Utoljára Kádár Jánosék árulták el úgy a magyar társadalmat, mint Orbán Viktor
Orbán Viktor szerdai beszéde sok szempontból is segélykiáltás volt, de nem csak azt mutatta meg, hogy bajban van, hanem azt is, hogy folytatni akarja az eddigi felelőtlen politikáját – adott gyorsértékelést Horn Gábor a miniszterelnöknek a gazdasági semlegesség témájára felfűzött beszédéről. (Amelynek leglényegesebb tételeit megismételte pénteki reggeli, interjúnak álcázott rádiós szózatában – a szerk.) A Republikon Intézet vezetője szerint már a semlegességről szóló orbáni állítás is hamis, a magyar társadalom Orbán nélkül is úgy döntött – és úgy dönt ma is –, hogy Magyarország az Európai Unióhoz és a NATO-hoz tartozik. Azt is üzeni ez a beszéd, hogy bárhonnan, bármilyen – gazdasági, pénzügyi, politikai – áron, de szert kell tenniük pénzre, „utoljára Kádár Jánosék árulták ki ilyen formában az országot, árulták el a magyar társadalmat”. Orbán már egy nappal előtte beharangozta, mi több, jónak minősítette utóbb „új gazdaságpolitikának” is nevezett tervét – ez pedig arról is árulkodik, hogy lépéshátrányba került, szükség van arra, hogy megpróbálja felkelteni a figyelmet a mondandója iránt – vélte az elemző.
Előre (ön)dicsért beszédet tartott szerdán Orbán Viktor Budapesten, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem „Európai versenyképesség, magyar gazdasági semlegesség” című rendezvényen. Az utóbb saját maga által új gazdaságpolitikának kikiáltott „tervéről” már elhangzása előtt egy nappal maga is véleményt formált: „Nekem van egy jó tervem, ezt holnap be fogom mutatni” – közölte.
Nos, a majdnem egy órás beszéd sarokpontjait „kiplakatrozta” a Facebookon. Eszerint a „Gazdasági semlegesség a gyakorlatban” szerinte erős gazdasági növekedést, csökkenő államadósságot, külföldi befektetéseket, folyamatos adócsökkentést és a kisvállalkozóknak adott tőkét, duplájára emelt családi adókedvezményt, a szakmunkásoknak adott kedvezményes hitelt és a legmodernebb technológiák használatát jelenti. A fentiek – s ezt már mi mondjuk – valójában semmi mást nem jelentenek, minthogy megágyazott a 2026-ra készülő választási osztogatásnak, s több elemét már egyébiránt hallhattuk. Ezen túlmenően szóba kerültek a kül(gazdasági) kapcsolatok is, s ezen belül sem mondott semmi újat. A Szabad Európa frappáns összegzése szerint a kormányfő „új gazdaságpolitikája” értelmében az ország hitelhez jutása szempontjából Orbán szerint az a fontos, hogy bárhonnét fel lehessen venni kölcsönt, például elkezdtek katari kapcsolatokat kiépíteni ennek érdekében. A beruházások és a technológiai import terén sem kell válogatni, mindegy, hogy honnan vagy kitől jönnek. Az exportra is ugyanez áll, „annak adunk el, aki megveszi”. És persze fontos az is, hogy bárkitől lehessen venni energiát, fosszilis energiahordozókat.
Ez tényleg új gazdaságpolitika lenne? Kell-e és jó-e Magyarországnak a „gazdasági semlegesség”? Egyáltalán, létezik olyan? Hiszen eddig is bárhonnan felvettek hiteleket, bárki beruházhatott Magyarországon, bárkinek exportáltunk – kivéve a szankciókat, de az nemzetközi jog –, energiahordozót bárkitől veszünk (látjuk), és a választási osztogatás sem új, minden választás előtt ismétlődik. Horn Gábort kérdeztük.
