Tényleg uniós pénzből épülhet a paksi atomerőmű?

Az európai országok vezetői végül is megállapodtak, hogy ötven év múlva Európa karbon-semlegessé váljon. Ez a döntés mennyire alakítja át az európai gazdaságot, illetve mit érzünk ebből a folyamatból a hétköznapjainkban? 

Ez azt jelenti, hogy Európának a jövőben teljesen új fejlődési útra kell áttérni. A hagyományos iparon nyugvó modellhez képest, egy dekarbonizált, tehát széndioxid-kibocsájtás mentes gazdaság jön létre. Középpontba kerülnek az úgynevezett zöldiparágak, a szél-, a napenergia, és persze az energiafelhasználás is forradalmi átalakuláson megy át. Ez pedig a mindennapokban azt jelenti majd, hogy minden európai tagállamnak újra kell gondolnia saját gazdaságpolitikáját.

Mindennek csírái már kezdenek kialakulni az unióban, de mi történik, ha ezt a folyamatot nem sikerül felgyorsítani?

Az az elképzelés, amelyre a fejletlenebb kelet-európai országok – köztük Magyarország – alapozzák a gazdaság fejlődését, nos, az a modell lényegében kifújt. Tehát a robbanómotorok gyártása, az autóipar általában, illetve a hagyományos energiával működő gépek léte is zárójelbe kerül. Az úgynevezett zöld megállapodással mindez gyakorlatilag a múlt részévé válik.

Azok az országok pedig, amelyek időben képesek felismerni, hogy teljes ipari kapacitásukat, az egész gazdaságukat totálisan át kell alakítani, azok az európai megállapodás létrejöttével, a változás nyertesei lehetnek. Ugyanis versenyképes, XXI. századi, a klímaváltozást szem előtt tartó tevékenységekben sikeressé tudnak válni. Azok az országok viszont, amelyek továbbra is ragaszkodnak a lejárt szavatosságú gazdasági modellekhez, iparágakhoz, azok bizony az egész folyamat vesztesei lehetnek. Magyarországnak komoly esélye van, hogy az utóbbi kategóriába kerül.

Pedig a kormányfő elfogadta az európai megállapodást. Az más kérdés, hogy eddig az úgynevezett zöldiparágak erősödését Orbán Viktor nem tartotta fontosnak. Még csak minisztériuma sincs ennek a területnek.

Valóban, egyáltalán nem látszik, hogy a magyar kormány felismerné, hogy a klímaváltozás milyen alapvető feladatokat jelent minden európai tagország számára. Továbbá azt sem látják, hogy amit az elmúlt kilenc évben gazdaságpolitika címen erőltettek, az valójában zsákutca, a világ fejlődése ugyanis nem Orbán Viktor lázálmaihoz idomul.

Egyelőre az sem látszik, hogy a zöld átalakuláshoz nyújtott uniós forrásokat, pénzügyi támogatásokat valóban a klímaváltozásra, illetve az ország gazdaságának modernizálódására használnák. Sokkal inkább az érződik, hogy minél több pénzt szeretnének kizsarolni az uniótól, hogy aztán menjenek tovább úgy a dolgok, mint eddig, csak közben többet tudjanak lopni. 

Amikor a szakértők, vagy a politikusok azt számolgatják, hogy ez az átállás mibe fog kerülni, akkor valójában a nagy technológiai átalakítás költségeiről beszélnek? 

Igen, kár lenne tagadni, hogy a gazdasági modell-, illetve szerkezetváltásnak komoly költségei vannak. De ezek nem megspórolhatóak, ráadásul maga a folyamat nagy gazdasági lehetőségeket is biztosít. Csak egy példa: a folyamat során elkerülhetetlenül fel kell újítani, energia felhasználás szempontjából hatékonyabbá kell tenni az ország teljes épületállományát, amelynek természetesen vannak beruházási költségei. Ugyanakkor a megtakarított energia költségei néhány éven belül megtérülnek. Ráadásul ez a tevékenység munkát is teremt, üzleti lehetőséget biztosít kis- és középvállalatoknak. Továbbá hosszú távon energia importot vált ki, vagyis a pénz nem áramlik ki az országból, hanem helyben hasznosul.

Tehát az elindult folyamat egyenlegéről ma még korai lenne bármit mondani. Kétségtelen, hogy a dekarbonizációs beruházás pénzigényes, de nem elviselhetetlenül drága, ráadásul megtérül, arról nem is beszélve, hogy ez a fejlődés előfeltétele. Vagyis elkerülhetetlen annak érdekében, hogy a globális klímaváltozással szemben, valóban hatékonyan fel tudjon lépni egész Európa.

