Színművészeti: sztrájkkészültség szerdától

– Az egyetem diákjai múlt szerdai bejelentésük szerint, jogi lépéseket tesznek: panaszbeadványukkal az alapvető jogok biztosához és az oktatási jogok biztosához fordulnak. Arra kérik az ombudsmant és az oktatási biztost, hogy a minisztériumot, mint az alapítói jogok törvényes gyakorlóját, szólítsák fel állami intézményvédelmi kötelezettségének teljesítésére, valamint kérik az eddigi mulasztások kivizsgálását és a visszás helyzet felszámolását. Miközben gyakorlatilag nemzetközi szolidaritási hullám övezi az ellenállásukat, a miniszterelnök, aki a jeles nemzetközi futballeseményeket is szívélyesen kommentálja, most feltűnő hallgatásba menekül. Ön miben látja ennek az okát?

– Ez ügyben én nem találgatnék. Alapvetően egy miniszterelnöknek semmilyen beleszólása nem kellene, hogy legyen akadémiai ügyekbe. Az, hogy a miniszterelnökön múlik, hogy egy kuratóriumnak kik a tagjai, mi a sorsa, ez ugye fikció, mivel sehol sincs kimondva. Bármi lesz is a kuratórium tagjainak jövőbeni sorsa, azt világosan kell látni és mindenhol elmondom, hogy nem személyes problémáról van szó, még csak nem is művészeti-szakmai kérdésről, hanem egészen egyszerűen arról, hogy egy bármilyen összetételű kuratórium olyan eltúlzott jogokat kapott-szerzett az egyetem irányításában, amik semmilyen demokratikus rendszerben, semmilyen egyetemi autonómiai elvnek nem tudnak megfelelni. Egyébként, hogy az a kuratórium, amelyet ezekkel a jogokkal felruháztak, kedves vagy undok vagy okos emberekből áll vagy sem, az teljesen másodlagos kérdés. Alapvetően az, hogy minden határon túl, erős jogokkal felhatalmazott szerv vagy testület irányíthatja egy egyetem életét, az elfogadhatatlan.

– Ezzel egy időben Ön is markáns lépés előtt áll: az intézmény képviseletében, mint a pedagógusok munkáltatója, szerdán az egyetem dolgozóit képviselő sztrájkbizottsággal megkezdi az egyeztetést a követeléseikről, amikről hét napon át tárgyalhatnak. Sikertelen egyeztetést ,elsejétől sztrájkba lépnek az intézmény dolgozói. Pont akkor, amikor a felmondásuk lejárna. A sztrájk ad némi haladékot a munkaviszony megszüntetésére?

– A sztrájkra készülőknek a munkáltatóval kell egyeztetniük – ebben az intézményben két munkáltató van. Mindenkinek, aki az oktatásban vesz részt, mint rektori pozíciót betöltő rektorhelyettes én vagyok a munkáltatója, mindenki másnak, a műszaki, adminisztratív dolgozóknak a kancellár a munkáltatója. A sztrájkegyeztetésen mindketten jelen leszünk. Bár nem vagyok benne egészen biztos, de az én tudomásom szerint, sztrájkidőszak alatt munkaviszonyt nem lehet megszüntetni. Én biztosan nem fogom senkinek a munkaviszonyát megszüntetni. Ráadásul mire a tervezett sztrájk lezárul, én már nem leszek senkinek a munkaadója, mert addigra az én felmondási időm letelik, tehát egyszerű mezei tanárként folytatom a munkámat.

– Bő egy hete bukkant elő a közösségi felületen egy parázs vita Nyáry Krisztián író és Belénessy Csaba ex-MTI-vezér, kormánymédiamunkás között, miután az utóbbi nem enyhe cinizmussal felvetette, hogy ha ekkora a vita az SZFE körül, akkor a tiltakozók alapítsanak egy fizetős SZFE No.2-őt és döntsön a piac. Az Ön véleménye szerint, életképes ötlet volna?

