Tovább riogat a kormány az orosz energia hiányával
Európa komolyan elhatározta, megpróbálja kiszorítani az orosz fosszilis energiahordozókat az unió országaiból. Ez alapvetően politikai és erkölcsi kérdésként kezelik, akik pedig ezt vitatják, azok általában nem ezt nézik. Így reagált a Hírklikknek Holoda Attila, korábbi energiaügyi helyettes államtitkár az unió azon tervére, hogy véglegesen leváljon az orosz energiáról. A magyar kormány mindent megtenne, hogy ezt elkerülje, ez azonban kevés lesz, hiába jósolt Szijjártó Péter néhány napja „óriási csatát”. Emlékezetes, hogy az állam- és kormányfők már a 2022. márciusi rendkívüli EU-csúcson megállapodtak, hogy fokozatosan, a lehető leggyorsabban megszüntetik a függőséget az orosz földgáz, kőolaj és szén importjától. Ezt annak idején a magyar miniszterelnök is jóváhagyta, másként nem születhetett volna meg ez az állásfoglalás. Most jutottak el a megvalósítás fázisába. A tiltó döntés szerint 2027 végétől nem lehetne majd behozni az EU területére orosz földgázt és olajat, még abban az esetben sem, ha időközben megszületne a béke Oroszország és Ukrajna között.
Szijjártó Péter szerint évi plusz 600 milliárd forintba kerülne Magyarországnak, ha megvalósulna az EU terve, és minden tagállam teljesen leválna az orosz energiahordozókról. Valóban sokba kerülne Magyarországnak az orosz gáz és olaj importjának betiltása?
Ha ez igaz volna, akkor már eddig sem vásároltunk volna más forrásokból sem gázt, sem olajat, pedig már jó ideje mindkettő érkezik a horvát vezetéken, miközben Romániából és Ausztriából is kapunk fosszilis energiahordozókat. Ha ezeket a forrásokat összeadjuk, majdnem ugyanannyi érkezik más eladótól, mint Oroszországból.
A kormány azzal is riogatja az embereket, hogy ha le kell válnunk az orosz vezetékekről, akkor a rezsicsökkentésnek is búcsút mondhatunk. Szegény rezsibiztosnak más megbízatás után kellene néznie?
Persze ebből sem igaz semmi, mert ha így lenne, akkor Ausztriában, amely már január elsején levált az orosz importról, tömegek tiltakoznának a mérhetetlen energiadrágulás ellen. De semmi ilyen nem történt. Feltételezve, de nem megengedve: az egész riogatás mögött csupán annyi a realitás, hogy egy ilyen változás után az energiaimporton kevesebbet keresnének a NER cinkostársai. Már jó ideje kiáll a miniszter és elmondja, hogy azért jó nekünk az orosz gáz, mert ez a legolcsóbb, de amikor megkérjük, hogy mutassák be a szerződést, erre soha nem kerül sor. Elhitetik az emberekkel, hogy az oroszok „ingyen hozzák el a határig a gázt”, azért nem olyan drága. Ha valaki elkezd számolni, nem gondolhatja, hogy az oroszok csupán jótékonykodásból építették meg a „Török áramlat” nevű vezetéket, ami nem kevés pénzükbe, mintegy 15 milliárd euróba került. Nem akarják, hogy megtérüljön ennek a befektetésnek az ára? Dehogynem! Beépítették ezt a költséget is az árba.
Az energiaügyi uniós biztos a minap azt is mondta, hogy az orosz „leválás” véget vetne a piaci, gazdasági és biztonsági kockázatoknak, az EU energiafüggetlensége és versenyképessége pedig növekedne. Mit gondol erről?
A biztos valóban úgy gondja, hogy a következő években Európának teljesen le kellene válnia az orosz fosszilis energiahordozókról, elsősorban az orosz földgázról. Ez a javaslat még megvitatásra és kidolgozásra vár, de rajtunk kívül mások is vitatják. Az osztrák szakállamtitkár például azt mondja, hogy ha béke lesz az oroszok és az ukránok között, akkor meg kell majd fontolni a kapcsolatok esetleges újjáépítését. A dán energiaügyi biztos ezzel nem ért egyet. A kérdés sokrétű, most még csak a Bizottság javaslata került napirendre, nem kell majd mindenkinek megszavaznia, akár többséggel át tud menni a végleges elképzelés az Európai Tanácson. Ausztria különvéleményen van ezzel kapcsolatban, de azt az osztrákok sem gondolhatják komolyan, hogy egy békemegállapodás esetén akár a földgáz-, akár a kőolaj-ellátást illetően azonnal újra indulhatnak az orosz szállítások. Nem fogja Európa még egyszer elkövetni azt a hibát, hogy olyan erős függőségbe kerüljön az orosz energiaimporttal, mint korábban volt. Az oroszok az elmúlt 40-50 évben azt próbálták igazolni az európai vásárlóknak, hogy megbízható, stabil partnerek, jó eladók. Ez valóban így is volt, de a háború ezt megcáfolta. Sokkal komolyabb nemzetbiztonsági, geopolitikai garanciákat kell adnia Oroszországnak ahhoz, hogy visszaengedjék az európai piacra. A másik oldalról nekünk, fogyasztóknak az az érdekünk, hogy nagyobb kínálat legyen, több helyről kapjunk fosszilis energiaforrásokat.
