Szepesházi Péter: alkalmatlan a bírónő, mert jó bíró akart lenni? 

Hogyan kezdődött Szabó Gabriella ügye?

Amikor a Fidesz 2018 végén elhatározta, hogy újra lesz Közigazgatási Bíróság, akkor Szabó Gabriella – aki akkor még kormánytisztviselő volt – is úgy döntött, hogy csatlakozik ehhez a testülethez. Mire elvégezte a képzést, addig – az EU és az ellenzék tiltakozása miatt – nem jött létre ilyen önálló bíróság, hanem betagozódott a rendes bíróságba. Az egyik olyan ügyénél, amikor döntöttek arról, hogy valaki megkapja-e a menekültstátuszt, annak a bírói felülbírálatakor – ami a közigazgatási, azaz a bíróságon belüli bírósághoz tartozik – észrevette, hogy az úgynevezett StopSoros törvénycsomag menekültügyi részének egyik eleme szemben áll az EU menekültügyi joggal. Ezért ő, nagyon naivan, mint becsületes jogász, előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az EU Bírósághoz, ami azt jelenti, hogy megkérdezte, megfelelnek-e az előtte lévő törvénytervezet menekültügyi elemei az EU-jognak. Később kiderült, hogy jól látta, igaza volt, mert nem feleltek meg. De ezzel kiverte a biztosítékot a pár hónapja dolgozó bírónő. Megpróbálták rávenni, hogy vonja vissza a kérdését az EU Bíróságától. Ezt azonban nem tette meg, mondván, azért lett bíró, hogy jó bíró legyen. Ezzel kezdődött Szabó Gabriella kálváriája.

A bíróknak is van próbaidejük?

A kezdő bírók határozott idejű, három évre szóló kinevezést kapnak. Ez idő alatt kiderül, hogy alkalmas-e valaki bírónak. A három év után megvizsgálják az addigi munkáját és ha úgy döntenek, hogy nem alkalmas, akkor nem hosszabbítják meg a kinevezését. Munkanélkülivé tenni egy bírót sokkal könnyebb így, mert ha már több, mint három éve bíráskodna, akkor, ha nem ért egyet a minősítésével és elkezdi bizonyítani az alkalmasságát, az ügye lezártáig fizetést kell kapnia. A három éven „belülinek” nem kell munkabért folyósítania a munkáltatójának, ha jogorvoslatot kér. Ezt törvény szabályozza. Így járt Szabó Gabriella is, akinek lassan három éve tart a jogorvoslati ügye, fizetés nélkül. 

Ez így nem anomália?

De az. Ha a magyar állam valakit alkalmasnak talál és felveszik bírónövendéknek, majd bírónak, akkor utána ne hivatkozzon arra, hogy szükséges ez a szabályozás. Ami egyébként rossz. Miért kell valakinek fizetés nélkül védenie az igazát a Szolgálati Bíróságon? Ez az a bíróság, amelyik jogosult felülbírálni a Fővárosi Törvényszék elnökének alkalmatlanságról szóló döntését. 

Miután az EU Bírósághoz fordult, nem kezdeményezték Szabó Gabriella alkalmatlanná nyilvánítását?

Nem, kivárták a három évet. Most pedig azt próbálják eljátszani, hogy más miatt alkalmatlan, nem pedig azért nem nevezik ki továbbra is, mert az EU Bíróságához fordult. Azt akarják bizonyítani, hogy nem politikai okok miatt hozták meg ezt a döntést.

Milyen bizonyítékok kellenek egy ilyen döntéshez?

Ilyenkor mintegy ötven aktát kell átnéznie a vizsgálóbírónak, majd írnia kell egy összefoglalót. De semmilyen kirívó dolgot nem találtak. Persze apróbb hibák mindenkinél előfordulhatnak. Ha valaki kedvenc, akkor annak minősítése „kiváló kisebb hibákkal”, ha nem kedvenc, akkor „közepest” írnak rá, Szabó Gabrielláról viszont az összefoglaló vélemény – érdekes módon – „alkalmatlan” lett, ám körömszakadtáig tagadják, hogy ennek köze lenne a luxemburgi EU Bíróságtól kért előzetes döntéshozatali kérdéshez. Még úgy is, hogy abban az időben a Demokrata című újság úgy nevezte Szabó Gabriellát, hogy „a liberálisok kedvenc bírója”. 

