Trianon századik évfordulóján elhalasztják az 5 milliárdos emlékmű átadását
Bár a fővárosi önkormányzat kezdeményezésére egyperces leállással emlékezik Budapest holnap a trianoni békediktátum 100. évfordulójára, a közéleti vitáktól feltűnően mentes Alkotmány utcai emlékmű ünnepélyes átadása elmarad. A fiaskónak erősen megágyazott az a tény, hogy még nem avatáskész a nemzeti kegyhely. A lehetséges okokról kérdeztük Horn Gábort.
Gulyás Gergely miniszter jelentette be a legutóbbi kormányinfón, hogy a Trianon századik évfordulója alkalmából szervezett megemlékezések június 3-7. között szigorú szabályok mellett megtarthatóak, de a kirívóan magas, több mint 5 milliárd forintnyi összegből megvalósult trianoni emlékmű átadását elhalasztják – erre augusztus 20-án kerülhet sor.
Nyilván kézenfekvő magyarázat, hogy a járvány okozta körülmények hátráltatták a munkálatokat, bár egy ilyen – összegében is és szimbólumában is – kiemelkedő műalkotás kivitelezési határidejének betartására a rendkívüli helyzethez alkalmazkodva, rendkívüli intézkedések is járulhatnak, de nem ez történt. Az is tény, hogy lényegében az utolsó simítások vannak már csak hátra, de annál különösebb, hogy ezeket a simításokat az eltelt két hét alatt miért nem sikerült véghez vinni.
A halasztás mellett szólhat természetesen a még érvényben lévő kötelező távolságtartási előírás is, de – amint Gulyás miniszter is jelezte – kellő nemzeti motivációval, feltehetően erre is található megoldás – még ha biztonsági előírások mellett is. Több kérdést felvet az augusztus 20-ára módosított időpont, főként annak ismeretében, hogy kormányunk minden körülménye ellenére is inkább a szimbolikus politizálás híve, semmint a tartalmié. Különösen érthetetlen, hogy egy ilyen, régóta kisajátított nemzetkarakterológiai tragédiát nem tud az arra illő dátumra időzíteni a kormány, holott bármit, bárhol, bármikor átformál Budapesten – amint ezt tapasztalhattuk az elmúlt tíz évben. Június 4-e pedig holnap van, az ünnepélyes átadás mégis elmarad.
Ennek feltételezhető okairól kérdeztük Horn Gábor politikai elemzőt, aki három lehetséges elemet is elképzelhetőnek tart a történelmi halasztás hátterében.
Elsőként a legkézenfekvőbb magyarázatot, a járványhelyzet mindenre kiterjedő megszorításait említi, amelynek következtében megengedő empátiával indokolhatjuk a kitűzött határidő csúszását. A pandémia az elmúlt három hónapban a kivitelezőket is megviselte, akadoztak a fejlesztések – mindez érthető. Ezzel együtt is furának tartja ezt a lehetőséget, mivel egy ikonikusnak készülő helyszínről van szó, bár érthető magyarázatként értékelhető, hogy a kormány nem akar egyelőre nagy tömegmozgást, márpedig egy ilyen avatóra feltehetően jelentős érdeklődő akadna. Mindez persze nem lehetne akadálya egy akár zárt körű, de médián keresztül közvetített szimbolikus megnyitó, aminek még így is esélyt ad Horn Gábor, mondván, várjuk ki a holnapi napot, még az is megtörténhet, hogy a házelnök és „az ő jobb- és balkeze, Áder János” hirtelen átsétálnak a parlamentből az Alkotmány utcába – nehéz időszakon vagyunk túl, bármi megtörténhet.
A Republikon Alapítványi elnöke a másik, valószerűbbnek vélhető oknak tartja, hogy a kormány egy jelenetős népünnepélyt szervezne az emlékhely felavatására, amit most nem lehet. Erre ideális dátum lenne augusztus 20-a, még ha némileg távoli is a történelmileg indokolt időponttól, de miután augusztus 15-éig nem tartható jelentős számú résztvevővel semmilyen esemény Budapesten, reális döntésként értékelhető. Politikai ízlésvilága szerint, ez a verzió is különösként értékelhető, azon egyszerű oknál fogva, hogy a százéves évforduló nem augusztus 20-án, hanem június 4-én van.
Horn Gábor egy harmadik lehetőséget is megemlít – bár ezt kevéssé tartja az avatás eltolásának valószerű okaként –, hogy nem várt vitákat generált és generálhat az emlékmű meghatározó elemeként annak gránitfalába vésett, elcsatoltként jegyzett településnevek sora, amelyek közt több olyan is található, ahol sosem volt magyar többségű lakosság. Jelenleg van elég baja az Orbán-kormánynak a visegrádi országokkal, nem lenne meglepő, ha politikai ösztönből mindezt most inkább tompítanák, mint éleznék egy felerősítő múltidézéssel.
Azt a szándékot, amely a Szabadság téri, a német megszállás áldozataira emlékező alkotással állítaná párhuzamba bármilyen indokból is a trianoni emlékművet, eleve elhibázottnak véli, mivel az előbbi egy minden szempontból méltatlan produktum kivitelezésében is, motivációját tekintve is. Véleménye szerint, egy trianoni emlékmű „rendben van”, még akkor is, ha mindkét objektum avatása körül némi zűrzavar tapasztalható. Abban a felvetésben viszont, hogy az augusztus 20-ai hagyományra megpróbálják esetleg ezt követően ráúsztatni Trianon mementóját, már több reális kockázatot lát:
– Augusztus 20-a kérdésében abszolút el tudom képzelni, hogy felmerülhet egy átértelmezési szándék. Szent Istvánnal egyébként is sok probléma van, olyanokat mondott, amik már nem nagyon illenek bele a Fidesz világképébe, tehát egyáltalán nem ördögtől való sandaság, ha néhány év múlva már Nagy-Magyarország ünnepét ülnénk meg augusztus 20-án. Amit természetesen óriási és elfogadhatatlan problémának tartanék – nyilatkozta a Hírklikknek Horn Gábor, a Republikon Intézet alapítványi elnöke.
