Törvény tiltja a hadsereg bevetését, de az elnök kibújhat alóla

Az Egyesült Államokban a törvényhozás széleskörű jogokat ad az elnököknek szükségállapot kihirdetésére. Így Donald Trump első elnöki szakaszában már kihasználta ezt a lehetőséget, hogy többet költsön kedvenc tervére, a mexikói határon felhúzott fal tovább építésére, mint amennyit a törvényhozás erre előirányzott. Steven Miller, az elnök vezető tanácsadója pedig már tavaly kijelentette: a haderő számára biztosított összegeket használják majd fel arra, hogy óriási méretű táborokat építsenek a Mexikóval határos Texas államban, ahol összegyűjtik az illegális migránsokat és e lágerekből szállítják majd őket más országokba. 

A gyűjtőtáborokat a Belbiztonsági Minisztérium működteti majd, katonai segítséggel. A deportálások hívei a tervet azzal indokolják, hogy eddig nem léteztek olyan táborok, ahol ilyen rengeteg embert össze lehet gyűjteni. Ezért a gyakorlatban a menedékkérőket beengedték az országba, hogy ott várhassák a döntést menedékjogi kérelmükről. Azután persze eltűntek. Trumpék úgy gondolják, hogy a táborok megkönnyítik majd a jogcím nélkül az országban tartózkodó emberek deportálását. Azok közül ugyanis nem kevesen önként elfogadják majd kizsuppolásukat, ahelyett, hogy adott esetben évekig tartó jogi küzdelmet folytassanak (a táborba zárva) a maradásért. 

Amikor a Pentagon, a védelmi minisztérium szóvivőjét megkérdezték a tervről, nem kívánta azt kommentálni, mondván, hogy „elvi lehetőségről van szó.” Hozzátette, amennyiben ilyen terv felmerülne, az természetesen szigorú ellenőrzésen megy majd át, mielőtt megvalósítanák.

Az egyik, a migránsokat védő szervezet vezetője kijelentette: „Trump fantáziálása megrémített mindenkit, akár bevándorló, akár már az országban született”. Trump ugyanis azokra is kiterjesztené a deportálást, akik már az Egyesült Államokban, migránsoktól születtek és így joguk van az állampolgárságra. Egy másik emberi jogi szervezet szerint a tervezett lépéseknek messze ható következményei lesznek: szét fognak szakítani családokat, vállalkozások elveszítik létfontosságú munkatársaikat, és az országnak évekig kell majd küzdenie a kár helyreállításáért.

A törvényhozásban ellenzékben lévő demokraták álláspontja szerint Trump elgondolásai szinte bizonyosan törvénysértőek, hiszen a szövetségi jogrend megtiltja a hadsereg bevetését az ország területén. Egy 1807-ből származó törvény lehetőséget ad ugyan az elnöknek arra, hogy felhasználja a hadsereget a rend helyreállítására, ám ha a migráció nem veszélyezteti a közrendet, amint ez nyilvánvaló, a hadsereg bevetése törvénysértő. A republikánusok tervei szerint a határ után az ország belső területeire is bevezetik a kiutasításnak azt a formáját, amely előtt nem kell kivizsgálni a kérelmező ügyét. Amennyiben az adott személy nem tudja bizonyítani, hogy már legalább két éve él az országban, minden további nélkül deportálható. Szerepel az intézkedések között az is, hogy az illegális migránsoktól az Államokban született gyermekek nem kapnak többé útlevelet és tb-kártyát – azaz amerikai állampolgárságot.

Miller, a tervek egyik kidolgozója, most a Fehér Ház helyettes kabinetfőnöke lesz. Thomas Homan, aki a Bevándorlási Hivatalt Trump első elnökségének másfél évében vezette, és a migráns családok szétválasztásának első támogatója volt, most megkapta a „határcár” kinevezést. Mint ígérte, „azért tér vissza hivatalába, hogy segítsen megszervezni és lefolytatni az Egyesült Államok történetének legnagyobb deportálási akcióját.”  

Trump egyébként vissza kíván térni első ciklusában folytatott politikájához és teljesen megtiltja a bevándorlást bizonyos muszlim országokból (ezt Joe Biden elnök első hivatali napján eltörölte) és járvány-terjedési okokra hivatkozva is megtagadja majd a bevándorlást a kérelmezőktől. Ahhoz, hogy a Bevándorlási Hivatal nagyszabású razziákat folytathasson és „begyűjthesse” az érintetteket, mozgósítják majd a települési rendőrségeket is, és a republikánusok vezette államok nemzeti gárdájának katonáit. Trump hivatkozik egyik republikánus elődjére, Dwight Eisenhowerre, aki 1954-ben összegyűjttette és kiutasíttatta a Mexikóból érkezett illegális bevándorlókat. 

Szerepel az elnök terveiben, hogy visszavonják azoknak a külföldi diákoknak a vízumát, akik Izrael-ellenes vagy a palesztin ügy melletti tüntetéseken vettek részt. Az amerikai konzulátusok utasítást kapnak, hogy szűrjék meg a vízumkérelmeket, és ne adjanak beutazási engedélyt olyanoknak, akiktől „nem kívánatos magatartás” várható. Vannak a migránsok között nem kevesen, akik átmeneti védettséget kaptak, mert olyan országból érkeztek, amely nem tekinthető biztonságosnak. Tőlük épp úgy elveszik a lehetőséget, hogy jogszerűen éljenek és dolgozzanak az országban, mint több tízezer afgántól, akiket a talibánok 2021-es visszatérése után engedtek be az országba. Egyúttal felülvizsgálják azokat az afgánokat is, akik segítették az amerikai erőket az országban: valóban vannak-e ilyen érdemeik?... 

