Upor László: nem mi vagyunk a probléma

– Egy friss információval kezdeném: pár órája egy kollégám hívott aggódva, hogy a Vas utcánál sétálva, rendőri jelenlétet tapasztal, egy fiatal párt igazoltattak, az SZFE utcáját mintha készenléti területté nyilvánították volna – Önök mit tapasztalnak ebből?    

– A rendőri jelenlét folyamatos az egyetem mellett, de a legkevésbé sem azért, hogy ránk nyomást gyakoroljanak, hanem ellenkezőleg, a védelmünket szolgálja. Egyértelműen baráti rendőri jelenlétként értékelem mindezt, egyszerűen vigyáznak ránk. Többször kaptunk fenyegetéseket, egy szélsőséges csoport az egyetem épületére is felmászott egy este. Valószínűleg a kerületi rendőrség figyel ránk, de nem leckéztető szándékkal. Ráadásul a Vas utcában folyamatosak a kreatív akciók, ezek biztosítását is segítik a járőrök, a rendezvényekhez az utcát is ők zárják le.

– Elnézést a profán fogalmazásért, de bizonyára megérti a szándékát: Önök most tulajdonképpen kik és mit csinálnak?

– Amennyiben a két napja végleg lemondott és semmilyen vezetői pozícióban nem lévő kollégákról beszélünk, akkor mi egyszerű tanáremberek lettünk, mivel szeptember elején adtunk egy 30 napos időszakot arra, hogy egyrészt belül rendeződjenek a sorok, ne törjön ki a káosz, másrészt, hogy a fölénk kinevezett és együttműködésre eléggé képtelen kuratórium kitaláljon valamilyen törvényes módot arra, miként működhessen az egyetem. Hogy ezt eddig nem sikerült megtenniük, arról nem mi tehetünk. Miután az említett 30 nap lejárt, sem lehetőségünk, sem okunk tovább vezetőként működni, innen kezdve, egyszerű tanárok vagyunk.   

– Miután pár napja még saját foglalkoztatói struktúrájukban működtek, ha jól tudom, a kuratóriummal változatlanul nem történt egyeztetés, most tulajdonképpen kinek az alkalmazottaiként működnek tovább?

– Nos, ebben van némi bizonytalanság, tisztázatlanság, a jogi helyzet bonyolult – ez nyilván idővel tisztázódik. Képletes értelemben viszont úgy vesszük, hogy a hallgatók alkalmazottai vagyunk, mivel normális esetben egy egyetemnek a hallgatókról kell szólnia, egyetemfoglalástól függetlenül is.

– Amint az egész eltelt 30 nap, úgy a sztrájkjuk is rendhagyó, miután az első, kétórás figyelmeztető sztrájkot lényegében Ön, mint munkáltató ellen folytatták az alkalmazottai, mostantól pedig Ön is mondhatni önmaga ellen sztrájkol, hogy némileg abszurdra tekerjük a helyzetet. Meddig tart ki a jogszerű munkafelfüggesztésük?

– Csütörtökön-pénteken tartottak egy kétnapos sztrájkot, de minderről én túl sokat nem tudok elmondani, mivel – amint említette - pár nappal ezelőtt még én voltam a munkáltató, és amint megszűntem vezető lenni, két órával később nem álltam be rögtön a sztrájkolók közé. De elnéztem a Vas utcai és a Szentkirályi utcai épületeinkhez is, és mindkét helyen azt láttam, hogy rendkívül kreatív módon töltik az időt az emberek. Szó sincs semmittevésről, a sztrájk ellenére is aktívak, online beszélgetések-kurzusok zajlanak. Részünkről a sztrájk messze nem úgy zajlik, hogy a franciakulcsot lóbáljuk fenyegetően a gyár bezárt kapuja előtt, mint egy romantikus történelmi filmben. Olyan gyakorlati és közösségi események – adott esetben beszélgetések, konferenciák – zajlanak, amelyek nem tartoznak hivatalosan az oktatás keretébe. A sztrájk nálunk nem azt jelenti, hogy „széttörjük a gépeket.”

– Vidnyánszky Attila és a kuratóriuma úgy nyilatkozott, hogy elsejétől kétszeres kormányzati támogatást kap az SZFE. Ez tulajdonképpen miként történik, bemondásra vagy dupla fizetéssel akarnak „sztrájktörni”? S ha ez ilyen egyszerű, akkor miért nem adta eddig az állam?