Szijjártó Péter máris kongatja a vészharangokat. Jogosan?
A jelen pillanatban változhat még a javaslat, módosulhatnak az időpontok, amikor életbe kell lépnie a leválási döntésnek. Tisztázni kell a hosszútávú szerződések sorsát is. Ismerjük az uniós döntések folyamatát, elég sok minden változhat még a végső döntésig, de az jól látszik, hogy Európa komolyan elhatározta, megpróbálja kiszorítani az orosz fosszilis energiahordozókat az unió országaiból. Ezt alapvetően politikai és erkölcsi kérdésként kezelik. Akik vitatják, azok általában ennek az erkölcsi oldalát nem, vagy nem igazán szokták nézni. Nem véletlenül kerültek egy oldalra ebben az ügyben a szlovákok és a magyarok, akik egyébként az ukrajnai háború elítélésben is hasonló állásponton vannak.
Mintha a politika nem azonosan kezelné a földgáz és a kőolaj ügyét. Miért?
A szükséges mennyiségű földgáz beszerzése kisebb problémát jelent, mint a kőolajé. A gáz esetében Magyarország gyakorlatilag valamennyi szomszédos országával össze van kötve csővezetékkel. A beszerzések nem okoznak gondot, de időnként a vezetékek szállítási kapacitása hullámzó. Folyamatosan dolgoznak minden oldalon a fejlesztéseken, de vannak bizonytalansági tényezők. Románia már jelezte, hogy a Fekete-tengeri nagy román gázmezőről leghamarabb 2027-28 környékén tudja vállalni a szállítást, miközben már korábbról, ha kevesebbet is, de vásároltunk keleti szomszédunktól. Eközben a kormány még mindig úgy állítja be, mintha mi kizárólag az orosz kapcsolat alapján, és kizárólag Szerbián keresztül kaphatnánk csak vezetékes földgázt. A napokban többször is előfordult, hogy más országokból ugyanannyi földgáz érkezett, mint a szerbiai kapcsolaton keresztül. A kőolaj esetében problémásabb a dolog, hiszen két vezeték éri el Magyarországot, az egyik a klasszikus Barátság kőolajvezeték, a másik pedig az ADRIA vezeték. Vita folyik arról, hogy a hazai finomítók egyáltalán képesek-e más típusú olajat feldolgozni, vagy csak az urálit? Valójában a kérdés az: akarunk-e váltani?
Mi az akadálya?
A döntés nyilván gazdasági kérdés. Senki nem akarja a profit lehetőséget feladni, hiszen ezen az olajforgalmazáson borzasztó sokat keresett eddig mind a beszerzésért felelős vállalat, mind a magyar kormány, amelyik extra adóként jelentős részét elvonta ennek a profitnak. Tehát itt egyértelműen anyagi és nem fizikai megfontolásokról van szó. Az valós kérdés: jó-e nekünk, hogy a két vezetékünkből az egyiket megszüntették? Most csak egy „szálon” függünk, azzal bármikor bármi történhet, s akkor hogyan fogjuk megoldani a saját ellátásunkat? Ebből a szempontból van még két és fél év, hogy a problémára választ találjunk.
Az energiaügyi biztos tisztában van azzal, hogy a különböző országoknak mások és mások a beszerzési lehetőségei? Az LNG terminálok a tengerpartokra települtek…
Az Európai Uniónak lenne módja, hogy méltányolja a magyar és a szlovák érveket, amelyek az LNG szállítási költségeit sokallják. Nem kell messzire menni, a horvátok mind az olaj, mind a gáz tranzitdíját irreálisan magasan tartják. Az Európai Bizottságnak módjában állna kidolgozni egy olyan támogatási formát, amely a tengerparttal nem rendelkező országoknak tenné olcsóbbá az LNG forrásokhoz való hozzáférést. Egyébként az LNG és a vezetékes földgáz ára teljesen egyformán mozog, előfordul, hogy sokszor az LNG még olcsóbb is az európai piacon, attól függően, hogy éppen mennyi tankerhajó érkezik az európai kikötőkbe. Ha rendet tennének a tranzitdíjak kérdésében, egy sor ország politikai vezetésének érvrendszeréből kihúzhatnák az LNG ára miatti idegenkedés érveit.
