Tömeges pénzügyi csőd is jöhet, egyéni de akár összgazdasági szinten is

– Igen furcsa fejleményként, pont akkor minősítette fel a magyar államadósságot a három nagy hitelminősítő közül az egyik, a Moody’s, amikor egyre erőteljesebb választási osztogatásba kezdett a Fidesz, ezzel tovább növelve a tetemes költségvetési hiányt. Bár szakmailag – ahogy Békesi László levezette – magyarázható a lépés, az emberben nem alszik a kisördög: hogyan mondhatták ki az indoklásban, hogy reális lehet a költségvetési fegyelem visszatérése?

– Több szempontból is nagyon ellentmondásos helyzet. Először vizsgáljuk meg a Moody’s oldaláról. Jómagam – világbankos és egyéb nemzetközi tapasztalataim során – időnként beleláttam a világban készülő sok-sok nemzetközi ranglista készítésébe. Azokhoz a rendszeresen kiadott ranglistákhoz – például a versenyképességet mérőkhöz – különféle kritériumokat használnak, mégpedig leginkább hosszú távúakat. Szemben a hitelminősítőkkel, amelyek rövid távon vizsgálódnak, s egyrészt azt nézik, hogy mi történt az előző félévben, másrészt azt, hogy mi várható a következőben. Amikor például megnézik a gazdasági növekedés adatait, csak arra helyeznek hangsúlyt, hogy dinamikus növekedés következett be, de azt már nem vizsgálják, hogy mik ennek a valódi tartóoszlopai. Az pedig nem igazán fontos a számukra, hogy mennyire fenntartható ez a növekedés. Jelen esetben pedig Magyarországon a növekedés éppen, hogy nem fenntartható gazdaságra épül, nálunk az óriási korrupció, egyes, korrupció által alaposan megfertőződött ágazatok – például az állami megrendelésekkel kitömött építőipar –, no meg az eszement állami pénzkiszórások adják az üzemanyagot a növekedéshez, tehát az nem nyugszik reális talajon.

– És ez elég ahhoz, hogy a korábban a magyar gazdasági folyamatokat rigorózusan figyelő Moody’s – amely csak most emelte a magyar adósságbesorolást arra a szintre, amilyenre a két másik nagy, a Fitch és az S&P már tavalyelőtt – megenyhüljön és mellé igen pozitív bizonyítványt állítson ki? 

– Nem szívesen mondom, hiszen nincs rá konkrét bizonyíték, de esetenként volt rálátásom más ranglisták készítésére és azt tapasztaltam, hogy komoly a lobbizás annak érdekében, hogy egy adott ország pozícióját esetleg javítsák, s ez a lobbizás esetenként akár jelentős pénzek mozgásával is jár. Emlékeztetnék az IMF vezérigazgatójának, Kristalina Georgievának az esetére. Róla és környezetéről az terjedt el, hogy a kínaiak állítólag lepénzeltek valutaalapi vezetőket. A Moody’s esetében semmi konkrét bizonyíték nincs ilyenfajta lobbizásra, de én a magam részéről semmit nem tudok kizárni – egyébként bármely nemzetközi ügynökségről is legyen szó.

– De hát nem elsősorban a pénzpiacok számára fontosak ezek a hitelminősítések?

– Ennek ellenére, a nemzetközi pénzpiacok figyelembe vették, hogy nem olyan rózsás a helyzetünk. A Magyar Nemzeti Bank későn, de helyesen elkezdett kamatemelésének első hatására ugyan a forint-euró árfolyam visszament 350 alá, de három nap után már ismét visszakúszott a 360 forint körüli szintre. A nemzetközi pénzpiac ugyanis így árazza be Magyarországot. Ez persze ellentmondás: a Moody’s szerint javulni fog az adóssághelyzet, de a nemzetközi pénzpiacok szerint nem annyira szilárd a magyar gazdaság. A pillanatnyi, rövid távú és a hosszabb távú szemléletmód és értékelés akár jelentős eltéréseket mutathat. Arról nem beszélve, hogy azt nem árazták be, mire is költi a magyar kormány a hatalmas összegeket.

