Tiborcz azonnal „comingout”-olt, amint üzent az uniós főügyész

Ligeti Miklóst, a Trancparency International jogi igazgatóját kérdeztük annak lehetőségéről, hogy indulhatnak-e vizsgálatok az európai ügyészséghez való csatlakozást makacsul elutasító magyar kormánnyal szemben is? 

Bizonyára csak a véletlenek összjátéka, hogy a többszörös milliárdos Nemzeti Vej akkor mond le látványosan a közpénzről, amikor az Európai Ügyészséget vezető Laura Codruța Kövesi egy Euronews-interjúban üzent Magyarországnak: szeretnének egy olyan független, erős és hatékony szervezetet létrehozni, amely egyenlő mértékben szolgáltat majd igazságot és végez nyomozásokat a tagállamokban. Befellegzett-e a NER-maffiának?

A főügyész interjúját olvasva, a szándékaikkal kapcsolatosan az biztos, hogy az Európai Ügyészség az úgynevezett területi elv alapján fog eljárni a jövőben. Ez magyarul azt jelenti, hogy azokat a bűncselekményeket fogják vizsgálni, amelyeket olyan tagállam területén követtek, követnek el, amelyik részt vesz az Európai Ügyészségben. Ez a fő szervező elv.

Akkor nem harangoztak a NER-maffiának.

Egy pillanat, folytatom. Az előbb elmondottak alapján, Magyarország valóban vakfolt, mert nem vesz részt az európai ügyészségi együttműködésben, de van kettő el nem hanyagolható kisegítő elv. Az egyik a személyi elv. Nagyon sok büntetőjog az unió tagállamaiban személyi elv alapján szerveződik, ami a magyar büntetőjogban is ismert. Ez azt jelenti, hogy a magyar állampolgár által elkövetett bűncselekmény akkor is bűncselekmény, ha az nem Magyarország területén valósul meg. Példaként említhetjük, hogy Magyarország területén tilos kábítószerezni, mert ez bűncselekmény. Ha egy magyar állampolgárt mondjuk Hollandiában kapnak füvezésen, akkor bizony az a hazai jog alapján ott is bűncselekmény, még ha a holland állam nem is üldözi. Ugyanez érvényesül az Európai Ügyészségnél is, másodlagos szervezőelv alapján, hogy olyan állampolgár által elkövetett bűncselekmény, amely állampolgár országa részese az Európai Ügyészségnek, a részes állampolgár által elkövetett tett akkor is bűncselekmény, ha nem részes állam területén követte el. Például Németország részese az Európai Ügyészségnek, tehát a Németország területén megvalósított uniós csalásokat vizsgálhatják, amint a német állampolgár által Magyarországon megvalósított csalásokat is. Ez az első olyan összefüggés, amivel Magyarország kikerülhet az eddigi ügyészi vakfoltból és bekerülhet az uniós ügyészség látókörébe.

Öt tagország utasítja el az Európai Ügyészséghez való csatlakozást, amiről Kövesi főügyész úgy nyilatkozott, hogy nehéz kommentálnia azokat az okokat, amelyek miatt bizonyos tagállamok – köztük Magyarország sem – csatlakoztak az ügyészséghez, mert végül is politikai döntésről van szó. Ez azt feltételezi, hogy több mint nyilvános vélekedés: volna mit vizsgálni nálunk is.

S erre meg is lesz a lehetőség, legalábbis elvileg, ugyanis ha magyar állampolgár valósít meg uniós csalást vagy korrupciót, de olyan ország területén, amelyik részt vesz az uniós ügyészségben, az szintén vizsgálatot vonhat maga után. Tehát az EÜ-re vonatkozó szabályozási elv alapvetően a területi elvből indul ki, de ott van mellette a személyi elv is, és amennyiben az adott magyar állampolgár visszatér időközben Magyarországra, az uniós ügyészség együttműködést kezdeményezhet a magyar hatóságokkal. Ráadásul van egy plusz egy elv is, mégpedig az uniós képviselőkre vonatkozó vizsgálati jogosultság, bárhol is követnének el törvénysértést.

A bevezetőben említett Tiborcz-bűnbánat akkor ennek fényében, még ha uniós pénzből is történt a szeplővel teli gazdasági fogantatás, már nem számon kérhető?

Az Elios-ügy, sajnos, nem sajnos – nézőpont kérdése –, de nem tartozik az uniós ügyészség vizsgálati hatálya alá. Tiborcz István „csak az első milliót ne kérdezzétek” kezdeti meggazdagodása Magyarországon valósult meg, a mi – sajtó, nyilvánosság – ismereteink szerint, magyar állampolgárok által, tehát nem merül fel olyan szervező, joghatósági elv, ami az EÜ eljárását a jelen ismeretek szerint indokolttá, illetve lehetővé tehetné.  

Mi indokolhatja az Európai Ügyészség vizsgálatainak megindítását: feljelentés, nyomozás, szimpla gyanú...?

Ezt most nehéz megmondani, mivel jelenleg nincsenek európai ügyészek s maga a Laura Codruța Kövesi vezette szervezet pillanatnyilag nem több, mint egy nemes kezdeményezés, ami nem lépett egyelőre a gyakorlat harcterére. A vizsgálatok megindításának feltehetően megvan a maga szabályrendszere. Egyrészt, ha az adott bűncselekmény szerepel a hatásköri listán, európai uniós csalás vagy korrupció, megfelelő joghatósági szempontok szerinti területen követték el stb. Ha például „körhinta”-jellegű áfacsalásról van szó, legalább két érintett részes tagországnak kell lennie, legalább tízmillió eurónak kell lennie a kártételként felhozható összegnek. A vizsgálatok megindítására feltehetően kialakítanak egy szakmai protokollt, valamint a társszervek jelzéseit is figyelembe veszik, mint az OLAF vagy valamely uniós főigazgatóság. 

Mindezt összevetve, Ön miként értékeli, de őszintén: van mitől tartaniuk a NER-oligarcháknak és a tíz éve burjánzó árnyékgazdaságuknak?

Erre annyit tudok mondani, hogy az Európai Unió eddigi történetében ez az önálló uniós vádhatósági szerv, főügyészség a leginkább előremutató és leginkább hatásosnak ígérkező kezdeményezés annak védelmében, hogy az unió pénzügyi érdekeit és azokkal kapcsolatos bűncselekményeket hatékonyan üldözzék. Minden eddigi kezdeményezésnél hatékonyabbnak ígérkezik, mert az eddigi példák, gyakorlat és tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagállamok nem igazán akarják harapni a vasat, ha az unió pénzügyeit kell védeni. Hogy mindebből mit sikerül megvalósítani, az a jövőben kiderül, de az tény, hogy Laura Codruța Kövesivel olyan személyt sikerült a szervezet élére állítani, aki a pártatlanságát, az elkötelezettségét és a kitartó igazságkeresését már bizonyította a romániai korrupcióellenes ügyészség vezetőjeként.