Szegények a rendőrök, de a vezetőség tud a problémáról

A rendőrség toborzó-kampányának reklámarcaként szereplő fiatalember, aki nem tudott megélni a fizetéséből, a Zsaruellátó nevű Facebook-oldalon ezekkel a szavakkal jelentette be a távozását: „Már fiatal korom óta tudtam, hogy rendőr akarok lenni, ezért is vegyesek az érzéseim, mert a munkát és a helyet, ahol voltam, (vízirendészet) imádtam, csak sajnos a járőri fizetésből nem lehet megélni, főleg úgy, hogy előreláthatólag 5 évre előre nem is tudtak volna magasabb beosztásba tenni, mert nem volt üres hely. Meg aztán nem látom azt, hogy bármi javulás várható lenne. Ironikus, hogy rajta voltam a toborzón aztán most lelépek, de sajnos ki kell mondani, hogy már nem kedvező a rendőri pálya köszönöm a lehetőséget.”

Szavai nem maradtak válasz nélkül. Vasárnap este az ATV híradójában az országos rendőrfőkapitány szóvivője az üggyel kapcsolatban azt mondta, hogy tudnak a problémáról, olyannyira, hogy már eddig is emelték a rendőrök fizetését, és a folyamat még nem zárult le.

Amit hallottunk, reménykeltő. Már csak azért is, mert nem arról van szó, amire elsőre gondolnánk: hogy odafent magasról tesznek arra, milyen körülmények között élnek és dolgoznak a rendőrök, miből tartják el magukat és családjukat. Ellenkezőleg, az állomány felelős vezetői tudnak a problémákról, vagyis képben vannak és odafigyelnek arra, ami a világban, s szűkebb területükön történik. Sőt, bár ezt így konkrétan nem említették, talán már valamilyen elképzelés is körvonalazódik a fejükben azzal kapcsolatban, hogy a problémát, amiről tudnak, hogyan lehetne orvosolni. Ez azért, valljuk be, reménysugár lehet sok olyan rendőr számára, akik a toborzó kampány rendőréhez hasonlóan azon gondolkodnak, hogy szögre akasztják az egyenruhát, s más, jobb megélhetést biztosító elfoglaltság után nézzenek.

Ha a rendőrségi vezetők tudnak a beosztottjaik problémáiról, akkor más területen dolgozó honfitársaink is feltételezhetik, hogy az ő főnökeik is tudnak a problémáikról. Merthogy nyilván nem csak a rendőrségen dolgoznak felelős, a beosztottak problémáit ismerő vezetők, de ugyanígy a tanárok, vagy épp az ápolók problémáit is jól ismerik azok, akiknek az a dolguk, hogy ezeket a problémákat ismerjék.

Nekünk, magyaroknak nem is kell ennél több. Mi tudjuk, hogy a tudás hatalom, ezért nem is háborgunk, hanem beérjük annyival, hogy azok az emberek, akiknek a problémáink nagy része köszönhető, tudnak a problémáinkról.