Trump nem köt különalkut Orbánnal a vámokról, ő nem annyira fontos neki, mint az EU

NVZS 2025. április 14. 14:15 2025. ápr. 14. 14:15

Nem mondom, hogy semmit nem ér a Trump-Orbán kapcsolat, ám az Egyesült Államoknak az az érdeke, hogy megegyezzen az Európai Unióval, továbbra is normális, szinte szövetségi kapcsolatot ápoljon a blokkal, s nem akarja gyengíteni az uniót azzal, hogy egy olyan ország mellé áll, amely az EU többsége ellen működik. Így reagált Radványi Miklós arra, hogy a magyar kormány – a kommunikáció szintjén legalábbis – hisz egy külön (vám)alku megkötésében Washingtonnal. A magyar származású, Amerikában élő konzervatív közíró emlékeztetett arra, hogy a Kongresszus – benne a republikánus többségű Szenátussal – egyértelműen pártolja az együttműködést az unióval, s nem akarnak látni még egy olyan problémát, amely bizonyos értelemben elviszi a gondolkodást arról, ami Trump szempontjából a legfontosabb, a kínai-amerikai versengésről.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszer azt mondta a Bloombergnek adott interjújában, hogy a magyar kormány kétoldalú tárgyalásokat folytat az Egyesült Államokkal egy különleges együttműködésről. Ez ugyan azelőtt hangzott el, hogy Trump 90 napra felfüggesztette a pluszvámok alkalmazását például az EU-val (is), és jelezte, hogy 10 százalékos tarifát alkalmaznak ez idő alatt, de a kérdés akkor is jogos: vajon igaz lehet-e Szijjártó állítása? Még akkor is, ha a kétoldalú tárgyalás beleillene abba a sémába, miszerint Trump várja, hogy az országok pitizzenek neki a vámcsökkentésért. 

Ugyanakkor az amerikai elnök egy nyilatkozatában utóbb már azt mondogatta, hogy egy egységként tekint az Európai Unióra, amiből az is következik, hogy ha külön meg akarunk állapodni, akkor ki kell lépnünk a EU-ból? 

Arról már nem is szólva, hogy az EU elleni vámemelés egyik indokaként Magyarországot, a nálunk dúló korrupciót külön az Európai Unió elleni lépés egyik indokaként hozta fel a vámemelések hátterét elemző sokszáz oldalas tanulmány. Ezen túl – mint a Válasz Online alapos cikkéből kiderül – a nemzeti túlszabályozást érintő kifogások listáján a magyar eljárásrend kifejezetten sokszor szerepel negatív példaként. A gyógyszerek átláthatatlan ártámogatási rendszerétől a kötelező ügyvédi kamarai tagság külföldiek számára nehezített feltételéig tele van kifogásolt magyar példákkal a jelentés. Összesen 19 alkalommal említi a szöveg Magyarországot, miközben Szlovákiát csak négyszer, Romániát és Lengyelországot tizenkétszer, és még a jóval nagyobb partner Németországot is csak tizenhat alkalommal állítja pellengérre. Ugyan Orbánék azt mondták, hogy ezt az elemzést még a korábbi budapesti amerikai nagykövet, David Pressman diktálta, de ezt a Fehér Ház határozottan cáfolta.  

Indokolt-e a magyar remény a különleges együttműködésre? Radványi Miklóst kérdeztük.

Az teljesen nyilvánvaló, hogy jelen pillanatban nem ez a legfontosabb kérdés az amerikai külpolitika számára – kezdte válaszát a republikánusokhoz közel álló közíró, aki úgy véli: ebben a kérdésben a Trump-adminisztráció nem akar külön tárgyalgatni egyes uniós tagországokkal, már csak azért sem, mert nem szeretne újabb problémákat generálni az amerikai-uniós kapcsolatokban azokon túlmenően, amelyek már kialakultak a két partner között. A maga részéről úgy véli, hogy nem változott az amerikai elképzelés, miszerint Washington, mint egy egységes politikai, gazdasági és pénzügyi tömbbel tárgyal az EU-val, s nem hiszi, hogy az egységes tömbből Trump kiemelne egy-egy országot. Különösen akkor nem, ha úgy néz ki, hogy nem csak Lengyelország, hanem már a Fico-féle Szlovákia is beállt az egységes uniós politika mögé, s csak Magyarország lóg ki a sorból. Annak pedig sem politikai, sem gazdasági, sem pénzügyi oka nincs, hogy Trump kiemeljen ebből az egységes unióból egyetlen országot, különösen nem egy olyan kis országot, mint amilyen Magyarország. Már csak azért sem lenne ez célszerű az amerikai adminisztráció számára, mert a kiemelés mindent felborítana, és azt eredményezné, hogy ismét el kellene kezdeni tárgyalni az Európai Unióval, mint a kiemelt ország nélküli egységes blokkal. „Ez nem logikus, és nem is fog megtörténni” – prognosztizálta. 

