Tehenet, éttermet vagy 100 zsák rizst is adtak már az olimpiai aranyért

A sportközgazdász szerint az olimpikonoknak járó sok milliós jutalom megítélése nagyon szubjektív. Nem szabad összevetni egy pedagógus vagy egy ápolónő fizetésével, mert akkor irreális arányokat kapunk. Sokan aránytalannak, vagy másokkal szemben igazságtalannak tartják az olimpiai sportolók ilyen magasfokú jutalmazását. Pedig ez nem magyar sajátosság, világszerte bevett szokás, igaz, a díjak nem egységesek – a pénzjutalom országoktól függően nagymértékben eltérhet. Arra kell azonban gondolni, hogy a sportolót, aki gyerekkora óta készül arra, hogy profi sportoló, esetleg olimpikon legyen, „egy élet munkájáért” jutalmazzák. Vagyis, ha egy olimpiai arany 10 millió embernek okoz akár csak kis örömet, akkor fejenként 5 forint 50 fillér nem olyan sok az élményért – véli Szabados. Úgy gondolja, az 55 milliós jutalom arányos azzal, amit az olimpiai arany a magyar társadalom számára jelent és külföldön is felhívja ránk a figyelmet. Ez az ország presztízsébe tett beruházás, ami azonban nem lehet öncélú – tette hozzá a sportéletet ismerő gazdasági szakember. 

Magyarország a világon az élbolyban van az olimpiai helyezésért közpénzből fizetett sikerdíjak között. Csak az olimpiai győzelmek után járó közvetlen állami pénzjutalmakat összehasonlítva hazánk 2024-ben a világ leggálánsabb országai között van, bár az első tízbe így sem fér be. Még Európán belül sem dobogós, olyan országok is megelőzik, mint Moldova, Szerbia vagy Belorusz. A nemzetközi összesítésekből az derül ki, hogy minél gazdagabb egy ország, annál kevésbé gondolkoznak közvetlen állami pénzjuttatásban az olimpiai győzelmek után. Eltérő egyébként, hogy az állam mely olimpiai helyezésekért fizet, Marokkó például még a 32. helyezésért is kioszt némi jutalompénzt.

Nemzetközi sportszaklapok szerint az olimpiai érmeseket futószalagon szállító Egyesült Államokban is mindössze 37 500 dollár, azaz nagyjából 13,6 millió forint kompenzáció jár az aranyért. Az ezüstéremért 22 500 dollár (8,2 millió forint), a bronzért 15 ezer dollár (5,4 millió forint) támogatást ad az olimpikonoknak az Amerikai Olimpiai és Paralimpiai Bizottság. Az amerikai tornászklasszis, Simone Biles az idei olimpián Párizsban, három arany- és egy ezüstérmével összesen 135 ezer dollárt, azaz mintegy 49 millió forintot „nyert”.

A legbőkezűbb a sportolóival Hongkong és Szingapúr: ők sokszorosát fizetik a magyar jutalmaknak. Előbbi 768 ezer (279,7 millió forint), míg utóbbi 745 ezer dollárral (271,3 millió forint) jutalmazza az aranyérmeseket. Az állami díjazás összehasonlítását nehezíti, hogy számos országban a pénz mellett nagy értékű ajándékok várják az olimpián győztes sportolókat. A Szabad Európa összeállításából kiderül, hogy Malajziában például az állami és céges pénzjutalmak mellé az állam megígért az olimpiai dobogósoknak egy külföldi gyártású autót is. A még Tokióban bajnok Apriyani Rahayu indonéz tollaslabdázó az állami pénzen túl kapott öt tehenet, egy házat és egy éttermet 2021-ben. Kasumi Ishikawa japán asztaliteniszezőt a tokiói olimpián szerzett ezüstérméért 100 zsák rizzsel jutalmazták. 

A lengyel nemzeti olimpiai bizottság tájékoztatása szerint egy lengyel érmes az állami pénzdíj mellé kap egy értékes gyémántot, kétszemélyes üdülési utalványt és egy festményt egy meg nem határozott lengyel festőtől. Kap egy lakást is egy új építésű varsói házban, ahol egymás mellett élhet majd a sok lengyel olimpiai bajnok. A legkevesebb jutalmat az ausztrál sportolók kapják, 13 ezer dollárt az arany-, 10 ezer dollárt az ezüst-, és 7 ezer dollárt a bronzérmesek.