– Ezt szép szavakkal leírva, nyilván lehet fejlesztésnek is nevezni, csúnyábban szimpla megvesztegetésnek, zsarolásnak. A színművészeti köztudottan nagyon régóta, legalább 10-12 éve súlyosan alulfinanszírozott – lényegében büntetésben van, amit finoman hangoztattak is több alkalommal. Folyamatosan rá voltunk kényszerítve, hogy kreativitásunkkal pótoljuk a hiányzó forrásokat, hogy legalább a vizsgafilmek, előadások elkészülhessenek. Az, hogy most, amikor hirtelen megtalálták a nagyszerű új vezetőket, akik majd megmutatják az egyetemnek, hogyan is kellene ezt rendesen csinálni és ehhez már jövőre kétszer annyi pénzt kapnak, mint az elődeik, nos, ez egy eléggé átlátszó módszer. S nem is nagyon ízléses ezzel kezdeni egy egyetemi működést, hogy „lám, ez a kuratórium máris hozza a pénzt” – a kormány keretéből. Azonnal a homlokunkra is csaptunk, hogy mi biztosan azért nem kaptunk eddig több kormányzati támogatást, mert elfelejtettük kérni.  

– Valóban, ez életszerű belépő az új garnitúra részéről. A dupla költségvetést miként érzik a gyakorlatban? Dupla fizetés, bőséges cafeteria, örök élet stb? Vagy csak egy csábító mondat a szélben?

– Nem, nem, ez a legutóbbi kormányinfón el is hangzott – ha jól tudom – Gulyás miniszter szájából, aki 3 milliárdos összeget ígért, ami kicsit több, mint az éves költségvetésünk kétszerese.

– Van-e bármilyen információja arról, hogy a költségnövekedés elbizonytalanítja néhányuk eddigi masszív ellenállását? Elvégre emberek vagyunk, családdal, háztartással.

– Szerintem józanul gondolkodó embereket nehéz ennyire átlátszó eszközzel megvezetni. Persze, ha valaki nem látja ennek a célját, lelke rajta. Lehet, hogy vannak, akik elgondolkoznak, de azért az, hogy felsejlik a nagy pénz valahol a távoli ködben, sosem azt jelenti, hogy az emberek zsebébe kerül belőle több. Helyesbítenék – bizonyára vannak, akiknek kétszer-háromszor több jut majd, mint eddig, de ezek nem a mi munkatársaink közül kerülnek ki. Mellesleg, hogy beígértek januártól egy 15 százalékos bértömegnövekedést, az egyrészt roppant látványos, de akit ez érint, még nem biztos, hogy fejvesztve szalad emiatt átértékelni az elveit. Arról nem beszélve, hogy aki a sztrájk beszüntetésének reményével húzza el a dolgozók előtt a bérnövekedés mézesmadzagját, az finoman szólva, kreatívan alkalmazza a valóság elemeit, mivel ez a bizonyos 15 százalék már eleve be volt építve a rendszerbe, 2021- januárjától. Ezt a „modellváltás” egyik garantált velejárójaként prezentálták már tavasszal. Ebben tehát semmiféle különleges kegy nincs.

– Annak a veszélye fennáll-e, hogy az anyagiak hatására becsábíthatnak bárkit „az utcáról”?

– Olyan híreket is hallottunk, hogy lesz majd valamilyen alternatív oktatási helyszín, és ahhoz tanárok bőven. Erre csak azt tudom mondani, hogy az „utcáról” mindig be lehet tuszkolni embereket, mivel mindig akad valaki, aki szívesen elfogad valamilyen pozíciót. Csakhogy ezzel még a hallgatók figyelmét nem tudják kiérdemelni. Azokat a diákokat, akik józanok, eléggé tisztában vannak a jogaikkal és a dolgok természetével, azokat a fiatalokat, akik hónapok óta szembesülnek azzal az arroganciával és gőggel, amivel az intézményünket és őket magukat kezelik – nos, ezeket a hallgatókat „becsábítani” bármilyen termekbe a tervezett tanárok óráira – nos, ez lenne igazán komoly feladat.

– Bár ebbe a beszélgetésbe nem terveztem, de feladta a kérdést – meglepte Novák Emil felbukkanása lényegében az Ön székében?

– Tapasztalom, hogy ezzel kapcsolatban igen nagy a felzúdulás filmes körökben – nyilván nem véletlenül. Őt nem ismerem személyesen, a másik kijelölt rektorhelyettest kicsit jobban. Viszont azt ismét és itt is szeretném hangsúlyozni, hogy a legádázabb ellenfeleinkkel – akár az egyetemre kígyót-békát kiabáló Vidnyánszky Attilával – sem elsősorvban személyes a konfliktusunk. Nem, ezek nem személyes kérdések. A kinevezésük módja és körülményei elfogadhatatlanok a számunkra. Az, hogy ilyen, a felsőoktatási törvénnyel teljesen szembemenő módon jelölnek ki vezetőnek látszó „emberi tárgyakat”, semmiképp nem elfogadható, legyen szó bármilyen szakmai vagy emberi minőségű személyekről.

