Upor László az SZFE-diplomamentésről: egyelőre Európában vagyunk és maradunk is

„A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) százötven hallgatójának már biztosan nem kell lemondani a diplomájáról akkor sem, ha az intézmény átalakításának módja miatt nem kívánja az SZFE-n befejezni tanulmányait” – derült ki a Freeszfe múlt hét közepén kiadott közleményéből.

Arra a kérdésre, hogy a vitathatatlanul kreatív, frappáns és rendhagyó lépésükkel szemben felléphet-e a hatalmi agresszió, a művészeti egyetem volt megbízott rektora magától értetődően válaszolta, hogy ezen nem töprengenek. Az pedig, hogy rendhagyó esetről lenne szó, enyhe kifejezés, mivel nem tud hasonló kezdeményezésről, de „még olyan sem történt a hazai felsőoktatás történetében, amit nekünk kellett végigcsinálnunk az elmúlt egy évben” – tette hozzá.

Mint fogalmazott, egy rendkívüli eseménysorozatra kellett rendkívüli választ adniuk. Már régebben döntöttek arról, hogy nem szorongásban töltik a mindennapjaikat, arra várva, hogy vajon milyen ellenlépésre számíthatnak, ha kezükbe veszik a sorsukat. Azt teszik, amit főként a hallgatóik számára helyesnek gondolnak. A diplomamentő-programban sok külföldi társintézmény bizonyult erős támasznak, s mindaz, ami most a tanulmányok megmentéséért történik, teljesen szabályos és törvényszerű. Ezt szabályos és törvényszerű eszközökkel nem lehet megakadályozni, ami persze az elmúlt hónapok, évek tapasztalata alapján nem mindig jelent akadályt a hatalom előtt. Az nem zárja ki, hogy lesznek olyan törekvések, amikkel megpróbálnák megkeseríteni a törekvéseiket, de ez a program minden európai normának megfelel s a hallgatók európai, tehát a magyarországi elvárásoknak is megfelelő igazolást kapnak a tanulmányaikról. „Mi csináljuk a dolgunkat és bármilyen ellenlépéssel találkozunk, arra megfogalmazzuk a megfelelő választ – amint tettük eddig is.”

A némileg szárazabb megfogalmazásban feltett kérdésre, hogy a hazai munkavállalásban kompetens lehet-e a külföldi diploma, illetve annak társegyetemi megerősítése vagy a hazai bürokrácia, ha akar, felsőbb utasításra beleköthet, erre két választ is talált. „Magyarország egyelőre az Európai Unió tagja és abban bízom, hogy ez így is marad. Márpedig az unióban megszerzett diplomák Magyarországon is érvényesek” – jelezte logikusan. A másik tény, hogy mind a filmes, mind a színházi szakma jellegéből adódóan, olyan műfaj, ahol elsősorban nem a diploma számít, hanem az alkotói minőség és képesség. Ha pedig a tanulmányokon van a hangsúly, akkor pedig az a döntő, hogy kiktől tanultak, ezt pedig a hazai potenciális munkaadók pontosan tudják s azt is, hogy ez milyen minőséget képvisel. 

Fontosnak érezte hangsúlyozni, hogy akár az egyetemi vezetés által aláírt, akár egy külföldi egyetem láttamozta diploma lesz is a végzős hallgató kezében, aki színházban vagy filmen vagy tévében alkalmazná őket, azt a képességei, a tehetsége alapján határozza meg. Amennyiben ezt egy felsőbb utasítás szabná meg, azt ugyanúgy nem fogja befolyásolni, hogy milyen diplomával rendelkezik a pályakezdő művész. Példaként hozta fel, hogy nincs ez már ma sem másként. Nyílt titok ugyanis, hogy a magyar közszolgálati médiában például nagyon szigorú listák léteznek arról, hogy kit lehet és kit nem lehet meghívni egy műsorba. 

Arra a felvetésre, hogy párhuzamosan zajlik-e a diákok oktatása az SZFE-ről távozott és az ottani, újonnan toborzott pedagógusok részéről s ehhez miként viszonyulnak a diákok, ennek Upor László – elegánsan – nem tulajdonít különösebb jelentőséget. Már csak azért sem, mert a diákok ugyanúgy az előző tanáraiktól tanulnak továbbra is online formában, amint tették eddig is. Az pedig, hogy mit csinál a jelen vezetés, véleménye szerint másodlagos. Az pedig mindannyiukban komoly törekvés és alapelv, hogy nem kezdik felcímkézni egymást, nincsenek galád, megalkuvó vagy hősiesen kitartó maradók vagy éppen bátor hős elmenekülők. Ezeket a kategóriákat kategorikusan távol tartják maguktól. Az alkotói közösségüket pedig igyekeznek egy jól meghatározható formában együtt tartani a jövőben is.    

Arra a teoretikus felvetésre, hogy egy remélt kormányváltást követően korrigálható-e mindaz, ami az SZFE-vel történt, a válasza egyértelműen nemleges, bár kerülné a jósolgatás lehetőségét. Leginkább azért, mert annyira elszakadt a realitásoktól mindaz, ami az alapítványi iskolákban történik, hogy reménytelen visszaállítani a kibillent időt. Ráadásul bizonyos hatalmi körökben túl nagy a tét ahhoz, hogy engednék a visszarendeződést.  

Véleménye szerint mindez egy esetleges politikai kurzusváltás esetén sem valószínű, elvégre az egész felsőoktatási „ modellváltásnak” az a lényege, hogy „a most ’gebinbe’ adott egyetemek a jelen tulajdonosi kör befolyása alatt maradjanak. Még akkor is, ha a mögöttük állók  elvesztik a politikai hatalmat. „Arról pedig fogalma sincs, hogy létrejöhetne-e egy új Színház- és Filmművészeti Egyetem. „Ez a másfél is sok” – zárta a válaszait finom iróniával Upor László, a Színház- és Filmművészeti Egyetem volt megbízott rektora.