– Bizonyára vannak, akik ilyenen gondolkoznak, de mi jóval az SZFE-t megcélzott törvénytervezet benyújtása előtt azt képviseltük, hogy a mindenkori államnak kötelessége eltartani az elit művészképző intézményeket. Nem csak a színművészetit, hanem a képzőművészetit, a zeneművészetit, az ipart s az összes többit – egész egyszerűen azért, mert nem lehet kitenni a piac kénye-kedvének a kiemelt művészképzést. Főleg nem egy olyan kis országban, ahol a piac limitált és deformált. Ettől függetlenül, Európában teljesen magától értetődő hagyomány, hogy a kiemelt kultúra támogatását az államnak kell garantálnia és bizony mindenféle beleszólási jog vindikálása nélkül. Ez, leszámítva a középkori egyedi mecenatúrát, már így van nagyon régóta – tulajdonképpen mindig állami felelősség volt. Mi nem gondolkozunk abban, hogy bármilyen magánegyetemet kellene bárkinek létrehoznia, hogy megmentsen egy olyan intézményt, amelynek fenntartása az állam dolga. S ez nem valamilyen gőg, egyszerűen ezt diktálja a józan ész.  

– Mint a sajtótájékoztatón említette, egy téveszmén alapuló rágalomhadjáratban nyilvánul meg egyelőre a kuratórium párbeszédkészsége. Ennek apropóján kérdezném arról, hogy érzik-e ennek az áttételes, járulékos jeleit? Konkrétan arra gondolok, hogy belső információk alapján felmerült, hogy a TV2 „megbízást” kapott arra, hogy lejárató riportokat készítsen a környéki hajléktalanokkal, hogy éjszakai vegzálások, agresszió áldozatai az egyetemisták és köreik részéről, avagy hosszú órákat álldogált az utca végében egy-egy Hells Angels-tag, ami némileg nyugtalanná tette az egyetemen belüli érzékenyebb s feltehetően fáradt ifjú hölgyhallgatóság egy-egy tagját. Amint a közelmúltban érték szélsőjobboldali csoportok általi vegzálások a nem túl nagy távolságra lévő Auróra közösségi hely tagságát, vendégeit. Magyarán, felkészültek-e arra, hogy ha nem megy szép szóval az Önök meggyőzése a hatalom részéről, akkor próbálkoznak illegális eszközökkel?

– Erre válaszolva, érdemes kicsit messzebbre visszamennünk. Az egyetem ellen nagyon régóta folyik egy szisztematikus lejárató kampány és láthatóan mindig, amikor valamilyen változtatás szándéka felbukkan, akkor ez a lejárató kampány felerősödik. Ebben a pillanatban nem kell még a bulvársajtóig sem menni, hiszen az írott és elektronikus formában megjelenő „valamik” egy jelentős része – ami sajtóterméknek igazából nem nevezhető, hanem afféle hadműveleti csoportnak és ebbe nagy tévécsatornák és internetes portálok is beletartoznak – rendszeresen és szakmányban állít rólunk valótlanságokat. Sorozatban, akár konkrét nyilatkozókra hivatkozva és ennek naponta ki vagyunk téve. A leghivatalosabb közmédiumokban ugyanúgy, mint a közösségi médiában, az internetes felületeken. Rendszeresen kapunk fenyegetéseket – én személy szerint elképesztő kommentek sorozatát –, tehát nyilvánvalóan van az a trollhadosztály, ami be van vetve ellenünk. De a hivatalos médiában is rengeteg a rosszindulatú ferdítés, az álhír, a torzítás.

– Tehát mindez nem légből kapott hír.

– Nem, de hogy ki mire készül vagy nem készül, az nem bizonyítható, az önmagában fikció. Ám hogy a lejáratásunk, a tönkretételünk mint intézményé, a diákok akcióinak lejáratása és sokunk személyes tönkretétele, ez abszolút napirenden van. Elég sok helyreigazítási és sajtópert indítottunk a folyamatos és hazug támadások miatt.  Egészen nyilvánvaló, hogy az hiteltelenítésünk napirenden van. És ezt nemigen lehet másként vélni, mint hogy van egy erős szándék – ha úgy tetszik, utasítás minderre.