Több tízmilliárdos érdekeltségek itthon, Tiborcz mégis Londonban – haza mer jönni?
A közpénzek elfolyása, a luxusélet kézzelfogható jelei, a nők politikai szerepe, a férfiak által uralt intézményi kultúra, valamint a kormányzati kommunikáció átalakulása is szóba került a KlikkTV Hölgyválasz című műsorában. Németh Péter vendégei, Muhari Judit, Marjai Judit és Lamperth Mónika arról beszéltek, miért könnyebb az embereknek egy ellopott szelet sajton felháborodni, mint száz- vagy ötszázmilliárd forint sorsát felfogni.
Amit látunk, azt könnyebb megérteni
A beszélgetés egyik központi témája az volt, hogyan viszonyul a társadalom a hatalmas összegekhez és a közpénzek elköltéséhez. Németh Péter egy gyömrői ügyet hozott példaként, ahol az emberek komoly felháborodással reagáltak arra, hogy egyes konyhai dolgozók a gyerekeknek szánt élelmiszerből vihettek haza. Ezzel szemben az 500 milliárd forintos nagyságrend, amelyről a műsorban szó esett, már olyan összeg, amelyet a hétköznapi ember nehezen tud elképzelni.
Muhari Judit szerint éppen ez lehet a különbség oka: az egyik eset kézzel fogható, a másikat viszont nem lehet a saját életünkhöz kapcsolni. Egy óvodás vagy iskolás gyerek esetében mindenki el tudja képzelni, milyen érzés, amikor a befizetett étkezés ellenére nem jut neki például egy plusz szelet sajt. „Az egyik egy kézzel fogható, a saját bőrünkön tapasztalható, átlátható történet” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a milliárdokat már sokkal nehezebb mennyiségileg is érzékelni.
A beszélgetésben ugyanakkor elhangzott: az elmúlt években a társadalom egyre több olyan látványos jelenséggel találkozott, amelyek közelebb hozták a közpénzek és a luxus világát. A luxusautók, jachtok és több tízmilliós táskák már olyan tárgyak, amelyekhez az emberek a saját életükből tudnak viszonyítási pontot találni. Marjai Judit felidézte, hogy amikor egy mindössze 7000 forintért vásárolt táskájáról tett közzé fényképet, komoly reakciókat kapott. A saját életből kiindulva ugyanis könnyebb megérteni, mit jelent egy tárgy ára, mint azt, hogy mit jelent több százmilliárd forint.
A műsorban szóba kerültek a Nemzeti Bankkal kapcsolatos ügyek és az állami pénzek felhasználásának kérdései is. Lamperth Mónika úgy fogalmazott, hogy a társadalomban már kialakult egyfajta elvárás az új kormánnyal szemben: ha létrejött a vagyon visszaszerzésével foglalkozó hivatal, akkor az emberek azt akarják látni, hogy „haladjunk”, vagyis legyenek következményei a korábbi ügyeknek. A közpénzek elköltésével kapcsolatban a tanulmányok és a civil szervezetek támogatása is felmerült, miközben az egészségügy állapotáról és a Paks körüli fejlesztések elmaradásairól is beszéltek.
„Egy szoknyás a főnökük” – nőként vezetni egy férfiak uralta világban
A beszélgetés másik fontos része a nők politikai és vezetői szerepéről szólt. Lamperth Mónika személyes tapasztalatokat is felidézett abból az időből, amikor Magyarország első női belügyminisztere volt. Elmondása szerint az önkormányzati és közigazgatási területen nem okozott különösebb problémát, hogy nőként vezetői pozícióban volt, a rendőrségnél azonban egészen más kultúrával találkozott.
„Voltak olyan tábornokok, akik egyszerűen nem tudták feldolgozni, hogy egy szoknyás a főnökük” – idézte fel. Egyik első élménye az volt, amikor a rendőrségi tisztavatás forgatókönyvéből egy „egyszerűsített” változatot is készítettek számára. Lamperth szerint ugyan nem mondták ki, de a gesztus lényege nagyjából az volt, hogy „ezt egy nő is meg tudja csinálni”. A volt belügyminiszter szerint idővel azt is meg kellett tanulnia, hogy egy rendőrségi szervezetben nem ugyanúgy működik a vezetés, mint más területeken: a közös ötletelés helyett parancsokat és utasításokat kellett adnia.
A résztvevők szerint a nők helyzetében ugyanakkor történtek változások. Lamperth hangsúlyozta, hogy ma már több nő jut fontos politikai és állami pozíciókba, és szerinte a vagyon-visszaszerzéssel foglalkozó új hivatal vezetője és helyettese is nő. Úgy véli, ezek a nők képesek lesznek ellátni a feladatukat.
A műsorban azonban szóba került az a kettős mérce is, amely továbbra is jelen van a közéletben. Egy nő külseje, ruhája, testsúlya vagy viselkedése könnyen a nyilvános megítélés tárgyává válik, miközben egy férfinál ugyanezeket sokkal kevésbé vizsgálják. A vendégek szerint az is gyakori előítélet, hogy egy magas pozícióba került nő csak azért kerülhetett oda, mert valamelyik férfi vezetőhöz személyes kapcsolat fűzte.
Megváltozott a politikai kommunikáció, a média pedig alkalmazkodik
A beszélgetés végén a politikai kommunikáció átalakulása került előtérbe. A résztvevők összehasonlították a korábbi időszakot a 2010 utáni évekkel, valamint azzal, ahogy jelenleg működik a nyilvánosság.
Muhari Judit újságíróként arról beszélt, hogy 2010 előtt még személyes kapcsolat volt az újságírók és a minisztériumok sajtóosztályai között. A sajtósok és az újságírók ismerték egymást, gyakran tegeződtek, és az újságíró közvetlenül is felhívhatott egy minisztert vagy államtitkárt. Szerinte ez 2010 után gyakorlatilag megszűnt, és kialakult a kormánypárti, illetve ellenzéki sajtó éles szétválasztása.
Muhari szerint ma bizonyos jelek ismét a nyitottabb kommunikáció irányába mutatnak. Egy friss példát is említett: amikor kérdéseket küldött egy minisztériumnak, nem tudtak azonnal válaszolni, de a sajtó munkatársa felhívta, megadta a telefonszámát, és jelezte, hogy később jelentkezik a válaszokkal. Ez szerinte azt mutatja, hogy ismét létezhet partneri viszony a sajtó és a kormányzati intézmények között.
Lamperth Mónika ugyanakkor arról beszélt, hogy korábban is voltak kísérletek a kormányzati kommunikáció központi irányítására. Előfordult, hogy a kormányzati kommunikáció egy adott témát jelölt ki egy napra, miközben valamelyik minisztérium saját fontos bejelentésre készült. Ez feszültségeket okozott, mert a miniszterek a saját kommunikációs stábjukat más irányba szerették volna vinni.
A műsor résztvevői szerint azonban a közösségi média alapjaiban írta át a politikai nyilvánosság működését. Marjai Judit szerint ma már Magyar Péter közösségi médiás aktivitása képes meghatározni a napi témákat, a sajtó pedig sokszor ehhez igazodik. Muhari Judit úgy fogalmazott: korábban a sajtóban megjelent témákat vették át a politikusok és vitték tovább saját felületeiken, most viszont mintha megfordult volna a folyamat, és a szerkesztők folyamatosan azt figyelnék, mi jelenik meg Magyar Péter oldalain. A beszélgetés szerint ez új helyzetet teremt a politikában és a médiában egyaránt, miközben azt is megmutatja, mennyire átalakult az elmúlt másfél évtizedben a nyilvánosság működése.
