Tíz másodperc hírnév „szocialista" módra
Igazi csemege: szocialisták demonstrálnak – tiltakoznak, tüntetnek, ahogy tetszik – szocialisták ellen. A Pest megyeiek a központ ellen. Igazi csemege – természetesen a jobboldalnak. Annak a jobboldalnak, amelynek médiái nagy-nagy előszeretettel fogadják – és közlik – a nem most kezdődött konfliktus különböző állomásait; valahogy mindig ezeken a felületeken landolnak az egyoldalú, részrehajló információk. Ott, azon az oldalon, nem létezik a „hallgattassék meg a másik oldal is” szabálya. Nekik ugyanis az a fontos, hogy gerjesszék az ellentéteket, hogy saját gazdáik szempontjait érvényesítve, csökkentsék részint az MSZP népszerűségét, részint pedig ellehetetlenítsék az összefogást. Azt az összefogást, amelynek egyik kezdeményezője és kovásza a szocialista párt. Mondhatnánk: tíz másodperc hírnév érdekében a most tüntetők hosszú távú károkat okoznak.
Megtehetik. Még ha etikailag kifogásolni lehet az akciót, akkor sem veheti el senki tőlük a jogot, hogy így artikulálják a véleményüket. Másutt is előfordul, hogy a családon belüli viták kilépnek a lakás falai közül. Gondoljunk csak arra, hány, de hány alapszervezetét számolta fel a Fidesz, pusztán azért, mert az ottani vezetés eltért a csúcson meghatározott irányvonaltól. Mondhatjuk: ott már ennek hagyománya van, más kérdés, hogy abban a pártban valahogy nem divat nyilvános demonstrációt szervezni, mondjuk Orbán Viktor ellen. Nem divat, mert tudják: a következmények súlyosak lesznek.
Az MSZP-ben sosem kellett tartani ilyen következményektől; meglehet: ez volt a hiba. Talán a pártállami múlt – amitől már igazán illene megszabadulni – a magyarázata: ebben a pártban nyugodtan lehet – úgymond – robbantgatni. Akár éveken keresztül, lazítva a párt belső fegyelmét és külső erkölcsi megítélését. Ez történt, történik Pest megyében is. Igen, lehetséges, hogy azt a döntést, amely most a tisztújítás, illetve a hét végi kongresszus előtt megszületett, már jóval korábban meg kellett volna hozni. Láthatjuk, milyen károkat okoz az Európai Néppártnak, hogy évek óta húzza a Fidesz ügyét, felfüggesztett státuszban tartja, lehetőséget adva ezzel annak, hogy belülről folytassa azt, ami az egész pártcsalád megítélését rongálja. De ne túlozzunk: ne hasonlítsuk a Pest megyei szocialisták egyes tagjait a Néppárt pártjaihoz. Legfeljebb annyiban, hogy bemutathassuk: az elhalasztott döntések még nagyobb károkat okozhatnak, kivált, ha végképp ellehetetlenül a párbeszéd.
Itt és most ez történik. Ezért is határozott az MSZP etikai bizottsága, még augusztusban úgy, hogy ebben a megyében megsértették a tisztújítás szabályait, másként: alapszabály-ellenesen zajlott az eljárás, ezért érvénytelenítették az eredményt. A döntést a jelen lévő 19 megyei és 1 fővárosi képviselő hozta meg, 18 igenlő szavazattal, és egy sem akadt, aki szabályosnak minősített volna a tisztújítást. Ezt követően, 20-ból 17-en – nem a központ emberei – szavaztak úgy, hogy több helyi szervezet is megsérti a szabályokat. Így került az ügy az országos elnökség elé, ahol mind a 12 tag egybehangzóan szavazott: újjá kell szervezni a Pest megyei pártot. (Újra csak vessük össze a Fidesszel: hány ilyen döntést hoztak, tüntetés nélkül. Nem mintha a Fideszt példának tekintenénk, de azt azért jól mutatja: nem szükségszerű, hogy egy párt belső ügyei folyamatosan a nyilvánosság előtt zajlódjanak…)
Tegyük egy pillanatra félre a Pest megyeieket, még akkor is, ha tudjuk: ők úgy akarják láttatni a történéseket, hogy itt nem történik más, mint Mesterházy Attila ellehetetlenítése. Vagyis Tóth Bertalan és csapata azon mesterkedett, hogy a volt elnök ne indulhasson a versenyben, egyedül a Kunhalmi-Tóth B. páros maradjon a páston. Pedig a folyamatról a jelölő bizottság döntött, amelynek tagjai az összes megyét képviselik. És olyan megoldást kerestek, amely megoldja a jelenlegi lehetetlen helyzetet. Azt tudniillik, hogy ha a mostani vezetés mandátuma lejár, az MSZP legitim vezetés nélkül marad, ugyanakkor a szélsebesen terjedő járvány ellehetetleníti – ismét – egy olyan kongresszus megtartását, ahol fizikailag is kontaktusba kerülnek a küldöttek. Ráadásul: az online egyenkénti szavazás is szinte kivitelezhetetlen; gondoljunk az internet ingadozására, de nem megbántva a küldötteket – az egyes emberek ebbéli készségeire. Ezért határoztak úgy – egységesen a jelölő bizottság –, hogy élnek az alapszabály biztosította lehetőséggel: zárt listás szavazást rendeznek. Erről minden induló egy időben értesült, vagyis nem jutott versenyelőnyhöz senki; az kandidánsoknak ugyanannyi idő állt a rendelkezésükre, hogy összeállítsák a maguk 15-ös elnökségi listáját, és azt a felkértekkel hitelesítsék is. Mesterházy végül úgy döntött: kiszáll a versenyből, nem tesz le zárt listát.
És ez nem jó. Normálisan nem is örül, nem is örülhet neki senki. Nem, mert megnyitja a lehetőségét annak, ami történik: a látványos demonstrációnak, és az elhúzódó válságnak.
Akkor van igazán baj, ha néhányan pont ezt akarták elérni.
