Szikora Róbert szereti a hazámat
Szikora Róbert nem ér meg annyit, amennyit az elmúlt napokban a sajtó foglalkozott vele. Mi is írtunk egy kiváló cikket arról, amit a 24.hu portálnak nyilatkozott, pedig, egy rossz írás jobban kifejezte volna, mennyire kell Szikorát komolyan venni. Szikora zenész egy kijelentésére azonban muszáj reagálni, mert ahogyan a gazemberről is el kell mondani, hogy kicsoda ő valójában, ugyanúgy, a hazugság sem maradhat a levegőben.
Azt mondta Szikora zenész, hogy a liberálisok nem szeretik a hazájukat. Most arról nem nyitnék vitát, hogy honnan vette ezt az ostobaságot, mert lehetett forrása bőven, vannak tanítómesterei a magát polgárinak hazudó oldalon. Annyit azért megjegyeznék, hogy annak idején szülőfalumban, az erzsébetvárosi Klauzál téren, ennél kisebb sértésért is szájon szokták vágni az elkövetőt.
Persze Szikora zenész nincs egyedül ezzel a véleményével, mások, nála okosabbak is szoktak hasonló aljasságot állítani, de Szikora zenész közszereplő, és bármit is gondolunk róla, vannak, akik odafigyelnek arra, amit mond.
Politikusok is mondanak időnként hajmeresztő dolgokat, és a trollok sem mennek a szomszédba egy kis szemétkedésért. Épp a minap kérdezte tőlem egy troll, rendesen, álnéven, ahogyan kell, hogy miért gyűlöljük mi a hazánkat? Így, többes számban, mert mi vagyunk a tuggyukkik. Szikora zenész is azon a szinten lehet, hogy azt gondolja: van egy társaság, akiket ő nemes egyszerűséggel liberálisoknak nevez, s akik, mivel nem szeretik a hazájukat, a haza gyűlölése céljából, rendszeres időközönként összejönnek. Ilyenkor mindenki hoz magával valamit – süteményt, üdítőt, vagy éppen egy üveg bort –, és az előre elhatározott tematika mentén, közösen gyűlöljük a hazánkat.
Így képzelheti Szikora zenész azoknak a mindennapjait, akik nem úgy gondolkodnak, mint ő. Talán még az is belefér a fantáziájába, hogy nincs mindig ott mindenki ezeken a hazát gyűlölő összejöveteleken. Ilyenkor a hiányzók kimentik magukat: bocs, hölgyek és urak, ma nem tudok menni, túlórázom a hivatalban, a gyereknek van a születésnapja. Gyűlöljétek ma nélkülem Magyarországot, csók a család, a jövő héten találkozunk, tartsatok ki.
Nem szoktam az ilyen hülye kérdésekre válaszolni, Szikora zenésszel azonban kivételesen kegyet gyakorlok, hogy legalább neki ne kelljen tudatlanul meghalnia. Tehát, a válaszom Szikora zenésznek: én szeretem a hazámat, és szeretem a magyarokat. Nem tagadom: nem minden magyart kedvelek. Szikora zenész sem szeret minden magyart, gondolom, értem sincs különösebben oda. Sőt, azokért sem, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak a világról, szülőföldről, hazáról.
A legtöbb magyart egyébként azért csípem, sokat ismerek közülü(n)k, és meggyőződésem, hogy mi magyarok is olyanok vagyunk, mint bármelyik más nációja a világnak. Sokfélék. Vannak közöttünk kedvesek és gonoszak, okosak és buták, kreatívak és tehetségtelenek, tisztességesek és gazemberek.
Abban viszont biztos vagyok, hogy Szikora zenész szereti Magyarországot.