– Ön miként határozná meg a jelenlegi helyzetük, státuszuk és nem mellesleg, jövőképük állapotát, lehetőségét – amint ugyanez érdekelne a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel kapcsolatban is.

– Az egyelőre nagyon homályos, hogy milyen jövő vár az egyetemre, ezzel összefüggésben a mi személyes jövőnk is az. A konkrét státuszunk tiszta és egyértelmű – a lemondott vezetők tanári alkalmazásban maradtak, amelynek a tetejében volt egy plusz megbízásunk, hogy ebben az utolsó 30 napban még elvégezzük azt a vezetői feladatot, amely a korábbi pozíciónkból fakadt. Ezt elvégeztük.

– Attól tartanak-e vagy érezhetőek-e arra utaló jelek, hogy jelentős elbocsátásokkal büntetnék Önöket néhány hónap múlva vagy január elsejével?

– Én majdnem biztos vagyok abban, hogy ez nem történik meg. Nemcsak azért, mert mindenféle határozott ígéreteket tettek a kuratórium tagjai, hogy nem terveznek ilyesmit, hisz' arra sosem vennék mérget, amit a kuratórium ígér. Azt viszont határozottan vallom, hogy semmilyen józan indok nem igazolná, hogy minket tömegesen elbocsássanak. Az az érzésem, hogy egy ilyen lépés mindenkinek több kárt okozna, mint amennyi – igen kevés – haszonnal járhatna bárkinek. Mi eddig sem okoztunk problémát, mi a problémákra reagáltunk. Hogy ez valakinek nem tetszik, egész más kérdés, de a probléma nem mi vagyunk.   

Frissítés:

Az interjú befejezését követően jelent meg az SZFE kuratóriuma, illetve annak a napokban kinevezett Novák Emil rektorhelyettes és Szarka Gábor kancellár által jegyzett, az egyetem előző vezetése és diáksága részéről egyszerűen ultimátumként definiált közlemény.

Ebben, amint minden diktatúra elnyomórendszere által megszokott, úgy nyújtanak „békejobbot” az ellenük lázadóknak, hogy a másik kezükben már a kést fenik. Az ajánlatuk szerint fizetésemelés és „teljes, szabad elvonulás” jár a renitenseknek – amennyiben október 7-én éjféltől megszűntetik a blokádot, a kuratórium tagjainak szabad bejárást és az általuk elképzelt koncepció életbelépetését biztosítják, a sztrájkot azonnali hatállyal felfüggesztik. Ebben az esetben senkinek semmi bántódása nem esik, vétkeik megbocsáttatnak – hogy mi fog történni ellenkező esetben október 8-án 0 órától, arra nem tér ki az ultimátum.

Telefonon értük utol hétfőn délelőtt Upor Lászlót, hogy kommentálja a megjelent közleményt, ami a véleménye szerint nem több mint egy ultimátum és alapjában véve semmilyen újdonságot nem tartalmaz:

- A megjelent levélről folyamatosan egyezetünk az egyetem polgáraival, nincs mese, akármilyen is legyen ez a levél, nevezzük egyszerűen ultimátumnak, azt hiszem ez érinti leginkább a lényegét. Én egyelőre nem kommentálnám ezt a dolgot, nagyon fontos, hogy erre minden érintettel közösen adjunk ki egy ilyen vagy olyan választ. Ezt megkerülve, hirtelenjében nem nyilatkoznák az álláspontunkról. Az tény, hogy a teljes belső közösség különböző csoportjai egyeztetnek erről jelenleg is, az pedig semmiképpen nem volna illendő, ha külön-külön mondanánk el a közösen elfogadandó álláspontunkat” – nyilatkozta a volt rektorhelyettes.

Arra a kérdésre, hogy7-től megnyitják-e a fenyegetésnek beillő kuratóriumi követelés hatására az egyetem kapuit, Upor László diplomatikusan annyit válaszolt, hogy:

- Semmilyen részletről nem szeretnék nyilatkozni, mert egyelőre csak magánvéleményem van és gondolom, hogy az egyetemet érintő 500 magánvélemény is többféle lehet – addig semmiképpen nem kommunikálnánk kifelé, amíg ez a rengeteg magánvélemény valami közös állásponttá és közös akcióvá nem sűrűsödik.