Szekeres Imre: Svédország a magyar jóváhagyás nélkül is integrálódhat a NATO-ba

Ön szerint ratifikálni fogja az Országgyűlés a svédek NATO-hoz való csatlakozását? 

Mivel hétfőn tizennyolcadik alkalommal akadályozta meg Orbán Viktor, hogy az MSZP kezdeményezésére a Magyar Országgyűlés ratifikálja Svédország csatlakozását a NATO-hoz, a török jóváhagyás után ezzel a lépésével veszélyes pályára szorította Magyarországot. Bármi is az oka, magyarázata, ürügye annak a döntésének, hogy Magyarország nem ratifikálja Svédország csatlakozását, olyan helyzetet alakított ki, hogy ez valószínűleg később sem fog megtörténni, és mi kiszorulunk a part szélére. Egy biztos, ez nem Magyarország érdeke.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár washingtoni tárgyalásai után elmondta, hogy beszélt Orbán Viktorral, aki határozottan támogatja a svéd szövetségi tagságot. Számára az derült ki, hogy a magyar parlament február végén kezdődő ülésszakán döntenek a jóváhagyásról. Ön ezek után is fenntartja, hogy a magyar ratifikálás később sem fog megtörténni?

A NATO-főtitkár Orbánra hivatkozott, ami nem jelent mást, mint hogy a NATO ezt az ő felelősségének tartja. Ha a miniszterelnök változtat az álláspontján, akkor rendben van, ha nem, következményei lesznek. Ha változtatna, az a remény győzelme lenne a tapasztalat felett.

Ha Magyarország nem ratifikálja a svéd csatlakozást, mit tesznek a svédek, vagy épp a NATO? 

Svédország és a NATO többi tagállama nem tesz semmit azért, hogy Orbán Viktor megváltoztassa döntését. Nincs rá ugyanis szükségük, mert Svédország biztonságát, és a NATO-ba való integrálását enélkül is meg tudják valósítani. Mivel Svédországnak nincs közös szárazföldi határa Oroszországgal, sem Belorussziával, így bármilyen szárazföldi erővel történő támadás csak más NATO tagállamokon keresztül érheti, ami automatikusan kiváltja a NATO közös fellépését az agresszor ellen. Ehhez tehát nem kell a magyar ratifikáció. Sajtóhírek szerint az USA és az Egyesült Királyság, a két nukleáris hatalom olyan biztonsági garanciákat adott Svédországnak, amelyek egyenértékűek a NATO tagsággal. A svédekkel szomszédos államok – Finnország, Norvégia, a balti államok, valamint Lengyelország – a közeljövőben meg fognak állapodni Svédországgal a kölcsönös biztonsági garanciákról. Ráadásul Svédországnak olyan ütőképes hadereje van, amelynek a töredékével sem rendelkezett az ukrán hadsereg az orosz invázió kirobbanásakor.

Vagyis Magyarország helyzete megingott a NATO-ban. De ki húzza a rövidebbet a Fidesz kontra NATO ügyben?

Orbán Viktor politikájának következébenm Magyarország helyzete a katonai-biztonsági szövetségi rendszerben akkor ingott meg, amikor véget értek a „boldog békeidők”. Willy Brandt keleti nyitásától egészen a közelmúltig az volt az elfogadott nézet, hogy a Szovjetunió, majd az Orosz Föderáció nem követ el szárazföldi katonai agressziót Európában, ezért nincs szükség a katonai képesség erősítésére, elegendő csak annak fenntartása. Putyin elnök 2007-ben a müncheni biztonsági konferencián elmondott beszéde, majd az Ukrajna elleni orosz katonai agresszió után azonban számolni kell a legkedvezőtlenebb eshetőséggel is, azzal, hogy Oroszország veszélyeztetheti Európa biztonságát. Ebben a paradigmaváltásban egész Európa érintett, így mi sem vonhatjuk ki magunkat belőle.

Mit tehet, mit kell tennie Magyarországnak? 

A kedvezőtlen eshetőségre való felkészülés európai paradigmája szükségessé teszi, hogy a szövetségesi viszony helyreállítása mellett a Magyar Honvédség képességeit az új fenyegetettség figyelembevételével fejlesszék. A közhiedelemmel ellentétben, ugyanis a Fidesz és a KDNP 2010 és 2018 között visszafejlesztette a honvédséget, Orbán Viktor döntése alapján csökkentette költségvetését. Volt olyan év (2015), amikor az csak a GDP 0,85 százalékát érte el. A 2010-ben elfogadott, és a NATO-val egyeztetett fejlesztésekből semmi nem valósult meg, még az egyébként svéd Gripenek lízingdíját sem fizették ki, amik így a mai napig nem kerültek a Magyar Honvédség tulajdonába. A 2019-ben beharangozott tíz éves fejlesztési terv több, előtte elbliccelt beszerzést tartalmazott, mint a helikopterek vásárlása, amelyekre már 2012 és 2014 között sort kellett volna keríteni. A képességek növelése elkerülhetetlen, ami újabb terheket ró az európai országokra. Kétséges, hogy az eddigi magyar fejlesztési elképzelések beilleszthetők lennének az együttműködés keretei közé, ezért ezek átvizsgálása elengedhetetlen. 

Mire kellene irányulniuk a magyar fejlesztéseknek? 

A kockázatok jellege alapján a magyar fejlesztéseknek a légtér védelmére, a gyors reagálású, többnemzetiségű erő kialakítására és fejlesztésére kell irányulniuk.