Tarjányi Péter: a kormány még azt sem meri elárulni, hogy egyáltalán van-e Pegasus-ügy

A Hírklikk ennél többet próbált megtudni a szakértői segítségével, főleg annak ismeretében, hogy a kormány változatlanul hallgat, Varga Judit menekül a kérdés elől, miközben újabb és újabb személyekről derül ki, hogy a kémszoftvert bevetették ellenük. A biztonságpolitikai szakértő szerint éppen itt érhető tetten a kormány csúsztatása az ügy körüli maszatolásban. Arra a kérdésre, hogy valóban csak egy nemzetközileg gerjesztett botrányról van-e szó, amint maga a belügyminiszter fogalmazott, Tarjányi Péter a tőle nem szokatlan meghökkentéssel válaszolta, hogy egyetért Pintér Sándor szavaival. De azt is kifejtette, hogy miért nem.

A jelen ismeretünk szerint létezik egy szoftveres lehallgató, illetve informatikai támadó technológiák fejlesztésével foglalkozó cég, amely kidolgozott egy olyan technológiát, amelyen keresztül be lehet jutni különböző informatikai okos eszközökbe. Ezzel a szoftverrendszerrel nem csak információt lehet gyűjteni, hanem adott esetben támadni is lehet, „tehát a kiszemelt eszközt ki lehet kapcsolni, afölött át lehet venni az uralmat, adott esetben az eszközön tárolt fotók, levelek közé be lehet csempészni olyan idegen anyagot, aminek egyébként semmi köze a tulajdonoshoz, annak kommunikációs lépéseihez”. Magyarán egy internetes dezinformációs provokációra is alkalmas a rendszer. Alkalmas arra, hogy bárki eszközeire bármit, a legszélsőségesebb adatokat, akár pedofilképeket feltöltsenek a kiszemelt személy kompromittálására.

A Pegasus felborította az eddig elfogadott egyensúlyt

Tarjányi szerint az eldöntendő kérdés, hogy a titkosszolgálatoknak szükségük van-e ilyen technikára. „A szervezett bűnözés vagy a terrorizmus elleni harchoz valóban szükség van olyan technikára, amivel adatot lehet gyűjteni. A kérdés az, hogy akarunk-e befolyásolni vagy tönkretenni embereket.” A szoftver megvásárlásával ráadásul több „bővítményt” is vásárolhatnak az érdeklődő államok, szervezetek. Megvásárolható, hogy „csak” lehallgassanak vele, bővíthető azzal, hogy minden informatikai eszközre rátelepíthető a „fullszéria” amikor teljesen átvehető az uralom az eszközök felett és azt csinálnak a célszemély személyes informatikai technikájában, amit akarnak. Az a tény, hogy ezt a technológiát titkosszolgálatok és egyéb érdeklődők megvásárolhatják, Tarjányi szerint felborított egy nemzetközi erőegyensúlyt. „Eddig valamilyen szinten elfogadott volt, hogy a három nagyhatalom képes totális hírszerzésben működni, a saját országuk érdekében az egész bolygó területén információgyűjtési, hírszerzési és elhárítási tevékenységet folytatni. Bizonyos szinten elfogadott volt, hogy teszem azt Angela Merkel telefonját is le lehetett hallgatni, mint tette ezt pár éve az NSI. De az, hogy a piacon megjelenik egy olyan eszköz, amivel mondjuk Marokkó a francia kormány vezetőjét, Macron elnököt le tudja hallgatni, ez így eddig nem volt gyakorlat és ez a nemzetközi térben egy óriási dilemmát váltott ki.”

A másik hatalmas probléma – tette hozzá –, hogy valaki vagy valakik a több országot érintő 50 000 lehallgatási eseményt kiszivárogtatták az internetre, ami két dolgot jelenthet. „Valaki vagy valakik úgy döntöttek, hogy az említett erőegyensúly bomlását nyilvánosságra hozzák. Ha ezt lecsupaszítjuk és az 50 000 lehallgatást megvizsgáljuk, akkor az látható, hogy ebben tucatnyi országban zajló titkosszolgálati vagy rendőrségi, ügyészségi felderítési munkák igényei jelennek meg. Magyarországra vonatkoztatva 300 esemény 2017 és 2019 között. Aki ezt feldolgozza, az meg tudja állapítani, hogy a magyarországi szolgálatok abban az időszakban vajon mivel foglalkoztak.” Mindebből elvileg kiderülhet, hogy tegyük fel 90 százaléka a szervezett bűnözéshez kapcsolódott, lehettek köztük maffiavezérek, kábítószer-kereskedők stb. nevei, de akár diplomaták, titkosszolgák, politikusok és a legnagyobb megdöbbenésre újságírók, médiacégek tulajdonosai is.

