Trencsényi László: talán az 1956. decemberi tanévkezdés volt az ideihez hasonló
Kérdés, hogy milyen lesz az a tanév, ami rengeteg bizonytalanság mellett kezdődött el a héten. Többek között erről is beszélt Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke Sebes Györggyel a Klikk TV Mélyvíz című műsorában.
„Talán az 1956. decemberi tanévkezdés volt az ideihez hasonlóan izgalmas, bár akkor még gyerekként vártam, hogy egyáltalán elkezdődik-e, amit örömmel is és bánattal is tapasztaltunk egyszerre. Akkor persze a történelmi dráma végeztével legalább némi jövőképet kaptak a gyerekek, ez most mindenképpen hiányozni fog” – idézte fel a szomorú párhuzamot az elnök.
A Facebook-bejegyzéseket figyelve tanító kollégái mindent megtettek azért, hogy szép legyen a tanévkezdet, „sok pedagógus kolléga van, aki szeretettel várja a növendékeit és megpróbál úgy csinálni, mintha egy nyugodt tanév kezdődne”.
A pedagógusokban, a szülőkben mindehhez megvan a jóindulat, de hogy ez egy ünnepi pillanat is marad vagy néhány héten belül egymásnak ugranak-e az iskola világának belső szereplői, az még nyitott kérdés. „A probléma éppen az, hogy a kormány nem erre az iskolabékére, hanem az iskolaháborúra játszik. Minden azon múlik, hogy Maruzsa államtitkár és társai ármánya egymásnak tudja-e ugrasztani a feleket, vagy képesek lesznek-e mind megérteni, hogy ármányról van szó.”
Trencsényi szerint abszolút érthetetlen a kormány irracionális makacssága a pedagógusokkal szemben. „Hiszen ma már a társadalom egésze elfogadta, hogy a pedagógusfizetések minősíthetetlenül alacsonyak, megértették, hogy mindannyian rosszul járnak, ha nem lesz elegendő pedagógus. Egyértelműen érezhető a társadalmi szolidaritás." Az pedig mindennek az alja, amit Maruzsa államtitkár legutóbbi körlevelében „bedobott, hogy ejnye-ejnye pedagógusok, ti a bűnre tanítjátok a gyerekeket, ha polgári engedetlenséget tanúsítotok”.
Az oktatási szakember emlékeztetett, hogy amikor 2007-ben a Fidesz kordont bontott, akkor még büszkén vállalták a polgári engedetlenséget. „Erre ma már nem szívesen emlékeznek a hatalmon lévők, amiből arra lehet következtetni, hogy nagyon féltik azt a hatalmat.”
A péntektől kezdődő eseményeken kiderül, hogy van-e kiút mindebből, s ha igen, milyen. „Meglátjuk, hányan vállalják, hogy nem veszik fel a munkát. Amennyiben mindez egy erős nyomás lesz és társul a szülőtársadalom, a szakszervezetek szolidaritásával, akkor én még mindig azt mondom, van esély a kormányt meghátrálásra kényszeríteni.”
Trencsényi László határozottan állítja, hogy a kormányt nemhogy a jövő, de a holnapi nap sem érdekli, aznapra hirdetnek csak intézkedéseket, amiknek rögtön jön a következményük. „Amint bizonyára nem maga találta ki a jeles színművész, aki rektori szerepet kapott a nagy rendezőtől az SZFE-n, hogy a nemzetközi hírű ókortudóst, Karsai György professzort meneszteni kell a Doktori Iskola éléről a maga nyegle stílusában. Másnap már gyorsan jelezte, hogy azért annyira nincs felmondva, a doktoranduszait megtarthatja az előző nap kirúgott professzor. Egyik napról a másikra vagy aznap estére születnek a döntések.”
