Szent-Iványi István: Orbánéknak minden napra jut egy nagy győzelem, az ország mégis a csőd szélén van

– Orbán Viktor a Facebookon azt írta, hogy a brüsszeli bizottság energetikai javaslatai jelentették a legnagyobb veszélyt Magyarország számára. „Elfogadásukkal azt kockáztattuk volna, hogy néhány nap alatt leállnak a Magyarországra irányuló gázszállítások. Ezt a veszélyt ma sikeresen elhárítottuk. Nem maradtunk egyedül, így sikerült egy fair megállapodást kiharcolnunk.” Mennyire van valós alapja ennek a miniszterelnöki lelkendezésnek?

– Ez az egész egy politikai marketingszöveg, ami hazafelé szól. Soha nem voltak – úgymond – egyedül, és ami döntő volt, hogy maga Németország sem értett egyet a gázársapka ügyével. Más miatt ugyan, de Berlin sem fogadta el. Úgyhogy nem is született átfogó megállapodás a gázársapkáról. Orbánék úgy állították be, hogy ez a legnagyobb veszély, ami minket fenyeget. Nyilván nem szeretnék drágábban vásárolni, mint a rögzített áron. Ez tehát Magyarországra szóló üzenet volt. Ám gyakorlatilag nem ő harcolta ki. Akkor már látható volt, hogy az eredeti terv nem megy át, amikor Scholtz német kancellár jelezte, hogy a németek nem fogadják el. Valóban létrejött egy kompromisszum, de erről nehéz beszélni, mert a részleteket az energiaügyi miniszterek csak a következő napokban, hetekben dolgozzák ki. Akkor lehet pontosan megítélni majd a tényeket. 

– Azt is posztolta Orbán: „Megállapodtunk abban, hogy ha lesz is gázársapka Európában, az nem érinti majd azokat a hosszú távú szerződéseket, amelyek nélkül Magyarország gázellátása egyik napról a másikra ellehetetlenülne. Más szóval a gázársapka alól mentesítést kaptunk, így az nem veszélyezteti Magyarország biztonságos gázellátását.”

– A magyar kommunikáció az, hogy Magyarország felmentést kapott. A tény: egyelőre nincs szó általános gázársapkáról, csak arról, hogy egy rugalmas árkorrekciós mechanizmust dolgoznak ki. Azt, hogy ez pontosan miben áll, senki nem tudja, de Ursula von der Leyen is úgy nyilatkozott, hogy kompromisszum született, és ez jó irányba tett elmozdulás. Tehát valamilyen beavatkozás lesz, hogy pontosan milyen mértékű, hogyan, azt nem tudjuk. A részletek még nem ismertek. Azt azonban, hogy nem lesz általános gázársapka, nem Orbán Viktor harcolta ki.

– Orbán azt is közölte, hogy Magyarország számára változatlanul nyitva marad minden beszerzési lehetőség. Ez azt jelenti, hogy mi továbbra is az orosz gáztól fogunk függeni, hiszen onnan fogjuk beszerezni?

– Szerintem igen. Bár nem akarok vádaskodni, de sajnos ez arra utal, hogy azt a mutyi jellegű beszerzést szeretnék folytatni, ami Oroszország és Magyarország között folyik. Ezért nem kedvelik a közös gázbeszerzést. A közös gázbeszerzésnek ugyanis nyilvános ára van, azzal nem nagyon lehet játszani, feketézni. Nyilván ez nem nagyon tetszik a magyar kormánynak. Az oroszokkal szabadon, olyan feltételekkel kötik meg a megállapodást, amilyennel csak szeretnék. Egyébként a közös gázbeszerzésnek meglehet az a nagy előnye, hogy ha a világpiacon egy nagy vevő jelenik meg, az egészen más feltételekkel tárgyalhat, mint egy kis szereplő. Ez árleszorító hatású lehet, reméljük az is lesz. Azt tudjuk, hogy az ázsiai piacon 30-40 százalékkal mai is olcsóbb az LNG, mint ahogy Európában eladják az egyes országoknak. Valóban jó lenne leszorítani arra az árat, amiért ugyanazok a szereplők például Ázsiába olcsóbban szállítják. Látják a mi szorult helyzetünket, és főleg azt, hogy egyenként küzdünk. Föltehetően le lehetne szorítani az árat, ha közösen tudnánk fellépni ennek érdekében. 

– A magyar gázbeszerzés egy kicsit kínosan kezd hasonlítani a vakcina-, és a lélegeztetőgép-beszerzésekre, nem?

