Törvény azok ellen, akiket szolgálnia kellene, miközben a jövőnk a tét

Millei Ilona 2023. március 20. 06:45 2023. márc. 20. 06:45

A magyar közoktatásban nem új jogállási törvényre, benne az oktatásban dolgozók önállóságának csökkentésére, hanem széles társadalmi egyeztetésen alapuló oktatási reformokra lenne szükség. A készülő státusztörvény azonban ezt figyelmen kívül hagyva, tovább ront a pedagógusok és az oktatás helyzetén. Sok pedagógus, diák és szülő véleményezte mindezt.

A kormány által javasolt törvénymódosításokat elfogadhatatlannak tartják a szakmai és civil szervezetek. Úgy vélik, ezek tovább mélyítik az oktatás problémáit, és csorbítják a pedagógusok, diákok és szülők jogait. A kormány úgy akar átfogó módosításokat bevezetni, hogy nem konzultált róluk érdemben az érintettekkel és nem vette figyelembe azokat a követeléseket, amelyeket a pedagógusok, a diákok és a szülők az elmúlt egy évben megfogalmaztak. Pedig sok minden megfogalmazódott. 

A PDSZ a YouTube-n osztotta meg néhány pedagógus véleményét a státusztörvény tervezetéről, illetve arról, mi is a baj vele. Ezek közül bemutatunk néhányat. 

Csiszár Dóra tanító szerint a törvénnyel az a legnagyobb baj, hogy ők pedagógusok és nem „Novákok”. Mindössze nyolc napjuk volt arra, hogy véleményezzenek egy 100 oldalas törvénytervezetet, ami a pedagógusok számára értelmezhetetlen, hiszen eddig sem csak ezzel foglalkoztak. A tanítók szívből és lélekből tanítanak, nem jogszabályok alapján. Most pedig olyan rendelet készül, ami sem a gyerekeknek, sem a pedagógusoknak nem elfogadható. Nem tudni azt sem, hogy a napi 10-12 órát dolgozó pedagógusok a hatalmas tananyag mellett honnan veszik majd az erőt, hogyan tudják majd átadni a gyerekeknek az emberséget. Pedig az lenne a legfontosabb, hogy emberi értékeket közvetítsenek, de pont arra nem marad idejük.

Susán Katalin tanár szerint a státusztörvény több sebből vérzik. Számára a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a tantermek bekamerázhatók lennének, mert így megfigyelhetnék a tanár magatartását. Ez őt, mint felnőtt embert sérti, de nem is szeretne egy olyan generációt fölnevelni, vagy a keze alól kiengedni, amelyik megszokja azt, hogy megfigyelik, vagy lehallgatják. Hiszen azt nem lehet megcsinálni, hogy csak egy tanárt figyelnek meg, és a gyerekeket nem, mivel egy tanár mozog az órán az osztályban. Susán Katalin úgy véli, senkit se figyeljenek meg, még egy tanárt sem, anélkül, hogy bármi okot adna rá. A státusztörvény szerinte éket ver a tantestületbe is. Egy nagyon összetartó tantestületet is szétver, egyrészt a bérkülönbségek miatt, másrészt, ha sztrájkolnának. Rémes megkötések vannak ugyanis ebben a törvénytervezetben a sztrájkkal kapcsolatban. Hogyha például egy intézményben sztrájk van, akkor dönthet úgy az igazgató, vagy a tankerület-vezető, hogy a gyerekeket átrendeli mondjuk két településsel arrébb, járjanak addig oda iskolába, amíg az eredeti iskolájukban a tanárok sztrájkolnak. Ennek pedig az lesz az eredménye, hogy a sztrájkoló tanárokra megharagszanak a szülők, de azok a tanárok is, akik nem sztrájkolnak, mert nekik is át kell menniük a másik iskolába. Ez pedig lehetetlenné teszi a pedagógusoknak, hogy kiálljanak a saját és a gyerekek demokratikus jogaiért. Susán Katalin azt mondja, amikor ő tüntet, vagy részt vesz bármilyen demonstrációban, elsősorban nem a saját érdekében teszi, hanem azért, mert azt látja, hogy mindig a gyerek érdeke sérül. Ő jár rosszul, hogy nem kapja meg a fejlesztő pedagógust, vagy, ha 27-28 fős létszámmal kell idegen nyelvet tanulnia. Ez az egész ellenállás nem a tanárokról szól, hanem arról, hogy felnő egy olyan generáció, amelyik nem kapja meg azt a tudást, ami járna neki. Így pedig nem fog ugyanolyan esélyekkel kikerülni a munkaerőpiacra, mint korábban végzett társai. 

Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának ügyvivője szerint ez a jogszabályt úgy készült, hogy átnézték az összes eddigi nyertes pert, azokat a pereket és ítéleteket, amelyek alapján a pedagógusok pénzhez jutottak, vagy valamiféle elvesztett jogaikat szerezték vissza, és ezt a törvényt úgy alkották meg, hogy lehetőség szerint ilyesmi még egyszer ne történhessen. Igazából ebben a törvényben büntetések vannak, olyan rendelkezések, amelyekkel a pedagógusok eddigi jogait szűkítik, illetve olyan jellegű törvények, törvényi rendelkezések, amelyek jóval rosszabb körülményeket teremtenek pedagógusnak, szülőnek, diáknak egyaránt. Ráadásul a státusztörvényhez kapcsolódik még a köznevelési törvény módosítása is. Ebben pedig az van, hogy elveszik a pedagógustestületek döntési jogkörét a pedagógiai program, a szervezeti és működési szabályzat tekintetében, még az éves munkatervet sem dolgozhatják ki. Csak a házirend elkészítése marad számukra. Magyarán azok a jogok, amelyekkel egy nevelőtestület megszabhatta az iskola életét, teljes egészében kikerül a kezei közül, és még csak nem is az igazgatóhoz kerül igazán át, mert mindenütt ott van: „és a fenntartó hagyja jóvá.” Gyakorlatilag bábot csinálnak mindenkiből, pedagógusból, igazgatóból egyaránt, csak az igazgatóból ráadásul szolgazsarnokot is.

A diákok véleményét az oktatás bukdácsolásáról az elmúlt egy évben jó néhány rendezvényről ismerhetjük. Tőlük tanultuk meg, hogy „szabad ország, szabad oktatás”, ahogy azt is, „fizessétek meg a tanárainkat!”. A „tanár nélkül nincs jövő” a legutóbbi, a szombathelyi, az Egységes Diákfront és a városi diákönkormányzat által szervezett szombathelyi tüntetésen már úgy hangzott el: „oktatás nélkül nincs jövő!” A március 18-i demonstráción  a Nyugat.hu tudósítása szerint Puzsér Róbert megnyitotta a Nemzeti Közmunkásképző tanévét, Palya Tamás pedig – akit tavaly kirúgtak a budapesti Kölcsey gimnáziumból, mert részt vett egy polgári engedetlenségben – arról beszélt, hogy a kormány tizedszerre ígérte meg a pedagógusok béremelését, de ennek felelősségét megint az Európai Unióra hárították. Nincs normális tankönyv, titokban kell használniuk a használható könyveket, 2010 óta nincs minisztériuma az oktatásnak, és bár 13 éve azt hiszik, nem lehet már rosszabb, de a kormány folyamatosan rontja a helyzetet.

A tüntetésen felszólalt a diákpolgármester és alpolgármestere, akik többször is kijelentették, senki sem mondta nekik, hogy tüntessenek, egyszerűen elegük van a diákoknak abból, hogy nem tudnak rendesen készülni az érettségire, hogy nincs normális tananyaguk, és hogy a tanáraikat nem becsülik meg eléggé. Sokan félnek, ezért nem akartak eljönni, őket meg kell érteni, hiszen jó részüknek két hónap van hátra az érettségiig.

A kormány, ha akarná, ismerhetné a szülők véleményét is. Persze, nem nagyon akarja, nem is nagyon érdekli. Épp ezért néhányat idézünk a Szülői Hang Közösség szülői szószólóinak véleménye közül. 

Egy Pest megyei szülő többek között azt írta: „Maximálisan egyetértek azzal, hogy kormányunk évek óta halogatja a közoktatás problémáinak megoldását, a pedagógusok bérének rendezését. Miközben az elmúlt években forint-milliárdok mentek el stadionok építésére, saját NER ismerősök zsebeinek kitömésére és állami vagyonok „átjátszására” baráti köröknek, továbbá az EU adófizető polgárainak pénzének ellopására. Mind emellett nem vették és veszik figyelembe a XXI. századi kihívásokhoz való alkalmazkodást a közoktatásban (sem). A jelenlegi helyzetet nem a megelőző kormányok idézték elő – mivel több mint 12 éve a Fidesz kormányoz, hanem vastagon ez a kormány.

Elfogadhatatlan, hogy országunkat mindenféle állampolgári felhatalmazás nélkül a jelenlegi formában vezessék, képviseljék a világ előtt és EU-n belül és hozzanak – vagy ne hozzanak – olyan döntéseket, amik a közoktatást, tanulókat, pedagógusokat és mindannyiunk jövőjét befolyásolják a következő években, évtizedekben. Így egy ország nem tud egészségesen fejlődni, élni és fennmaradni. Nem a szabadságharcot kell hangoztatni és „jó” magyar szokás szerint kioktatni a világot, hogy mit hogyan kell csinálni, hanem megérteni a mai kor kihívásait, követelményeit, elvégzendő feladatait és ennek megfelelően intézkedni.

El kell(ene) dönteni, hogy a Nyugathoz szeretnék tartozni ennek minden jogával és kötelességével, ami csak művelt, megfelelően képzett, tájékozott emberekkel lehetséges, vagy pedig mindenkivel szembemenve és a történelmünkből nem tanulva a Kelethez. Ez is egy döntés, de engedjék meg, hogy erről mi döntsünk, és ne a mi nevünkben döntsenek, felhatalmazás nélkül.”

Egy Baranya megyei szülő enyhe iróniával csak annyit fűzött a témához: „Végül is csak a jövőnk a tét, de sebaj, Vodafonra futja, biosztanár meg nem is kellett. Így nehéz lesz a fiamnak az orvosira menni. De majd a hatalmas egészségügyi fizetéssel elszipkázzuk a német orvosokat.”