– Mégiscsak volt egy sikeresnek mondható hitelfelvételünk a nemzetközi pénzpiacokon, ilyen rövid idő alatt ilyen értékben a magyar állam még nem bocsátott ki devizakötvényt, amit még túl is jegyeztek.

– Valóban, ráadásul micsoda időzítéssel tették ezt! És az alig egy-két nappal a Moody’s felminősítésének bejelentése után végrehajtott kötvény-kibocsátás túljegyzése azt jelenti, hogy van nemzetközi bizalom az ország iránt. De nem árt megvizsgálni a kibocsátás kondícióit és összehasonlítani a mások által felvett nemzetközi hitelek feltételeivel. Szögezzük le: ma gyakorlatilag nulla százalékos az euróövezetben a hitelek kamata, a német állampolgárok mínusz 0,5 százalékos hozamú tíz éves államkötvényeket jegyeznek – ezzel szemben Magyarország 2-2,5 százalékos reálkamattal bocsátotta ki a devizakötvényeket. Ez azt jelenti, hogy ennek jelentősen magasabb a költsége. Ilyen kamat mellett pedig nem kell csodálkozni azon, hogy ekkora a bizalom, hiszen a piacon rengeteg az ilyen hozamra váró befektető, köztük természetesen számos spekuláns. A Moody’s pedig valójában az ő pénzpiaci viselkedésüket árazta be, nem pedig az ország iránti bizalom növekedését. És ha már a hitelfelvételi lehetőségeknél tartunk: Magyarország számára több szempontból sokkal jobb lett volna, ha az Európai Központi Bank keretében meghirdetett 360 milliárd eurós keretből ránk eső 9 milliárd eurós hitellehetőséget használtuk volna ki, ami mellé jár az uniós garancia. De ugye valakik azt mondták, hogy nem leszünk adósrabszolgák. 

– Hogyan lehet forintosítani a különbséget az EKB garanciájával felvett hitel és a nemzetközi pénzpiacokról a devizakötvény-kibocsátásból begyűjtött hitel feltételei között?

– Nagyok a különbségek az EKB által az újjáépítési kereten belül számunkra biztosított 9 milliárd eurós és a piacon ennek valamivel több a fele értékben felvett hitel kondíciói között, és nem csak a már említett kamatok miatt. Az EKB-hitel harminc évre szól és van hozzá egy garancia, ami annyit jelent, hogy ha valami miatt támadás éri időközben a forintot, akkor is vállalja mellé az Európai Központi Bank a kezességet. És van mellé egy kölcsönösség is: egy bajba jutott ország megsegítésébe az egész közösség beszáll. Nos, a magyar kormány volt az, amely nem vállalta ezt a szolidaritást. Emellett sokat bukunk a lejárati feltételeken is, hiszen a pénzpiaci hitel jelentős részének tíz év a futamideje. Összességében tehát a kamat, a lejárati idő, az EKB-garancia, azaz biztonság, mind-mind az uniós hitel mellett szólt volna. Most majd fizethetünk vissza többet, kevesebb idő alatt, és a magyar adófizetőknek kell szavatolniuk a visszafizetést. 

– A nemzetközi pénzpiacon felvett hitel jó részét láthatóan annak az osztogatás-cunaminak a finanszírozására költik el, ami a jövő évi országgyűlési választások jegyében már javában folyik. Szinte nem telik el nap, hogy újabb rétegeket érintő pénzesőt ne ígérne Orbán. A másik részéből pedig uniós projekteket akarnak előfinanszírozni, ami – vélhetően – szintén a sajátjaiknak szóló osztogatást jelenti. Hogy bírja ezt el a gazdaság?

