Szent-Iványi István: ezzel az orosz vezetéssel ma nem akar együtt ünnepelni a világ

Május 9-e Oroszországban a Győzelem Napja. Kedden meg is ünnepelték, katonai felvonulással, Putyin beszédével. A szovjet időkben igencsak fontos ünnep volt, de az Ukrajna elleni agresszió után is ugyanazt jelenti?

Szerintem nem. Nem véletlen, hogy ma a legtöbb országban, ahol ünneplik a háború végét – például Berlinben –, az orosz zászlókat nem is tették ki. (Megjegyzem, a legtöbb európai országban nem május 9-én, hanem 8–án ünneplik a győzelmet, mert a béke valójában éjféltől lépett életbe, de Oroszországban az időeltolódás miatt már 9-e volt. Ez azonban ebből a szempontból nem is lényeges.)  Oroszország ugyanis ma sajnos egészen mást jelent, mint egykor. Azt, hogy a fasizmust legyőző koalíció részese volt, mindenki elismerte. Ma azonban egy olyan területrabló háborúba és agresszióba bonyolódott, amivel elvesztette azt a megbecsültséget, amit a II. világháború végén szerzett a fasizmus legyőzésével. Egyébként nagyon hasonló módon viselkedik, mint az a III. Birodalom, amelyiket legyőztek a II. világháború végén. Ugyanúgy területrabló háborúba kezdett és a civil lakosság ellen már háborús bűncselekmények sorozatát követte el. Én úgy gondolom, hogy ma a világ nem akar ezzel az orosz vezetéssel együtt ünnepelni. 

Egykor őszintén ünnepeltek vele?

Oroszország szerepe a II. világháborúban pozitív volt, mert egy rettenetes birodalmat kellett legyőzni. Egy rettenetes, bűncselekmények sokaságát elkövető III. Birodalom legyőzésében és Európának a nácizmus alóli felszabadításában a Szovjetunió pozitív szerepet játszott. Ám utána, saját tetteivel azért már maga is elég erősen megkérdőjelezte ezt a dicsőséget. A „fölszabadított” országokat gyakorlatilag csatlós államokként megszállta, az uralma alá hajtotta, „szovjetizálta”. Aztán ’91 után azt gondoltuk, hogy lehet együtt ünnepelni a II. világháború végét, mert Oroszországnak nincs köze a sztálini Szovjetunióhoz. Sajnos azonban egyre több jel mutat arra, hogy igenis van. Putyin elnök maga is kelti a Sztálin-kultuszt. Nemrég avattak Volgográdban egy Szálin szobrot, a várost átmenetileg vissza is keresztelték Sztálingrádnak. Újra utcákat és utakat neveznek el Sztálinról. Nagyon erős a sztálini hagyomány. Maga Putyin azt állította, hogy a XX. század legnagyobb tragédiája a Szovjetunió szétesése volt. Vagyis ezzel az orosz vezetéssel nem lehet közösséget vállalni, és együtt ünnepelni. 

Putyin előszeretettel mossa össze a náci Németország felett aratott 1945-ös győzelmet, a Nagy Honvédő Háború narratíváját napjaink történéseivel az Ukrajna ellen indított „különleges katonai hadművelet” kezdete óta. Ezt az inváziót akarja legitimálni azzal, hogy a náci Németország ellen győzelemmel zárult Nagy Honvédő Háború szintjére emeli?

Nyilván erről van szó, mert szüksége van egyfajta legitimációra abban, amit csinál. Ugyanakkor erre belpolitikai okai is vannak, mert valahogy el kell fogadtatni az orosz társadalommal ezt az egész inváziót, ezért állandóan a honvédő háborúhoz hasonlítja. Csakhogy semmi köze sincs hozzá. A honvédő háború idején Oroszországot, pontosabban a Szovjetuniót megtámadták, kívülről támadás érte. Valóban sokáig védekezett abban a háborúban. Ma nem támadta meg senki Oroszországot, ellenben Oroszország támadta meg Ukrajnát. Először azzal a céllal, hogy az ukrán vezetést lecserélje, és Ukrajnát vazallus állammá tegye. Azt mondták, hogy demilitarizálni és nácítlanítani kell. Ezt másképp nem lehet érteni, minthogy Putyin gyakorlatilag vazallus állammá akarta tenni. Amikor belátta, hogy ez nem megy, akkor már megelégedett volna a területrablással. Oroszország Ukrajna 20 százalékát tartja megszállva, de ennél nagyobb területre tart igényt, a meg nem szállt Herszon és Zaporizzsja megyét is követeli magának. Ez teljesen elfogadhatatlan. Amit Putyin művel, az a náci Németország hódító politikájára emlékeztet, és nem annak a legyőzésére. 

Putyin a keddi győzelem napi beszédében azt is mondta: „Ma a civilizáció ismét fordulóponthoz érkezett. Valódi háború robbant ki szülőföldünk ellen, de mi megőrizzük a biztonságunkat”, és hogy a Nyugat elfelejtette, ki győzte le a legnagyobb gonoszt a világon? Ez mi volt, szemrehányás, vagy inkább fenyegetés?

Azt akarta ezzel mondani, hogy most a Nyugat ellene folytat háborút. Valójában azonban ő folytat a Nyugat ellen, illetve Európa békéje ellen háborút. Amit most Oroszország csinál, az Európa békéjét veszélyeztető, háborús cselekmény. 

Van annak jelentősége, hogy miután Oroszország keddre virradóra több tucat rakétát indított Ukrajna felé, Putyin győzelem napi beszédében az Ukrajna elleni agressziót ismét „különleges katonai műveletként” emlegette, és kiemelte, hogy békét és stabil jövőt akar látni?

A hazugság az egész rendszer alaptermészetéhez tartozik. A különleges katonai művelet egy olyan hazugság, hogy aki azt mondja helyette: háború, az börtönt kockáztat ma Oroszországban. Elképesztő dolog, hogy valaki öt évi börtönt kaphat azért, mert háborúnak nevezi a háborút. Mert ez háború. És én azt gondolom, hogy ez mindent elmond a rendszer természetéről.  Elmondja, hogy ez az egész minden részletében egy nagy hazugságon alapul.