Egyébként az Európai Beruházási Bank is bejelentette, hogy 1 milliárd eurós beruházással támogatja az éghajlatváltozás elleni fellépést 2020 és 2030 között. Ez a pénz mire elég?

Szerintem erre a célra sokkal több pénz is rendelkezésre áll az Európai Beruházási Bankban. Főleg, hogy már bejelentették: 2021 után már semmilyen fosszilis, tehát hagyományos energiára épülő beruházást nem finanszíroznak majd.

Az európai zöld megállapodás keretében csak az úgynevezett „méltányos átmenet” alapjában 100 milliárd eurót szán arra, hogy a közép-kelet-európai országok sokszor elavult gazdaságának felzárkózását segítsék. Tehát a jelzett egymilliárd euró százszorosa, mi több sok százmilliárd euró is rendelkezésre áll. 

Valamennyi új pénz, vagy a meglévőkből csoportosítanak át erre a célra?

Csak részben új pénz. Épp ezért azokat a korábban megítélt összegeket, amiket eddig rossz célra költöttünk, tehát a környezetszennyezésre, a széndioxid kibocsájtásra, vagy épp az üvegház hatású gázkibocsátást serkentő beruházásokra fordítottunk, azokat a jövőben okosan kell majd elkölteni, esetleg át lehet csoportosítani. Vagyis a meglévő beruházási forrásokat kell úgy felhasználni, hogy azok a gázkibocsájtást csökkentsék, illetve a klímaváltozás elleni küzdelmet segítsék.

A csehek is azt nyilatkozták, hogy támogatják ugyan a karbon-semlegességet, de atomenergia nélkül nem tudják. Lényegében erre kacsintgat Orbán Viktor is, tehát, hogy a nukleáris energia lenne a megoldás. Előfordulhat az a helyzet, hogy a sokat kritizált paksi atomerőművet az unió pénzéből építik meg?

Erről biztosan nincs szó, bármit is állít Orbán Viktor, de amit a kormányfő hivatalosan nyilatkozott, abból is csak azt lehet kihámozni, hogy a tagországok úgynevezett „energia mixe” tagállami hatáskör. Tehát a tagállamok dönthetik el, hogy milyen forrásból nyerik a karbonmentes elektromos energiát. Ez eddig is így volt, ebben semmi újdonság nincs.

Amit viszont évek óta szeretne az atomenergia-lobbi, illetve az azt kiszolgáló magyar kormány, hogy uniós forrásokat lehessen nukleáris beruházásokra fordítani. Ez egyáltalán nem olvasható ki az Európai Tanács ülését követő nyilatkozatokból. Az unió mindössze azt mondta: nem tiltják, hogy az atom is felhasználható az energiatermelésre. Azt viszont senki nem állítja, hogy a zöldmegállapodás forrásai nukleáris beruházásokra is fordíthatóak.

Mégis, a magyar és a cseh kormány mintha ezt értené a megállapodás alatt. Rosszul gondolják?

Nekem nagyon paradox, hogy a két említett kormány az elavult ipar-, és energiatermelés miatt a zöld átállásra – némileg racionálisan – több pénzt követel magának, a másik oldalon viszont ragaszkodnak a nukleáris energiához, ami egyébként a kibocsátás-csökkentés legdrágább ismert technológiája!  Vagyis a két országban a zöldenergiát – szél, nap stb – a lehető legdrágább technológiával kívánják kiváltani. Ez vagy nagyon cinikus, vagy nagyon ostoba hozzáállás. Vagy a kettő együtt.

Mi történik akkor, ha valaki ímmel-ámmal aláírta ugyan a megállapodást, de valójában lassítja a folyamatot, vagy akár ki is maradna a kibocsátás csökkentéséből, a modernizációból?

Aki kimarad, az lemarad – ez régi igazság! Ma már nem is arról van szó, hogy miként teljesítjük az uniós elvárásokat, vagy akarunk a klímaváltozás elleni küzdelem éltanulói lenni. Itt inkább az a tét, hogy egyes országok képesek lesznek-e megbirkózni a klímaváltozás elleni következményekkel. 

Azok az országok, amelyek a gazdasági struktúrájukat nem igazítják a klímaváltozás jelentette új helyzethez, azok nagyon súlyos gazdasági problémákkal néznek majd szembe. Azok a tagországok, amelyek viszont a drága atomenergiával próbálják a környezetbarát energiát előállítani, súlyos versenyképességi hátrányokkal küszködnek majd.

Vagyis azt állítom, hogy a közép-kelet-európai államok egyes vezetőinek kibocsátás-csökkentéssel, illetve a megújuló energiaforrásokkal szembeni ellenállása lényegében saját hazájuk sikertelenségének, lemaradásának, versenyképtelenségének konzerválását jelenti. Ami garantálja az ország jövőbeni fejlődésképtelenségét és elszegényedését.