– Valóban, még mindig elérhető lenne a hitel mellett egy 7,2 milliárd eurós vissza nem térítendő támogatás, azaz ajándékpénz – ez jutna Magyarországnak az újjáépítési alapból. Ebből azonban egyetlen fillért sem kaptunk még, emiatt kellett kimenni a pénzpiacra. Ez ugyanis – szemben az EKB-hitellel – már jogállamisági feltételekhez kötött pénz. Persze a jogállamisági feltétel és a pénzkifizetés közötti egymásra hatást még az EU-ban sem tisztázták, az EU-nak jogilag ma még nincs arra felhatalmazása, hogy a jogállamiságot a pénzkifizetéssel közvetlenül összekösse. Úgy kötötte össze, hogy a korrupcióellenes harcot hozta be a képbe, arra ugyanis van jogosultsága. A LIBE delegáció is korrupciós ügyeket vizsgálandó jött ide a napokban. De az is kétségtelen, hogy igen erős a nyomás az EU-ban arra, hogy tenni kell valamit akkor, ha az egyes országok tudatosan és jó évtizede aláássák az unió jogrendszerét. Nem a melegekről és pedofilokról van tehát szó, ahogy Orbánék szajkózzák, hanem arról, hogy az EU fel akar lépni az integráció alapértékeinek tartós aláásása ellen. Hát ezért nem kaptunk eddig ebből egy eurócentet sem, és ezért kell kimenni a nemzetközi pénzpiacokra, ahol az EKB-s 7,2 milliárd euró közel kétharmadának megfelelő, összességében 4,6 milliárd euróra rúgó hitelt vettünk fel.

– Már beszéltünk a hitel kamat- és egyéb hátrányairól. De az sem mindegy, hogy melyiket mire lehet költeni. 

– Igen, a felvett összeg túlnyomó része gyakorlatilag nem más, mint választási pénzszórás, teljes egészében megalapozatlan kiadások, amelyeknek még a jogszabályi, adminisztratív részei sem teljesen tisztázottak. Csak felvillantva egyes osztogatásokat és a rájuk szánt összeget. A jövő év eleji adó-visszatérítés mintegy 600 milliárd forintba kerül a büdzsének, ehhez jön a nyugdíjasokra elkölteni szánt durván 400 milliárd forint, a katonai és rendvédelmi szolgálatok tagjainak az egy évvel előrehozott fegyverpénz-kifizetésére szánt 250 milliárd forint, és a 25 éven alattiak mintegy 130 milliárd forintot felemésztő szja-mentessége. Ez mindösszesen durván 1500 milliárd forintos osztogatást jelent, ami nem kevesebb, mint 90 százaléka a most felvett hiteleknek.

– Milyen hatása lehet ennek az osztogatásnak, azon túl persze, amit a Fidesz remél, a rájuk adott szavazatok számában?

– Ez az osztogatás további hatalmas feszültségeket generál a társadalomban, mert elsősorban ismét a magasabb jövedelműek a kedvezményezettjei ennek a „gesztusnak”, s a leszakadó rétegek további leszakadását is eredményezi. A magyar jövedelmi skálán ma semmit nem mond és ér az átlagjövedelem – ahogy az inflációs ráta sem –, hiszen van, aki két számjegyűnek érzi, másnak meg sem kottyannak az áremelkedések. Ezekkel a számokkal persze lehet zsonglőrködni, de csak arra jók, hogy ideig-óráig eltérítsék az emberek figyelmét a realitásoktól. Az szja-visszatérítés például hatalmas egyenlőtlenséget hoz létre. De a társadalmi szakadékok mélyítése csak az érem egyik oldala. A társadalmi és családi felelősség kérdése is felmerül: azt a pénzt vissza kell majd fizetni, de ki fogja visszafizetni? Hát annak a szülőnek a gyereke és unkája, aki most örül, hogy pénzt kapott. Ezzel még az egyes családokon belül is sikerül széthúzást kreálni, éket verni, ahelyett, hogy a társadalmi szolidaritást erősítenék. Szomorú, hogy a magyar társadalom ezt nem képes átlátni.

– Gazdasági szempontból mi lesz a hatása?

- Az osztogatás tovább növeli az amúgy is jelentős és egyre erősödő óriási inflációs folyamatokat. Lesz, aki azonnal elkölti a pénzt – igaz, ha a piacon megvett szolgáltatásra és termékre költi, akkor az áfán keresztül 27 százalékát visszafizeti a költségvetésbe. A pénz elköltésének nyomán, azonban olyan kereslet jelenik meg, ami felfelé nyomja az árakat, főleg a szolgáltatások esetében – lásd az eddigi családi és egyéb támogatások nyomán, az építőipari termékek és szolgáltatások egekbe emelkedett árait. Ráadásul ehhez két további inflációerősítő tényező is társul: a nemzetközi színtéren is felgyorsult a fogyasztói árak emelkedési üteme – ez az USA-ra és az EU-ra is áll, ami óhatatlanul begyűrűzik Magyarországra. A második tényező pedig a forint leértékelődése, ami szintén felfelé hajtja a hazai árakat. Mindennek tehát háromszoros az inflációs hatása.  