Nem elég indok-e mindezen „macera” vállalására az Orbán és a Trump közötti, a magyar kormányzat által fúrton fúrt hangoztatott különleges kapcsolat? – vetettük fel. „Azt nem mondanám, hogy ez semmit nem ér, de az USA-nak az az érdeke, hogy megegyezzen az EU-val, s továbbra is normális, szinte szövetségi kapcsolatot ápoljon vele” – szögezte le. Mint rámutatott: az USA-nak nem érdeke, és nem is akarja szétzilálni az EU-t, aminek a létrejöttét – mellesleg – a II. világháború után nagyon keményen szorgalmazta. Nem véletlenül mondják sokan, hogy ha nem lett volna az akkori amerikai ösztökélés, akkor a Közös Piac nem is jött volna így létre – jegyezte meg, hozzátéve, „Nem hiszem, hogy sok évtized politikáját, stratégiáját az Egyesült Államok bárkiért – nem is csak Magyarországért, hanem bármely uniós országért – felrúgná”

De hát tudjuk, látjuk, Trump totálisan kiszámíthatatlan, bármit és az ellenkezőjét is bármikor meghúzza – vetettük fel. Radványi szerint lehet vitatkozni Trump kül- és belpolitikájáról, de azt nem lehet elvitatni, hogy nem ő az egyedüli felelős. Vannak ugyanis olyan tanácsadói is, akik nem Bólogató Jánosok – mutatott rá, példaként hozva fel a vámmizéria kapcsán azt, hogy Peter Navarro tanácsadó ötlötte ki az egész vámemelési történetet, ő a nagy vámemelés-támogató, miközben Scot Bessent pénzügyminiszter álláspontját tükrözi a korábban bejelentett drasztikus vámemelések zömének kilencven napra történő felfüggesztése – nem véletlen, hogy közvetlenül a felfüggesztés előtt Trump másfél órát tárgyalt Bessenttel. Ez is mutatja: Trump tanácsadói sem vallanak egységes véleményt, Trump pedig meghallgatja őket, majd dönt.

Ez még nem feltétlenül mond ellent annak a magyar kormányzati reménynek, hogy külön megállapodást köt majd Orbánnal Trump, vagy mégis? – kérdeztük. „Az egyértelmű, hogy a Kongresszusban, beleértve a republikánus többségű Szenátust is, a külpolitikai vonalat illetően egyértelmű az USA-EU pártiság, s hogy nem akarnak látni még egy olyan problémát, amely bizonyos értelemben elviszi a gondolkodást arról, ami Trump szempontjából a legfontosabb, azaz a kínai-amerikai versengésről”. – szögezte le. Közbevetésünkre, hogy Oroszország vajon nem ugyanilyen versenytársa-e az Egyesült Államoknak, Radványi leszögezte, hogy az USA Kínát tekinti a fő versenytársának. Oroszországot minden területen gyengítette az ukrán háború, kezdve azzal, hogy bebizonyosodott, a hadsereg nem az és nem olyan, mint amilyen a II. világháborúban harcolt, egészen odáig, hogy a számok alapján, egyértelmű: a fő bevételi forrásuk, azaz az olaj- és gázexport jelentősen összezsugorodott.

Egy szó, mint a száz, Washington nem akarja gyengíteni az EU-t, amely már jelenleg is sok bajjal küzd – magyarázta Radványi, példaként említve Németországot és Franciaországot. „Trump nem akarja gyengíteni az uniót azzal, hogy egy olyan ország mellé állj, amely az EU többsége ellen működik” – húzta alá.