Szuverenitásvédelem – magyar módra
Egy szakállas vicc jutott eszébe Magyar György ügyvédnek Orbán Viktor tusványosi beszéde és a magyar „szuverenitásvédelem” kapcsán: az agresszív kismalac megy az erdőben, találkozik a jó tündérrel, aki udvariasan megszólítja: „Szia, szép kismalac, ma jó napom van, kívánhatsz egyet!” – s jön a válasz a kismalactól: „Dögölj meg!” A fenti viccet a Magyar Ügyvéd Blog legfrissebb posztja idézte fel. Egyúttal felteszi a kérdést: hol a helyünk a globalizált világban? Vajon kinek fáj jobban Orbán Viktor vitézkedése Brüsszellel?
Magyarország a világ nyolcmilliárdos népességének alig több mint egy ezrelékét teszi ki, de ez az arány az uniós tagállamokkal számolva is a közösség 450 milliós lakosságának csak valamivel haladja meg a két százalékát. Ugyanakkor az EU-s tagállamok összesített GDP-jének mindössze alig több mint egy százalékát produkáljuk, ami szinte a statisztikai hibahatár. E mutatót tekintve – és azt egy főre vetítve – a világ több mint 190 országa között már az előkelőnek tekinthető 57. helyen tanyázunk, megelőzve többek között Albániát, Grúziát, Mongóliát és Venezuelát. Az unióban más a helyzet: a 27 tagállam közül mindössze ötöt sikerült megelőznünk. Az Eurostat frissítette ugyanakkor az egy főre jutó fogyasztási adatokról készült 2023-as statisztikát, amely szerint az előző évben a magyarok költötték a legkevesebbet a mindennapi megélhetésre.
Miért hozakodtunk elő ezekkel a számokkal? – teszi fel a kérdést Magyar Ügyvéd Blog posztja. Leginkább azért, hogy jelezzük, hol a helyünk a globalizált világban. Mi nem fogjuk bevenni „Brüsszelt”, nem tudunk véget vetni az orosz-ukrán háborúnak, nem leszünk a sokat emlegetett konnektivitás jegyében kulcstényező a nyugati és keleti kapcsolatok fejlesztésében. Kész szerencse Orbán Viktor tusványosi beszéde szerint, hogy Közép-Európa nemzetállamokból áll, amelyek szuverének, van közös értékrendjük, biblikus alapjaik – jegyzi meg az írás, nem kis malíciával.
Közben a nyugat azt gondolja, ezek már nincsenek is, és tagadják, hogy létezik közös kultúra. Ebben a felfogásban nincs közerkölcs, „ha látták a pénteki olimpiai megnyitót, akkor ezt bárki láthatta”. A miniszterelnök úgy véli, a nyugati „posztnemzeti” gondolkodás Isten, család, haza helyett önmagára fókuszál, „amit kapsz, nem a nagyság lesz, hanem a nagyképűség”, és „megjelent az agresszív törpe, mint új embertípus” – hoz néhány idézetet a beszédből a szerző, feltéve a kérdést: vajon kire gondolt?
A kérdések sora itt még nem áll meg, folytatódik a poszt valódi apropója, a szuverenitás kapcsán is. Van-e egyáltalán egy olyan kis ország vezetőjének oka nagyképűsködni, amely végtelenül kiszolgáltatott a világgazdasági folyamatoknak, a külföldi tőkének? Aki még azt sem tudja elintézni, hogy a kórházi műtőkben használhatók legyenek a klímaberendezések? S bár az idegen pénzt szeretik, de ki tudja, mi a magyarázata annak, hogy a magyar kormány ezermilliárd forinttal támogatja akkumulátorgyárak létesítését? („Így ugyanis egyetlen új munkahely több mint hatvanmillióba kerül, ráadásul ezek egy részét vendégmunkásokkal fogják feltölteni, majd a kedvezményezett cégek további adókedvezményben is részesülnek”.) Mi nekünk ebben az üzlet?
Majd következnek az újabb kérdések – és válaszok. Nem lenne dolga a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak ezzel is foglalkozni? Ha már néhány milliós külföldi támogatásban részesülő civil szervezeteket vegzálnak? Hol jön ez a tavasszal felvett, de mostanáig gondosan titokban tartott egymilliárd eurós kínai hitelhez, amelynek feltételeit nem hozzák nyilvánosságra? Tuzson Bence igazságügyi miniszter azonban úgy látja, fontosabb bővíteni a Szuverenitásvédelmi Hivatal jogköreit, hogy átláthatók legyenek „azok a médiatermékek, amelyek valamilyen támogatást kapnak háborús propagandára”. Talán ez a legfontosabb szuverenitásvédelmi kérdés – teszi hozzá Magyar György.
Ha finoman akarnánk fogalmazni, Tuzson végtelenül egyszerűen gondolkodik – szögezi le a blogposzt. Elég lenne ugyanis néhány gesztust tenni ahhoz, hogy az Európai Bizottság felszabadítsa a Magyarországnak járó, de eddig visszatartott pénzeket. Ilyen lépés lehetne többek között a véleménynyilvánítás szabadságát súlyosan korlátozó Szuverenitásvédelmi Hivatal felszámolása vagy a magyar menekültügyi szabályoknak a nemzetközi egyezményekhez igazítása. (Emiatt nyolcvanmilliárd forint büntetést kell kifizetni.) Ha Orbán engedne, mindjárt minden ellentételezés nélkül lényegesen több folyna be a költségvetésbe, mint amennyit az egymilliárd eurós kínai hitel jelentett – szögezi le végül Magyar György, felidézve a cikk legelején olvasható viccet a kismalacról...