Megélni valószínűleg nem, de kívülről nézve érdekes lehet az, amikor egy bíró bizonyítja a bíróságon az igazát és ehhez más bírókat is meghallgatnak az eljárásban…

Vannak anomáliák, mert annyira rossz a szabályozás, hogy még azt sem lehet tudni, a szolgálati jogorvoslatot a bírónőnek vagy a Fővárosi Törvényszék elnökének kell-e indítania, mintegy a döntést megerősítendő. Egy éven keresztül ment erről a vita, mert mindketten megindították az eljárást. Egy ilyen nagy horderejű, soron kívüli ügyben arra sem alkalmas a magyar jogrendszer, hogy ezt eldöntse. Egy év kellett ahhoz, hogy a törvényszék indítványa maradjon, a másikat pedig megszüntesse a bíróság. Ez zajlik most.

Azt gondolnánk, hogy egy bírónő ügye hamarabb befejeződik, mint bárki másé… 

Hát nem. Az elsőfokú szolgálati bíróság a Fővárosi Törvényszék elnökének adott igazat, tehát nem Szabó Gabriellának egy évvel ezelőtt. Viszont tavaly ősszel sikerült a másodfokú, Kúria melletti Szolgálati Bíróságnál annyiban győzni, hogy kimondták: nem volt jó az elsőfokú bíróság eljárása és visszatették oda az ügyet. A megismételt eljárásban minden szereplő új volt, már, ami a bíróságot illeti. Július 21-én hoztak is ítéletet, csak azt mi később tudtuk meg.

Miért? 

Tudtuk, hogy a magyar jog szerint zárt ez a tárgyalás, sőt, még az ítélethirdetés is. De úgy gondoljuk, hogy ebben sem jó a magyar jog. Mert, ha valaki nem szégyelli azt, hogy tudja, alkalmatlannak nyilvánították, ő pedig tudja, hogy ez nem valós, akkor maga a bíró hadd mondjon le a bíróságon a nyilvánosság kizárásának védelméről. Akkor már a nemzetközi, az európai standardok, egyezmények és nézetünk szerint is lehet nyilvános a tárgyalás, de legalább az ítélethirdetés. 

Sikerült elérni ezt?

Nem. De nem mondtunk le róla, hogy elérjük, a bírósági eljárás váljék olyanná, mintha egy európai országban élnénk. Nem a jelenlévő három bíróra haragszom, mert ahhoz nagy fokú bátorság kellett volna, hogy felülbírálják a magyar jogot és az ítéletet nyilvánosan hirdessék ki. Ezért tiltakozásul nem mentünk be az ítélethirdetésre.

A tárgyalásokról magánvéleményként írt rövid beszámolókat a közösségi oldalán, véleményt mondott azokról a bírókról és a Fővárosi Törvényszék képviselőiről, akik tanúskodtak az ügyben. Miért?

A bírósági vezetőket, az instruktorbírót arról kérdezték, hogy volt-e valamilyen szabálytalanság a vizsgálat során. Ők pedig azt bizonygatták, hogy abszolút a saját meggyőződésüknek megfelelően, minden eljárási szabályt betartva jártak el. Nehéz volt rajtuk fogást találni, hiszen egy intelligens ember jól tud hazudni is, ezért kiemeltem egy-egy elemet, ahol szerintünk kilógott a lóláb. Megkérdőjeleztem a szavahihetőségüket a posztjaimban, amiket bizonyítottam is. 

Az ilyen bizonyítékok elegendőek?