– Ráadásul mindezt ugye hitelből tesszük...

– Egyelőre valóban hitelből fedezzük. Orbánék persze remélik, hogy az uniótól meg fogjuk kapni a 7,2 milliárdos támogatást, amit azonban vagy megkapunk, vagy nem. S az is kérdéses, hogy később rendelkezésre áll-e majd. Egyelőre még igen. Megjegyzem, a 26 tagállamból hússzal már megszületett a megállapodás az újjáépítési támogatás felhasználásáról, 16-nak már el is kezdték folyósítani, összesen 51 milliárd eurót már ki is utaltak a 390 milliárdos keretből. Magyarország számára sem veszett el a pénz, amint teljesítjük a jogállami feltételeket, azonnal megkaphatjuk azt. De ez kemény dió, s lehet, hogy a végén egyedül maradunk ebben a „szabadságharcban”. 

– A lengyelekre gondol?

– Igen, számukra mintegy 40 milliárd euró a tét. Nem véletlen, hogy már elkezdtek alkudozni. Egyelőre annyit lehet tudni, hogy az úgynevezett leszbikus törvényt három lengyelországi körzetben visszavonták. Az alkotmánybírósági döntést pedig, miszerint a lengyel jog előbbre való az európai jognál, többször elnapolták, és éppen ma, vagyis október 6.-án tárgyalják ismét. Benne van a pakliban, hogy a lengyelek végül meg fognak állapodni, s akkor bizony egyedül maradunk. Annyit látunk, hogy az Európai Parlament után immár az Európai Bizottságban is megkeményedtek a szereplők. Egyre inkább úgy látszik, hogy az idén nem lesz megállapodás. Ugyanakkor a hiteleket úgy vette fel a kormány, hogy majd az uniós pénzből fogják visszafizetni a költségvetésnek.

– Miért nem hajlandók Ön szerint Orbánék kompromisszumot kötni az EU-val?

– Az uniós támogatás, azaz az ajándék nem szabadon felhasználható pénz, feltételekhez van kötve, hogy mire lehet fordítani. Konkrét célokhoz kötött, a többi között digitalizációra, zöld gazdaságra, környezetvédelemre, szociális célokra, oktatásra lehet fordítani. Ha az adott ország nem tudja igazolni, hogy uniós-komfort projektekre használta, akkor nem kapja meg a támogatást. De hát látjuk, hogy nálunk mire megy a pénz, az eszméletlen pénzszórásra. Hetente jön ki a Magyar Közlönyben – természetesen éjszaka –, hogy mire adtak újabb tíz- és százmilliárdokat. Ez példa nélküli. Ha nem vesszük figyelembe, hogy a költségvetési lyukak betömésére is használják a hiteleket, akkor két számjegyű a költségvetési hiány. Ha a rendelkezésre álló bejövő hitel oroszlánrészét azonnali osztogatásra fordítjuk – ahogy Orbánék teszik –, annak nagyon súlyos pénzügyi, inflációs és egyéb további következményei lesznek. Arról nem is beszélve, hogy ezekhez jelentősen hozzájárul a lakosság egy részének felelőtlen viselkedése, akár a parttalan hitelfelvétel és eladósodás keretében, akár a hitelmoratórium továbbvitelével. Mindennek a vége tömeges pénzügyi csőd lehet, egyéni, de akár összgazdasági szinten is. Ezt nem látja át a társadalom. A kormány ugyanis rendkívül aljas módon és felelőtlenül visszaél az emberek hiszékenységével és tudatlanságával. Azzal, hogy a médiaszabadság már régen megszűnt Magyarországon, a társadalom nagy része tudatilag abszolút felkészületlen nem csak egy válságra, hanem magára a 21. század alapvető kockázataira és kihívásaira, ezen keresztül pedig esélyeire és lehetőségeire is.