A közvetlen állami juttatás nem egyedi eset a világban, a legtöbb országban létezik – mondja Szabados Gábor. A lista végén azok az országok vannak, ahol nagyon erős a sportpiac, például az Egyesült Államok és Ausztrália vagy Nagy-Britannia és a skandináv országok, amelyekben sokkal jobban „át lehet váltani” a sikereket szponzori támogatásra, tehát nincs szükség állami díjazásra. Nálunk nincs ilyen sportpiac, a sportolók nem tudnak jelentős szponzorációs bevételeket szerezni, ezért lép be az állam.

Bár az indulás nem ez volt, most már az olimpia is a profi sporthoz tartozik. Azon lehet vitatkozni, hogy így teljesen a szórakoztatóipar alá tartozik-e, vagy nem. Szabados felhívta a figyelmet, hogy az olimpiai eszmét és az amatőrizmust elfelejthetjük, a NOB is elengedte ezt az elvet, amikor a '90-es években a profi sportolókat, például az NBA kosarasait is beengedték az olimpiára. Egy népszerű sportoló jövedelmének így sokkal jelentősebb részét tehetik ki a szponzori szerződések, a reklámok, a vállalati együttműködések, mint a valaha elnyerhető összes állami pénzjutalom együtt. El kell ismerni, hogy az olimpia profi sportesemény, profi sportolókkal, még ha vannak is „valódi” amatőr sportolók (a magyaroknál is), akik munka mellett készülnek. 

Tudomásul kell venni, hogy Magyarországon nincs olyan fejlett sportpiac (ez az olimpiától függetlenül bármely sportágra igaz), hogy a sport önfenntartó legyen és tisztán a saját bevételeiből meg tudjon élni. Azok a sportágak pedig, amelyekben az olimpián sikeresek vagyunk, jellemzően azok, amelyeknek kifejezetten kicsi a piaca, mert kifejezetten kis ország vagyunk. Ezekben az olimpiai sportágakban (kajak-kenu, vívás), nem lehetnek bevételeink. Olyan sportokban nem tudunk sikeresek lenni, amelyek nagy piaccal rendelkeznek, mert ott nagy és gazdaságilag erős országok viszik a prímet. Ha azt akarjuk, hogy sportolóink szerepelhessenek olimpiákon, az állami szerepvállalás nélkül lehetetlen – értékelte a magyar lehetőségeket a sportközgazdász.

Azon is lehet persze vitatkozni, hogy erre mennyit költünk, az tény, hogy a mostani kormánynak ezek a célok sokkal fontosabbak, mint bármelyik korábbinak. Ha azonban ezeknek a támogatásoknak pozitív társadalmi hatásuk van, közösséget kovácsolnak, a sport népszerűsítésével erősítik Magyarország külföldi megismerését, az ország imázsát, akkor van relevanciájuk – tette hozzá Szabados Gábor.

Az olimpiai és paralimpiai bajnokok az egyszeri díjazáson túlmenően 1998 óta, 35. életévüktől havi életjáradékra is jogosultak. Ennek összege az átlagbérhez igazodik, az idén ez bruttó 418 ezer forint. Szabados az életjáradéknak sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít a sportoló megbecsülése szempontjából, mint az egyszeri, „jelképes” díjazásnak. Jó kezdeményezésnek és megtartandónak tartja. Elismeri ugyanakkor, hogy az érmekért kapott milliós összegből – ha jól gazdálkodik valaki – lehet indítani vállalkozást, amiből később jól meg lehet élni, ilyen szempontból mindkettőnek megvan a maga jelentősége.

Szabados tudja, hogy amikor ezek a sportolók befejezik a pályafutásukat, komoly mentális válságot élnek át. Fel kell dolgozniuk, hogy a korábbi sikerek után egyszer csak ott találják magukat hozzávetőleg 35 évesen pályakezdőként a 20 évesek világában. Az életjáradék abban segít, hogy a visszavonult élsportoló méltó életet élhessen és ne történhessenek olyan tragédiák, amilyet nem egyet láttunk. Volt, aki az olimpiai érmeit adta el, vagy egész életében nyomorgott. 

A párizsi olimpián kiosztott aranyérmek valójában főképp – 523 gramm – ezüstből vannak, amelyeket hat gramm arannyal borítanak be. Az értékük nagyjából 375 ezer forint csak a bennük lévő nemesfémeket nézve az Oxford Economics alapján. Persze a tényleges piaci áruk ennél jóval magasabb lehet.