Vannak információk, amelyek nem tartoznak egy szerkesztőségre – de

Az önmagában még nem elítélhető, hogy akár egy újságírót is lehallgassanak, elvégre lehet olyan szituáció, amikor a titkosszolgálat érdeklődésébe kerülhet egy-egy újságírói nyomozás. Sarkított példával élve, dolgozhatnak akár egy olyan cikksorozaton, ami az orosz titkosszolgálatról szól, magától értetődő, hogy ez felkeltheti a magyar titkosszolgálat vagy hírszerzés érdeklődését is – vélte a biztonságpolitikai szakértő. 

Esetünkben azonban a titkos lehallgatások ténye nem egyéni nyomozás következtében, hanem az internetről leszedett információs bázisból került csepegtetve a sajtóba. Itt van némi igaza a tömören szűkszavú Pintér Sándornak, mert „ez Magyarország nemzetbiztonsága szempontjából az előbb sorolt okok miatt nem annyira jó. Ugyanis kiderül(het), hogy a magyar titkosszolgálatok mivel foglalkoztak és az adott időszakban kik kerültek az érdeklődésük középpontjába. olyanok, akik veszélyeztethették az ország biztonságát vagy/és törvényei ellen vétettek. Kik voltak nekik érdekesek az adott időszakban. Mindez nemzetbiztonsági szempontból nem tartozik egy újság szerkesztőségére.” Egy ilyen helyzetnek ráadásul az is a veszélye, hogy egy ellenérdekelt titkosszolgálatnak nincs is más teendője, mint – kis túlzással – elolvasni az adott országok sajtóját. „Na, eddig lehet Pintér Sándornak titkosszolgálati és biztonságpolitikai szempontból igaza.”

Érthetetlen titok, hogy egyáltalán van-e Pegasus-történet 

Így érkezik a történet egy olyan területre, ahol már csak a kérdőjelek sokasodnak – folytatta a biztonságpolitikai szakértő. A fentiek értelmében azt még elfogadja, ha nem mondanak el mindent a megfigyeltekről bármely lap újságíróinak, mert nem biztos, hogy belső információk tartoznának egy-egy szerkesztőségre. Az viszont már kimagyarázhatatlan, hogy a kormány részéről miért jöttek zavarba júniusban és ferdítettek vagy nem nyilatkoztak semmit a történetről? Az ilyen jellegű helyzetek kezelésére találták „fel” a parlament nemzetbiztonsági bizottságát, ahol zárt ülésen tájékoztatni lehet az arra jogosult politikusokat. Tarjányi érthetetlennek tartja, hogy miért nem lehetett legalább a bizottság tagjainak azt megismerniük, hogy kik állnak a 300 magyarországi telefonszám mögött? Miért nem lehetett legalább témakörében annyit közölni, hogy ebből mennyi tartozik a szervezett bűnözéshez, mennyi a hírszerzés információgyűjtéséhez, az elhárításhoz és mennyi kapcsolódik olyan civil tevékenységhez, amiben többek között gazdasági szereplők, újságírók, laptulajdonosok a célszemélyek? „Hiába ment el az első meghallgatásra Pintér Sándor, ha azt a fideszes honatyák megjelenésük hiányában ellehetetlenítették.”

Ennek ellenére, a bizottsági tagok bízhattak abban, hogy egyszer mindenképpen pótolni fogják az érdemi ülést – elvégre újabb és újabb események ezt kikövetelik – és az elmaradt kérdéseket feltehetik. „Nos, ezt a várakozást végképp szertefoszlatta a hétfői ülés, amikor kaptak egy üres beszámolót, de ebből változatlanul nem derült ki az ellenzéki tagok számára, hogy ez a Pegasus-történet egyáltalán létezik-e. Ráadásul ezt is titkosították 30 évre. Ez nonszensz”.

De miért érdekes lehallgatási szempontból egy mezei fotós...?

A szakértő azért is áll döbbenten a történtek előtt, mert semmilyen nemzetbiztonsági vagy titkosszolgálati érdek nem sérült volna, ha a hétfői zárt ülésen a bizottsági tagokat legalább arról informálják, hogy egyáltalán rendelkezik-e a kormány a kémszoftver technológiájával vagy sem. „Ha Franciaország vagy Marokkó vagy akár Szlovénia ezt el tudta ismerni minden gond nélkül, akkor egyszerűen érthetetlen, hogy mi miért nem. Mi a titok?”