Jóllehet Trump riasztó intézkedéseit sokan ellenzik, de az elmúlt években – a tömeges bevándorlás hatására – a közvélemény jelentős része közeledett a szélsőséges republikánusok álláspontjához. Az utóbbi elmúlt években Venezuelából – a belpolitikai és gazdasági válság miatt – és egy sor szegény közép-amerikai államokból migránsok milliói indultak meg a mexikói-amerikai határ felé, mellettük afrikaiak tömegei, akik Latin-Amerikán át közelítették meg az Államokat. Trump első ciklusában elrendelte, hogy a gyermekeket válasszák el migráns szüleiktől, de az óriási felháborodás hatására a rendelkezést azután visszavonták. Mindenesetre sok száz gyermek szüleit azóta sem találták meg. 

Trump első elnöksége alatt nem kevés vezető munkatársa, így Fehér Házi stábfőnöke és belbiztonsági minisztere, John F. Kelly szembeszegült Trump terveivel, mire elbocsátották őket. Bizonyosnak látszik, hogy az elnök második ciklusában olyan gárdát állít fel, amely semmiben nem fogja korlátozni. 

Míg az első elnökség idején az igazságszolgáltatás több fokán kapott támogatást a bevándorlók ügye, az azóta eltelt években Trump elérte, hogy a felső bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság sokkal konzervatívabb összetételű és várhatóan nem fog ellenállni. Az elnök retorikájában általában bűnözőknek, kábítószereseknek és a nőket erőszakoló durva hordának állítja be a migránsokat. Arról fantáziált, hogy olyan, fegyverrel védett határt kell kiépíteni Mexikó felé, mint az izraeli Gázánál és felvetette: felszerelhetnék a falat a húsba behatoló tüskékkel, azokat mérgező festékkel fedve, hogy égessék a határon átjutni kívánók bőrét. Trump – szokása szerint minden alap nélkül – azt állította, hogy a latin-amerikai országok tudatosan kiengedik az elmegyógyintézetek betegeit, és az amerikai határra küldik őket és így ezek az emberek „megmérgezik országunk vérét”. 

Az első elnöksége alatt a kormánynak évente néhány százezer migránst sikerült kitennie az országból, körülbelül annyit, mint korábban. Külpolitikájában az elnök célja, hogy az egyes országokkal folytatott együttműködést attól teszi függővé, mennyire járulnak azok hozzá az adott országból indított migráció leállításához. Mexikó vonatkozásában visszatérnének egy korábbi megállapodáshoz, miszerint a menedékkérőknek Mexikóban kell maradniuk mindaddig, míg kérelmüket elbírálják. Trump biztonságosnak minősítene minden közép-amerikai országot, így azokból nem is kellene migránsokat befogadni, és hasonló kategóriába tenne sok afrikai és ázsiai országot. Szerepel a terveiben, hogy a járványügyi hatóság rendeljen el szükségállapotot, ily módon eleve megtagadhatják a menedéket bárkitől, aki a déli határra érkezik.

Trumpéknak a közvéleménnyel általában nem lesz nehéz dolga: amint a felmérések tükrözték, az elnök megválasztásában az egyik legfontosabb tényező éppen az volt, hogy fellépést ígért az illegális bevándorlás leállítására. Miután az illegális migránsok számát 11-15 millióra becsülik, a terv megvalósítását logisztikai, pénzügyi és külpolitikai problémák nehezítik és várhatóan rengeteg jogi eljárás is várható a kérdésben. Az, hogy több millió ember fogva tartása, élelmezése, egészségügyi ellátása, majd repülőgépes elszállítása milyen anyagi és személyi feltételeket igényel, nyílt kérdés. Mindenesetre a költségek tízmilliárdokban mérhetők.

A törvények szigorúan tiltják a szövetségi hadsereg bevetését az ország területén – kivéve szükségállapot, természeti katasztrófa vagy más rendkívüli helyzetek esetén. Mivel a törvény e lehetőségeket nem részletezi, az értelmezésben tulajdonképpen a mindenkori elnök szabad kezet kap. Akárcsak a Nemzeti Gárda bevetésekor. Ezek az erők az egyes államok kormányzóinak fennhatósága alatt állnak és csak a saját állam területén vethetők be bizonyos feladatokra. Ha azonban országos vészhelyzetre mozgósítják őket, elnöki parancsnokság alá kerülnek. Volt már példa a katonaság bevetésére 1981-ben, amikor a növekvő kábítószer-fogyasztás visszaszorítására használtak átmenetileg katonai erőket. Ronald Reagan elnök a 11 000 repülésirányító sztrájkját úgy törte le, hogy a légierő katonáit ültette a radarernyők elé.

A migránsok helyzete amúgy bonyolult. A jelenleg érvényes törvények szerint bárki, akit az elmúlt négy évben engedtek be menedék-kérőként az országba, nem távolítható el addig, amíg az eljárás be nem fejeződik. Ez általában évekig tart, az illetékes bíróságoknál jelenleg mintegy 1,5 millió függő ügy van. 1,3 millió ember ügyében hoztak már kiutasítási döntést, de ezekből az elmúlt pénzügyi évben mindössze kerek 143 ezret sikerült eltávolítani, a többiek bujkálnak. A nyilvántartásban 662 ezer olyan migráns szerepel, akik ellen bűncselekmény miatt emeltek vádat vagy már el is ítéltek és börtönben vannak. Ezek között azonban sokan évtizedek óta szerepelnek ezen a listán, mert – bár elítélték őket – anyaországuk nem engedi őket vissza. 

Homan a választások előtt azt állította, hogy a kiutasítási eljárások elsősorban azok ellen irányulnak majd, akik fenyegetik a közrendet, és nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Az ilyenek elfogása érdekében egyébként munkahelyi razziákat is tartanak majd.