Ügyes – vélik az elemzők Orbán Viktor vatikáni látogatásáról

Polyák Gábor kommunikációs szakember, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője nehezen tudja elképzelni, hogy a pápánál tett látogatást ne szervezték volna már meg hónapokkal ezelőtt. Lehet, hogy azt a kereszténydemokráciát, amit Orbán annak hív – de valójában semmiféle értelmes tartalommal nem lehet megtölteni azon kívül, hogy valójában nem demokrácia –, kommunikációs szempontból most megpróbálják valami pozitív tartalommal is feltölteni, eljátszani, hogy ez a kereszténység nem csak valami maszlag. Ahhoz pedig jól jön a pápai áldás. Az Orbán-féle kereszténydemokráciának ugyanis nagyon rosszat tett, hogy épp a pápa szólt sokszor negatívan a magyar helyzetről, arról, ahogy a kormány a menekültekről kommunikált, ahogy velük bánt. Magyarországon nagyon fura értelmezése volt a katolikus vallásnak. Csak azt kell megnézni, hogy Bayer Zsolt miket írt a pápáról, vagy, hogy az Eucharisztikus Kongresszuson is micsoda hiszti ment 2021-ben, hogy most fogadja, vagy nem fogadja Orbánt a pápa, szóba áll vele, vagy sem. Ehhez képest ez a mostani látogatás a hagyományos keresztény és katolikus értékrend szerint egy jó pont, azt lehet mutatni, hogy a pápa által követett katolicizmus is legitimálja, befogadja az Orbán-féle oldalt. Azzal is biztosan számolnunk kell, hogy Orbán a következő időszakban látványos gesztusokat fog gyakorolni az európai közösség felé. A saját hívei pedig követik bárhová, azzal nem lesz baj. 

Síklaki István szociálpszichológus szerint ez az első út részben kényszer, részben ügyes húzás volt Orbán részéről. Kényszer annyiban, hogy ilyenkor a megválasztott miniszterelnöknek kell látogatást tennie. Eddig ment a lengyelekhez, de oda most nem mehet, mert persona non grata, Nyugat-Európában ugyancsak, Moszkvába pedig most nyilván nem volna szerencsés menni. Az érem másik oldala, hogy Orbánnak most újra 180 fokos fordulatot kell vennie, mert nyakunkon a gazdasági válság, már benne is vagyunk, miközben ő tökéletesen elszigetelődött, és ha most nem jön az uniótól pénz, akkor végképp komoly gondok lesznek. Orbánnak most – bármennyire is nem szeretné –, akár a pávatáncot is föl kell függesztenie, és muszáj paríroznia a Nyugat felé. Valahol el kell kezdeni. Nyilván nagyon nehéz úgy, hogy ne lógjon ki a lóláb. Az egy zseniális húzás, hogy elmegy Ferenc pápához, aki politikus is, meg nem is, ellentétes értékrendet vall, mint amit Orbánék csinálnak, de mégis, mint a keresztény egyház vezetője, neki erkölcsi kötelessége egy ilyen gengsztert is fogadni. Ráadásul nagyon is jól lehet kommunikálni, hogy a pápánál magánkihallgatáson vett részt. Ez lehet egy hangulati ráfordulás is a pálfordulásra. 

Horn Gábor politológus, a Republikon Intézet vezetője szerint Orbán Lengyelországba most nem tudott menni, pedig 2014-ben és 2018-ban is odament először. Ez a nagy lengyel barátság jelenleg igen nehezen lehetett volna fölmutatható, hiszen a lengyelek az értékeiket is sérelmezve érezték, ezért haragudtak meg a magyar kormányfőre. Kaczyński is kifejezte vele szemben az egyet nem értését, meg a haragját. Ami viszont inkább érdekes, az az, hogy Ferenc pápa miért fogadta Orbánt ebben a helyzetben.  A miniszterelnök régóta építi ezt az „erősen vallásos állam, keresztény Magyarország” című dolgot, és Ferenc pápa eddig nem nagyon volt nyitott a magyar kormányfő irányába. Valószínűleg lehetett egy olyan jelzés Orbánéknak, hogy a pápa most erre fogadókész. Az is lehet, hogy ez valamiféle gesztus Orbán részéről a pápa által képviselt világkép irányába. Azonkívül, hogy a pápai politika nyitottabb lett Orbán irányába, 2015 óta nagyon nagy egyet nem értés van a menekültügy kezelésében az egyházfő és a magyar kormányfő között. Láttuk Budapesten a kínosan előkészített, és igen rövidre faragott találkozót Orbán, az államfő és mások jelenlétében. Horn Gábor azt érti, hogy a kormányfő miért megy először a pápához, ez a keresztény állam hamis képének továbbépítése. A pápa pedig valamiféle gesztus okán fogadhatta most. Az, hogy ’98-ban is a pápához ment először, akkor még II. János Pálhoz, azért nagy különbség, mert vele nemhogy vitája nem volt a kormányfőnek, de az az Orbán is másképp gondolkodott a világról, mint a mostani Orbán. Pedig II. János Pál se értene egyet a mostani Orbán-politikával, ahogy Horn Gábor azt sem hiszi, hogy Ferenc pápa osztaná Orbán érzéketlen, sőt, ellenséges politikáját az ukrán néppel szemben. Orbánnak valamiféle belpolitikai szándékai vannak a látogatással, a pápa részéről pedig valamiféle olyan elvárás lehetséges, amit majd meglátunk, hogy mi lesz. 

Gábor György vallásfilozófus szerint a kérdést inkább úgy kellene feltenni, Ferenc pápa vajon miért fogadta Orbán Viktort, rögtön a választások után. Orbán mindennemű külpolitikai megmozdulása ugyanis belpolitika, az csak a saját hazai érdekeinek érvényesítését szolgálja. De, hogy Ferenc pápát mi, és ki vette rá arra, hogy rögtön a nagyon förtelmes kampány és a szétcsalt választás után rögtön Orbánt fogadja, az számára rejtély. Az biztos, hogy ez nem egy hirtelen létrehozott találkozó volt, hiszen azért a Vatikán diplomáciájának mintegy kétezer éves bejáratott gyakorlatában ez nem ilyen improvizatív módon történik.  Ha a vallásfilozófus nagyon ragaszkodik ahhoz a képhez, ami benne kialakult Ferenc pápáról, még azt is el tudja képzelni, hogy azért jött létre ez a találkozó, hogy a pápa valamilyen figyelmeztetésben részesítse Orbán Viktort az oroszokkal és Ukrajnával kapcsolatos politizálása miatt. Az pedig, hogy valaha meg is tudunk valamit a találkozóról, nem valószínű, mert ez magánkihallgatás volt, amit nem is nagyon kell kommunikálni.