– Nekem is valami ilyesmi sejlik föl, de nem akarok vádaskodni, mert nem tudom pontosan, hogy mi áll mögötte. Ugyanakkor nem zárom ki, hogy ilyen gondolatok is megfordulhatnak a fejükben. A vakcináknál is az volt, hogy volt ugyan közös beszerzés, de háromszor drágább volt a kínai, s mi abból vettünk komoly mennyiséget. Akkor beszereztek irdatlan drágán nagyon sok lélegeztetőgépet, ami a mai napig ott porosodik és romlik egy raktárban. Eszelős dolgokat műveltek korábban is, a mostani gázbeszerzés szintén ebbe a logikába illik, ez egészen biztos. 

– Valójában mennyit ér az új brüsszeli megállapodás és a magyar érdekek védelme? 

– Ezt nem kell komolyan venni, Orbán Viktor mindig győzött, mindig sikert ért el, ő mindig mindenkivel szembeszállt. Csak éppen állandó hazugságkényszerben vannak, mert kommunikációs kormányzást folytatnak, aminek az a kényszeres következménye, hogy mindig győzelmet kell jelenteni. Ha az ember Orbán és Szijjártó nyilatkozatait hallgatja, akkor már annyi győzelmet értünk el, hogy a fél világ a lábaink előtt hever. Minden napra jut egy nagy győzelem, az ország mégis a csőd szélén van. Mivel pedig ők mindig győzelmi jelentéseket mondanak, ezért Orbánét se túlozzuk el.

– Az energetikai kérdésekről szóló EU-csúcs közben kirúgták az illetékes ügyekkel foglalkozó brüsszeli magyar nagykövetet…

– Ez egy érdekes közjáték volt. Érdemes szót váltani róla, hogy Baranyai Gábort, aki a nagykövetség második embere volt, nem tudjuk pontosan miért, rapid gyorsasággal kirúgták. Másfél órát adtak neki, hogy csomagoljon össze és menjen el. Az energetikai kérdésekről szóló EU-csúcs alatt kirúgták az egyebek között energetikai és környezetvédelmi ügyekkel foglalkozó brüsszeli magyar nagykövetet. Ez egészen döbbenetes dolog, nincs rá magyarázat. Én méltatlannak is tartom. Ez nagyon beleillik abba az arrogáns stílusba, ami az egész külpolitikánkat, és egyébként a vezetés és az alattvalók viszonyát jellemzi. Úgy viselkednek, mint a feudális kényurak, és az alattvalók jogait semmibe veszik. Ez egy döbbenetes sztori, nem véletlen, hogy a Politico című lap külön is foglalkozik vele. Nem egy szokványos történet. 

– Követhetett el olyasmit Baranyai Gábor, ami ide vezetett?

– Nem tudom a részleteket, de, még ha követett volna el bármit is, akkor sem így szokták az ügyet lebonyolítani. Szerintem egyébként az történhetett, hogy Baranyai – aki egyébként felkészült ember, ismerem őt, kollégák is voltunk egy rövid ideig a Külügyminisztériumban, amíg ott voltam –, szakmai ellentmondásba került a miniszterelnökkel, vagy annak a stábjával, és ez vezetett ahhoz, hogy a csúcs ideje alatt éjszaka bocsátották el. Egyébként a magyar külpolitika óriási kudarcaiban az is benne van, hogy a Külügyminisztériumban és a külügyminiszter munkatársai között a félelem légköre uralkodik. Senki nem mer ellentmondani a leghagymázasabb, legelképesztőbb dolgoknak sem. Még azok sem – már nincsenek sokan –, akikben van szakmai lelkiismeret és tudás, és azt mondanák: „ezt nem lehet, ezt ne csináld”. Nem merik már elmondani, mert annak általában az a következménye, hogy rövid úton eltávolítják őket. 

– Nem ez az első hasonló eset…

– Már két ilyen is volt. Egy washingtoni diplomatát is kirúgtak, meg egy bécsi diplomatát is nagyon hasonló körülmények között. A washingtonit azért, mert a Szijjártóval készített interjúnak a körülményei nem olyanok voltak, mint amilyenekre ő számított, nem stúdióban vették fel. Ez egészen mondva csinált dolog volt. A bécsi nagykövetségről meg azért rúgtak ki egy régi és tapasztalt diplomatát, mert azt feltételezték, ő adta ki a sajtónak, hogy az egész siserehad dőzsölni ment ki Bécsbe. Döbbenetes dolog volt, hogy egyetlen kora délutáni bécsi tárgyalásra két napra prémiumutazás-szerűen kiutazott egy hatalmas delegáció, és ott a legdrágább szállodában laktak. Ezen azért jogosan rökönyödött meg mindenki. Bécsbe ugyanis két óra alatt ki lehet menni autóval, és ugyanannyi az út vissza is. Vagyis az ott lakás abszolút indokolatlan volt. A diplomata ezt szóvá tette, és ő se maradt sokáig, azonnal kirúgták.