Új alkotmány jöhet másfél éven belül – de a népszavazás mindent elbuktathat
Az új alkotmány csak akkor lehet tartós és legitim, ha nem politikai alkuk eredményeként, hanem széles társadalmi részvétellel születik meg – ebben egyetértett Laczó Adrienn ügyvéd, Fleck Zoltán jogszociológus és Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász a KlikkTV új, alkotmányozásról szóló műsorának első adásában. A beszélgetés résztvevői szerint a cél nem az, hogy mindenkinek tetsszen az új alaptörvény, hanem hogy mindenki úgy érezhesse: lehetősége volt beleszólni a létrejöttébe.
A társadalmi részvétel adhat valódi legitimitást
A műsor apropóját az adta, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Ruff Bálint korábban úgy fogalmazott: olyan alkotmányra van szükség, amely „mindenki alkotmánya”. A vendégek szerint ez a kijelentés csak akkor nyer valódi tartalmat, ha az alkotmányozás folyamata szakít a korábbi gyakorlattal, és nem szűk politikai körben készül el a szöveg.
Laczó Adrienn úgy fogalmazott, reméli, hogy az új alkotmány nem „A-ból B-be utazás közben, tableten” készül majd el, hanem már a megalkotásának folyamatába is bevonják a társadalom különböző csoportjait. Szerinte nem elegendő egy rövid, formális társadalmi egyeztetés, valódi részvételre van szükség.
Fleck Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon nincs hagyománya a deliberatív, vagyis tanácskozó demokráciának. Az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy helyettük döntenek, miközben a modern demokráciákban léteznek olyan módszerek, amelyek lehetővé teszik a társadalom érdemi bevonását. Ismertetett egy lehetséges modellt is: a lakosság köréből véletlenszerűen kiválasztott embereket kérnének fel a részvételre, majd az önként jelentkezők közül reprezentatív mintát alakítanának ki, amelyben minden fontos társadalmi csoport megfelelő arányban jelenne meg.
A jogszociológus szerint egy 800–1200 fős, az ország egészét leképező testület szakértői segítséggel vitathatná meg az alkotmány alapvető kérdéseit. Úgy vélte, kevésbé kellene tartani egy ilyen társadalmi konszenzustól, mint attól, hogy kizárólag pártok közvetítsék a választók akaratát.
Nem mindenkinek kell tetszenie, de mindenki érezhesse magáénak
A beszélgetés során felmerült az is, létezhet-e egyáltalán olyan alkotmány, amelyet mindenki elfogad. Szentpéteri Nagy Richard szerint a „mindenki alkotmánya” nem azt jelenti, hogy minden egyes állampolgár maradéktalanul elégedett lesz a végeredménnyel, hanem azt, hogy a társadalom egésze sajátjának érzi az elkészült dokumentumot.
Az alkotmányjogász hangsúlyozta: az alkotmányozó hatalom végső soron a népet illeti meg. Az alkotmány nem teremti meg a népet, hanem éppen fordítva: a nép hozza létre az alkotmányt, amelybe saját szuverenitásából ruház át valamennyit.
Laczó Adrienn szerint természetes, hogy nem lehet olyan alaptörvényt alkotni, amely minden állampolgárnak egyformán megfelel. A döntő különbség mégis az lesz, hogy az emberek érezzék: lehetőségük volt elmondani a véleményüket, azt figyelembe vették, és nem a fejük felett született döntés. Szerinte már ez önmagában jelentős változást jelentene a korábbi évtizedek gyakorlatához képest.
A szuverenitás fogalmáról is szó esett. Bár a kifejezés az utóbbi évek politikai vitáiban sokszor elvesztette eredeti jelentését, a résztvevők egyetértettek abban, hogy nem új szót kell keresni helyette, hanem vissza kell adni annak valódi tartalmát: azt, hogy a végső döntés joga a közösséget illeti meg.
Parlament, népszavazás és szoros határidők
A műsor második felében az alkotmányozás intézményi kereteiről folyt a vita. Felmerült, hogy elegendő lenne-e egy parlamenti bizottság, vagy inkább alkotmányozó nemzetgyűlésre lenne szükség.
Szentpéteri Nagy Richard szerint több működőképes modell is elképzelhető. Úgy vélte, ha széles társadalmi részvétel valósul meg, nem feltétlenül indokolt külön alkotmányozó nemzetgyűlés felállítása. Elképzelhetőnek tartotta azt is, hogy a parlament irányítsa a folyamatot, miközben népszavazásokkal és társadalmi konzultációkkal folyamatosan bevonják az állampolgárokat.
Fleck Zoltán hangsúlyozta, hogy a parlament szerepe elsősorban az eljárási szabályok kialakításában lehet meghatározó. Szerinte nem a képviselőknek kellene eldönteniük az alkotmány tartalmát, hanem azt kellene megszervezniük, milyen szabályok, milyen szakértői háttér és milyen határidők mellett zajlik a folyamat.
Laczó Adrienn úgy vélte, a civil szervezeteket és a parlamenten kívüli szereplőket sem szabad kihagyni az alkotmányozásból. Éppen ezért nem tartja különösebben erős megoldásnak egy önálló alkotmányozó nemzetgyűlés létrehozását, mert azonnal felmerülne a kérdés, kik és milyen felhatalmazással kerülnének be.
A résztvevők egyetértettek abban is, hogy egy alkotmánymegerősítő népszavazás jelentősen növelheti az új alaptörvény legitimitását, ugyanakkor komoly kockázatokat is rejt. Fleck szerint ezért az egész folyamatot a lehető legnagyobb nyilvánosság mellett kell lefolytatni, hogy ne néhány kiválasztott ember „titokban alkotmányozzon”, hanem az ország folyamatosan nyomon követhesse a vitákat. Ebben kiemelt szerepet kapna a szabad és pluralista média.
A műsor végén az időkeret is szóba került. Fleck Zoltán szerint egy valóban részvételi alkotmányozás hosszabb folyamat, mint egy szűk politikai körben elkészített alaptörvény, ugyanakkor nem tarthat egy teljes parlamenti cikluson át. Reálisnak tartotta, hogy másfél-két év alatt elkészülhet egy széles társadalmi konszenzuson alapuló alkotmányszöveg. Szentpéteri Nagy Richard ehhez hozzátette: világos határidőkre és alapos előkészítésre lesz szükség, mert csak így születhet olyan alaptörvény, amely hosszú távon is stabil alapja lehet a magyar demokráciának.
