonyítani, hogy meg kellett volna állnia, vagy legalább bejelenteni, valami történhetett, akkor nagyon rá fog fázni.” Arról egyébként vita van a szakemberek között is, hogy láthatta, vagy nem, hallhatta, vagy nem, erről napokig lehet vitatkozni. „Az igazság, és ebben biztos vagyok – anélkül, hogy a helyszínen lettem volna –, hogy magát a balesetet a kishajó okozta.  Csak azt nem tudjuk, hogy mi történt. Bármi lehet” – összegezte Szalma Botond.