Nyilván ez nem egy gyilkossági ügy, ahol van száz bizonyíték, de nem is vártuk, hogy bárki bevallja írásban vagy szóban, „igen én azért sújtottam a bírónőt, mert az EU Bírósághoz fordult és félek a feletteseimtől”. Ez olyan, mint amikor az orosz oligarchák kiesnek véletlenül a szállodák ablakán, és ott sem várja el senki, hogy valamelyik magas rangú orosz vezető, vagy akár maga Putyin beismerje, hogy ők állnak emögött. Amikor valakit nem elítélni, hanem felmenteni kéne, azt mondani, hogy túl sok a gyanús körülmény, ezért az „alkalmatlanságot” nem hagyom helyben, ehhez elegendő a nagyon erős gyanúnál egy kicsivel több, ami itt megvan, hiszen a tisztességtelen eljárás látszata is tisztességtelen a Strasbourg-i gyakorlatban. Itt pedig amikor egy segítői feladatot ellátó instruktor bíró nem segít, hanem egy kezdő bírónál szankciókért kiált, akire ezért nem szól rá a legfőbb szakmai vezető, hanem még bátorítja is, ráadásul kiderül, hogy az egyik bizonyíték egy valótlanságokat tartalmazó lediktált szöveg, amit a bírónő beosztottjának kellett aláírnia, akkor kétségtelenül összeáll a kép.

A bíróságnak is?

A bíróság azt mondta, hogy ő csak a nagyon konkrét tényekkel foglalkozhat, azzal, amik előkerültek Szabó Gabriella közigazgatási bíróságán és semmi mást nem vehetnek figyelembe. Ez nekem azt jelenti, hogy csukjuk be a szemünket, mintha nem is ebben az országban élnénk.

Ön szerint mi lesz ennek a vége?

Azt látjuk, hogy nem hajlandók kinyitni ezt a kérdést a bírók. Mert abban a pillanatban, ahogy már saját véleményként mondtuk el, hogy szerintünk mi történik, hogy ez politika, ellehetetlenítették a bírónőt, ehhez megfelelő légkört teremtettek körülötte, és erről kérdeztük a tanúkat, akkor azt rögtön megtiltották és kijelentették, hogy ez nem tartozik ide. Közismert tény, hogy Vasvári Csaba bíró, aki OBT tag is, ugyanettől a törvényszéki elnöktől azért kapott később visszavont fegyelmit, mert az EU Bírósághoz fordult, szerintük indokolatlanul. Szabó Gabriella esete hasonló. Csakhogy abban a pillanatban, amikor erről kérdeztem az egyik tanút, egy bírósági vezetőt, a bíróság leállított. Bár azért még elmondtam, hogy ugyanaz az elnök, ugyanaz a törvényszék, ugyanúgy egy beosztott bírája volt azonos időszakban Vasvári mint Szabó Gabriella, tehát nincs különbség a történtekben. Erre a bíróság válaszul ismételte önmagát: csak konkrét, leszűkített tényállással foglalkoznak.   

A Szolgálati Bíróság első fokon megint nem adott igazat Szabó Gabriellának. Hogyan tovább?

Abban biztosak voltunk, hogy úgy nem nyerhetünk, hogy bebizonyítjuk, azért nyilvánították alkalmatlannak Szabó Gabriellát, mert Luxemburghoz fordult. Természetesen most is fellebbezünk. Hiszen egy olyan vizsgálati jelentés készült, amely nem tár fel kirívó hibát, mégis az a végkövetkeztetése, hogy a bírónő alkalmatlan. Vagyis nem tudták bebizonyítani a tartós, rendszeres, nagy horderejű hibákat. Ami azt jelenti, hogy ha nem fogadja el a bíróság, hogy ez politikai ügy, s a résztvevők súlyosan elfogultak, akkor legalább annyit megállapíthatott volna, hogy a vizsgálati eredmények sem adnak okot a közepesnél gyengébb minősítésre. 

Nem fél attól, hogy a bejegyzései miatt önt is számon kérik? 

Az biztos, hogy kibeszéletlen téma az, hogyan viselkedjen egy bíró, egy volt bíró, egy ügyvéd egy nem száz százalékos diktatúrában. Hát majd kibeszéljük, ha szankcionálnak, a sorsom másodlagos, van elég a rovásomon.