Újra gombolnák az önkormányzati mellényt: késői nyitás, furcsa beismerés
Pártállástól függetlenül minden polgármester megkönnyebbülne, ha végre egy demokratikus, a valódi önkormányzatiságra hajló politikai közegben dolgozhatna, megfelelő jogkörökkel és eszközökkel. Így értékelte a Hírklikknek Bódi Ferenc szociológus a közigazgatási és területfejlesztési miniszter legújabb kijelentéseit. Navracsics Tibor elmondta, azt tervezi, hogy valamikor március végére letesz egy jelentést a kormány elé, amiben összesítik az eddig beérkezett észrevételeket, leírják, hogy melyek a főbb célok, a változtatás irányai az önkormányzati világ jövőjét illetően. Hozzátette, azt szeretné, ha ezek a jogszabályok a 2029-es önkormányzati választásokig életbe lépnének. A miniszter már korábban jelezte, hogy a módosítások kidolgozását a 2026-os országgyűlési választások után megkezdik, lesznek egyeztetések, addigra a „kormány is meghatározza majd a maga pozícióját ebben a munkában”.
Úgy készítik elő az önkormányzati reformot, mintha biztosak lennének abban, hogy ennek a kormánynak a kezében marad a tavaszi választásokat követően is a hatalom. Bódi Ferenc szociológus a hazai önkormányzatiság kutatójaként úgy látja, a most bejelentett önkormányzati törvénymódosítás egyszerre késői rádöbbenés és politikai taktika. Maga a tény, hogy a kormány a jelenlegi feszült politikai légkörben egyáltalán meglebegteti a szándékot, hogy egy választási győzelem után hozzányúlna a rendszerhez, beismerése annak, hogy az elmúlt másfél évtized önkormányzat-politikája hibás irányba vitte a kormány és a települések viszonyát.
A kutató úgy látja, hogy a 2010 előtt „lopakodva” zajló államosítás és a centralizáció nyílttá vált, s ez a folyamat különösen 2012–2014 között felgyorsult, amikor egyeztetés nélkül, a Pál utcai fiúk nyelvén szólva, egyszerűen einstandolták az önkormányzatoktól a funkciókat és vele együtt a működtetéshez szükséges anyagi forrásokat is. Elvették az iskolákat, az egészségügyi- és a szociális intézményeket, a hatósági jogokat, lecsupaszították a helyi adóbevételeket. Mindezt a „konkurens hatalmi központok felszámolásának” is tekinthetjük, s ennek következtében a polgármesterek és a testületek egyre inkább súlytalan helyzetbe kerültek. Bódi Ferenc úgy fogalmaz: a kormány abból indult ki, ha elveszik a funkciót, elviszik a költségvetést, akkor ezzel együtt a kinevezési jogokat is megszerzik, amivel gyakorlatilag a helyi önkormányzás valóságos terét szüntetik meg.
Bódi Ferenc
Mindez nem volt szükségszerű, mondja a kutató, a 2010 utáni túlhatalom lehetőséget adott volna egy társadalmi alkuval, széles vitával megalapozott, tartható modell kidolgozására is, de ehelyett a kormányzat visszaélt a túlhatalmával és a kényelmes, központosító rendszer felé vitte az országot. Bódi szerint egy kormány feladata nem az, hogy a saját kormányzását, hanem az állampolgár életét tegye kényelmesebbé. A világ fejlettebb demokráciájú országaiban a helyi önkormányzatoknak mindenhol óriási szerepük van, mert a helyi döntések nemcsak demokratikusabbak, hanem egyértelműen hatékonyabbak is.
Arra a kérdésre, hogy a mostani bejelentés rádöbbenés vagy taktika? A választások előtt elővett téma jelentheti-e annak beismerését, hogy a Fidesz „elrontotta” a viszonyát az önkormányzatokkal? Bódi egyértelműen azt mondja: beismerésnek mindenféleképpen beismerés, csak az a kérdés, mennyire őszinte. Úgy fogalmaz, nehéz olyan szereplővel alkut kötni, „aki hazugsággal ment ki az ajtón”, mert nem várható tőle, hogy „igazmondással jön vissza”. A kormány az önkormányzati szektor előtt olyan mértékben kompromittálta magát, hogy ma hiteltelenül áll a települések színe előtt.
Navracsics Tibor mostani nyilatkozatait a szakember „két sávban” értelmezi. Az egyik egy hatalomtechnikai megközelítés: ha a kormány győz, gyorsan napirendre tűzheti a módosítást, és ezzel egy új, számára kedvezőbb struktúrát rögzíthet. A másik „sáv”, hogy szerinte a budai vár környékén ráeszméltek, ha megfojtják az önkormányzatokat, az csak elégedetlenséget szül, miközben a gazdaság is „köhög”, a GDP évek óta nem növekszik. Innen nézve a mostani nyitás részben valódi rádöbbenés, részben kényszerű korrekciós kísérlet.
Mennyire lehet jóvá tenni az okozott károkat? A kutató úgy gondolja, jogilag akár fél év elegendő volna erre, de a pénzügyi, intézményi és szervezeti következmények felszámolásához legalább 5–6 év kell, sőt, inkább két kormányzati ciklus. Feltételnek tartja, hogy ne egyetlen kormány akarata döntsön, hanem nemzeti konszenzus alakuljon ki a kérdésben. Példaként hozza, hogy a pártosodott önkormányzatok mintegy 80 százaléka ma is fideszes, egy esetleges kormányváltás után sem lehetne őket megkerülni. Egy ilyen konszenzuson alapuló átalakítás aligha volna a Fidesz ellenére, mert abban a saját polgármesterei is érdekeltek. Úgy véli, pártszíntől függetlenül minden polgármester megkönnyebbülne, ha végre egy demokratikus, a valódi önkormányzatiságra hajló politikai közegben dolgozhatna, megfelelő jogkörökkel és eszközökkel.
Hol szerepel a kormányzásra készülő Tisza programjában az önkormányzatok sorsának áttekintése? Bódi Ferenc maga sem találja ezt a fejezetet a párt által megjelölt 10 legfontosabb teendő között, de a mentségükre felhozza: az Európai Unióval megromlott viszony, a gazdaság állapota, az egészségügy és az oktatás objektíven is égetőbb problémák, amelyek most „kiáltanak segítségért”. Úgy fogalmaz: a politikában jártas kutatóként megérti, a Tisza most nem teheti meg, hogy a választások előtti másfél hónapban olyan újabb kérdést tűz a zászlajára, amely az elmúlt másfél évben nem volt napirenden, és a közvélemény szemében sem a legsürgetőbb. Szerinte ez nem azt jelenti, hogy a Tisza programjában ne lenne helye az önkormányzati fordulatnak, mindössze belátja, hogy jelenleg – politikai és társadalmi napirend szempontjából – az önkormányzatok jövője háttérbe szorul az egészségügy, az oktatás és a gazdaság sürgető feladatai mellett. „Annak ellenére ezt mondom, mert meggyőződésem, hogy a legégetőbbnek vélt kérdések kezelésében, helyi szinten éppen az önkormányzati rendszer reformja kínálná a megoldást” – zárja az érvelését a kutató.