Nem talál semmilyen észszerű magyarázatot arra, hogy a bizottsági zárt ülésen, megértve a visszatartandó információkat, miért nem értesülhettek legalább arról az ellenzéki képviselők, ami a civil célpontokat érinti vagy érintheti. „Egy újságíró persze foglalkozhat olyan információkkal, amik nemzetbiztonsági, titkosszolgálati szempontból is érdekesek. Mert ha ők több és jobb információt tudnak szerezni, mint a titkosszolgálat, hát engem is érdekelne, hogy honnan, bár annyival elegánsabb lenne, ha előbb megkérdeznék az újságírót. Amennyiben elzárkózna, utána nemzetbiztonsági szempontból jóváhagyatnám a lehallgatást az igazságügyi miniszterrel és így megtudhatnám, mi a helyzet. Esetünkben azonban ilyesmiről szó nincs és azt már nehezebben tudnám megmagyarázni, hogy mi a csudáért érdekes lehallgatási szempontból egy laptulajdonos...? Ők ugyanis nem az ügyekkel foglalkoznak, hanem egy gazdasági szervezet tevékenységével.”

A biztonságpolitikai szakértő szerint az egész ügyben itt érhető tetten egyértelműen a csúsztatás, mivel a kormány képtelen megválaszolni azt az egyszerű kérdést, hogy a magyar közélet szereplői titkosszolgálati szempontból miért érdekesek?  Miért érdekes egy Gémesi György? Miért érdekes az, hogy mit csinál a 24.hu tulajdonosa? Mi az oka, ha egy fotóriporter egy magyar kormányközeli gazdasági szereplő nyaralásáról készít felvételeket? Miért törik fel a telefonját, hogy megtudják, nyomában van-e ennek a Fidesz-közeli gazdasági szereplőnek? Mi ezzel a nemzetbiztonsági probléma, hogyan lehet ezt engedélyeztetni az igazságügyi miniszterrel? – sorolja a megválaszolatlan kérdéseket Tarjányi. „Ebben az esetben ugyanis nincs semmilyen nemzetbiztonsági érdek, mindössze egy olyan ’kíváncsiság’, ami a Fideszhez köthető politikai kommunikációt zavarhatja, zavarhatja a miniszterelnök jóbarátjaként ismert gazdasági szereplőt, de egy gazdasági szereplő nem adhat utasítást senkinek a lehallgatására, eszközeinek a feltörésére. Erre például nyugodtan válaszolhatnának az illetékesek a nemzetbiztonsági bizottság előtt”. 

Mindez nem kormányzati dilettantizmus – nagyobb a baj 

Azt a felvetést, hogy mindez talán elkönyvelhető lenne a kormány amatőrizmusaként, Tarjányi határozottan cáfolta, mivel mindez egy olyan komoly nemzetbiztonsági probléma, amivel foglalkozni kell. Ez pedig abban áll, „ami egy piszkosul nagy probléma”, hogy kérheti-e egy gazdasági szereplő a magyar titkosszolgálatoktól és ehhez kapcsolódóan az igazságügyi minisztertől, hogy ugyan hallgassák már le az őt zavaró fotóriportert...?

A tisztázandó kérdések ráadásul nem tartalmaznak kockázati tényezőt, ellenkezőleg. „Az volna a lényeg, hogy az állampolgárokat, a nemzetbiztonsági bizottság tagjait, engem mint biztonságpolitikai szakértőt megnyugtatna, ha elmondanák, hogy uraim, nincs itt semmi látnivaló, mindez ezért történt, mert teszem azt a magyar külügyminiszter egy bizonyos ügyben összefutott az orosz külügyminiszterrel a nyílt tengeren, ami nem tartozik a nyilvánosságra. Ezt megértenénk és tovább lehetne lépni. De erre még csak halvány kísérletet sem tesz a kormány. Ennél a témánál nekem az a legnagyobb bajom, hogy sem a politikában, sem a médiában nem azon van a hangsúly, ami valójában történik. Egyszerűen nemzetközi összeesküvésre hivatkoznak. Persze, van egy nemzetközi együttműködés, van egy nemzetközi biztonságpolitikai helyzet, ez igaz. Viszont mindennek van egy leágazása, ami olyan kérdéseket vet fel például a Direkt36 információi alapján, amire mind ők, mind ön, mind az arra hivatott ellenzéki politikusok is joggal várnak választ” – nyilatkozta a Hírklikknek Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő.