Titokban készült, ahogy az ajándéknak kell

Persze mindjárt akadtak „szakmai” szervezetek, amelyek nekiestek, sorolván a „hibákat”. Pedig még azt sem tudják eldönteni, hogy új vagy csak módosított NAT-ot kaptak-e…

Magam is kísértésbe estem, elvégre a szakmai bírálatnak mindig van vagy legalábbis – olykor – lehet értelme. Elszörnyedtem a NAT magyarról szóló részén, hiszen, ha még dolgoznék, az érintene elsősorban. De a részletes szakmai érvek helyett, csak egyetlen dolgot mondok: lehet, hogy kell, lehet, hogy nem is kell NAT – ez vitakérdés. De olyan NAT, amely Herczeg Ferencet alaposabban kívánja a diákokkal (szegények…) megismertetni, mint Móricz Zsigmondot, nem lehetséges, tehát nincs is.

Van a Facebookon egy csoport, amelyet éppen a szakmai viták számára hoztak létre: az OktpolCafé. Nem olyan régen, többen is vitatták „Magyarország Miniszterelnökének” évadnyitó sajtótájékoztatóján elmondott szavait: Gyöngyöspatáról, cigányokról, szegregációról, elítéltekről (a cigányok és az elítéltek együtt emlegetése a „félreértések” elkerülését célozta…), erkölcstelen és politikailag gyanús ügyvédekről, érthetetlen ítéleteket hozó bíróságokról.

Az uszítás szándéka nyilvánvaló – azóta Orbán a rádióban is megismételte mondókáját, kiegészítve azzal, hogy „nem szívesen fizetek egyetlen fillért sem ilyen embereknek”. A rendes ember akár el is felejtheti, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök bírósági ítéletekről beszél…

Az uszítás új szakaszát immár a teljes Fidesz és annak terrormédiája (benne a „közmédiával”) űzi. Megjelent az OktpolCafén is néhány ember, hogy az elszörnyedést „szakmai keretek közé” terelje… Szóba hozták a szegregáció mibenlétét, történetét, a javítás szándékát, állítólagos eredményeit stb.: sok mindent abból, ami akkor és ott nem volt téma.

A téma ugyanis kizárólag az Orbán Viktor által elrendelt, az oktatáshoz is kapcsolódó újabb uszító hecckampány volt, semmi más.

Ezért is jutott eszembe egy régi mondás – hiszen olyan időket élünk, hogy a szakmai viták ellehetetlenültek, vagy az ellehetetlenülés határára jutottak: a szakmaizás ócska bolsevik trükk… Olyan időket élünk, hogy újra meg újra A tanú jelenetei, szövegei is eszünkbe jutnak – nekem például Pelikán zárkatársa, a püspök úr szavai: „Minden politika, fiam”

Igen: sikerült visszajutnunk abba az állapotba, hogy minden politika.

Abban az országban, amelyben „Alaptörvényt” fogadhattak el az ellenzék és a civil társadalom kizárásával; ahol a hatalom egyetlen törekvése az, hogy az embereket megfossza józan eszüktől, képzelt ellenséggel állandó „harcra” késztesse őket; ahol hosszú évek óta műsoron van az egyébként folyamatos hecckampányok legsikeresebb darabja, a zsidózó sorosozás meg a hibbantnak tűnő, de hatásos brüsszelezés, s ez eltakarhatja az elképesztő mértékű rablásokat, ott a hatalom bármikor kénye-kedve szerint cigányozhat, buzizhat, migráncsozhat is.

Bármikor, bármit megtehet. Ott a „miniszterelnök” kijelentheti, hogy „nem szívesen fizetek ilyen embereknek”. Így, egyes szám első személyben, bírósági ítéletekről beszélve.

Az ilyen országban az is előfordul – mégpedig törvényszerűen –, hogy „megajándékozzák” új NAT-tal vagy NAT-módosítással. Abszolút logikus, hogy az ilyen ajándék a szakma, a diákok és a társadalom elől rejtve, titokban készüljön.

Az olyan országban, amelyben az oktatás nemzeti, illetve össztársadalmi ügy, ez nem fordulhat elő. De ahol a „kétharmados” hatalom mindent átrendezhet anélkül, hogy bárkit is megkérdezne, bárkivel is egyeztetne, ott igen.

Ahol naponta halljuk, hogy mindent „törvényesen” csinálnak, ott igen. És ahol miniszterelnöki vezényszóra az egész „párt” és szörnyű médiája hörögni-hőbörögni-uszítani kezd, ott igen.

Lehet a NAT jó, lehet rossz – mármint általában. De itt és most nem ez a kérdés, hanem az – maradván az oktatás területén –, hogy leszállítható-e a tankötelezettség korhatára, beilleszthető-e a hittan a közoktatás tanrendjébe, átjátszhatók-e az önkormányzatoktól elrabolt intézmények az egyházaknak, és támogathatók-e az egyházi intézmények háromszor-négyszer nagyobb összeggel, mint a megmaradt államiak. Az a kérdés, kimondható-e, hogy az oktatás feladata a gazdaság kiszolgálása, vagy maradunk Mihály Ottónak valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján elmondott szavainál: az iskolának szabad embereket kell oktatnia, nevelnie. Kellenek-e nekünk, illetve az országnak KLIK, tankerületek, NER-hű igazgatók és felügyelők; hagyhatjuk-e, hogy fasiszta mintára „hivatásrendbe”, „Nemzeti Pedagógus Kamarába” tereljenek? Korai és végleges „pályaválasztást”, szegregációt akarunk-e? Gimnáziumok helyett természettudományos tárgyakat alig oktató szakképzés az ideálunk? Integráló, toleranciára nevelő, befogadó oktatás, társadalom-e az eszményünk, vagy a kirekesztő, szűkebb körnek privilégiumokat teremtő, másokat az út szélén hagyó, szétszakított társadalom, amelynek üveggyöngyön, tüzes vízen megvett vagy éppen kisemmizett részei gyűlölik egymást?

Ha tanítanék, a problémáimat, amíg hagyják, valahogyan megoldanám. Herczegh Ferencről szólnék néhány szót, de tanítani Móriczot tanítanám. Az általam teremtett (lopott) szabad időben Bulgakovról is beszélnék.

De az alapkérdésre választ az iskolában nem találnék, csak ha kitekintek onnan. Az oktatás alapkérdései ugyanis egyúttal a társadaloméi is, és ebben foglalhatók össze: NER vagy nem NER?

Erre a kérdésre csak öntudatosuló iskola, öntudatosuló társadalom talál világos választ. De azoknak, akik hajlandók elgondolkodni, próbálok segíteni: birtokomban van ugyanis a „kormány” válasza például a Magyartanárok Egyesületének bírálatára.

Nézzük először a bírálat konklúzióját:

A Magyartanárok Egyesületének véleménye szerint ez a Nemzeti alaptanterv a magyar nyelv és irodalom tantárgy tekintetében nem nemzeti és nem alaptanterv. 
(…)
Mindezek alapján leszögezzük: a most nyilvánosságra került kormányrendelet olyan súlyosan veszélyezteti a nemzet egységét, a nemzeti kultúrát, a diákok fejlődését, a tanári munka szakmaiságát, annyira mérgezi a közgondolkodást, hogy azonnal vissza kell vonni.

A „kormány” általam „megszerzett", még nem nyilvános válasza a következő (nem is lesz nyilvános, mert a szerző tollából származik, de hogy ilyesmire gondolnak, az bizonyos - a szerk.):

Minden legitimitást nélkülöző, senki által meg nem választott és a globális háttérhatalmak érdekeit képviselő sorosista szervezetek támadják a NAT-ot – ahogy erre számítani is lehetett. Magyarország kormánya azonban továbbra is szembeszáll a migránsinvázióval és a migránssimogatókkal, és megvédi az ország fehér, keresztény és heteroszexuális kultúráját.

Nem lesz semmilyen, a sorosista hálózat által kívánt változás: tovább folytatjuk a magyarság intézeti kutatását, megvédjük a 80 százalékos többséget az agresszív cigány kisebbségtől (is), valamint körmére nézünk bizonyos ügyvédeknek, és megszigorítjuk az elítéltekre vonatkozó szabályokat. Gatyába rázzuk a még magát „függetlennek” állító bíróságokat is.

Mindenki sorra kerül, hiszen mindenki szem a láncban.