„Hogy ez mit mutat? Hát azt, hogy Orbán bajban van, és ezt a bajt próbálja valahogyan palástolni” – mondta a Republikon Intézet vezetője. Ez az Orbán-beszéd azt üzente, hogy folytatja a felelőtlen politikáját. Ugyanakkor ez egy segélykiáltás is. Horn egyetért azzal, hogy ebben sem gazdasági, sem politikai értelemben nincs új elem, „de jelezném, hogy Magyarország nem semleges, hanem a nyugati világ része, a magyar nép és nem Orbán döntötte ezt el, amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz és a NATO-hoz” – mutatott rá, megállapítva: ez pedig azt jelenti, hogy az állitás önmagában is hamis, mi másként döntöttünk. Sőt, a magyarok ma is ugyanúgy gondolják, „a gyerekeink és az unokáink, majd’ egy millió ember sem a lepusztult diktatúrák uralta kelet, hanem a nyugat felé veszi az irányt”. Mindenesetre arra felkészülhetünk, hogy most majd azt fogjuk hallgatni, hogy semlegesség, miközben nem vagyunk semlegesek. Arról már nem is szólva, hogy a semlegesség önmagában is megfoghatatlan, nem létező álláspont – tette hozzá, levonva a következtetést: „ez azt mutatja, hogy ez az egész nem más, mint Orbán kétségbeesett segélykiáltása”.
Azt is üzeni ez a beszéd is, hogy bárhonnan, bármi áron szert kell tenni pénzre, erőforrásra. A Nyugat nem ad már pénzt, s Orbánt nem érdekli sem az, mekkora a kamat, sem az, milyenek a feltételek, mekkora tehertételt jelent – és nem csak anyagi, gazdasági szempontból –, mennyire árulja el a jövőt, mindannyiunk jövőjét vele – fejtegette Horn, egyben abszurdnak nevezve, hogy a társadalomnak, az embereknek fogalmuk sincs arról, valójában kitől veszünk fel hiteleket, milyen kondíciókkal, holott ez közügy. „Utoljára Kádár Jánosék árulták ki ilyen formában az országot, árulták el a magyar társadalmat”.
Azért nem kis különbség van az ezermilliárdokat jelentő uniós támogatás és az iszonyatos politikai, gazdasági, kamat-terhet jelentő kínai hitel között. Ezt a „kis” különbséget ezer milliárdokban és teljes politikai kiszolgáltatottságban lehet csak mérni.
Az oroszoknak ez már sikerült („nem is tudunk leválni az orosz energiarendszerről, miközben másoknak ez ment”), köszönhetően Orbán személyes politikai elkötelezettségének Putyinnal szemben, aminek az okát nem tudjuk, csak összeesküvéselméletek vannak – fejtegette Horn. Most ugyanez történik a kínai diktatúrával is, s a felelőtlen és átláthatatlan kiszolgáltatottság, következményeit nem is tudjuk felmérni, de az borítékolható, hogy a politikai és gazdasági árát az unokáink is nyögik majd.
Valóban nemigen van új elem a beszédben, ezt csinálják immár 14 éve, azt pedig, hogy mennyire működik, láthatjuk. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy tavaly -1, az idén jó eséllyel +1 százalékos lesz a gazdasági növekedés – emlékeztetett a szakértő, aki szerint viszont az egész NER arra épül, hogy van pénz. Az uniós támogatások évi 3-4 százalékos GDP-növekedést hoztak a magyar konyhára, viszont az idei már a harmadik olyan év, amikor nem jön ez a támogatás, illetve, ha igen, akkor is csak nagyon kevés pénz érkezik az EU-ból. Ezért az erőforrás-orientált NER-nek egyre nagyobb a működési zavara. „Nem lehet saját hűbéri rendszert finanszírozni, az gyorsan össze tud omlani erőforrás nélkül, az oligarchákat, a szavazóbázist időnként meg kell venni, ami pénz nélkül nem megy” – mutatott rá.
Miről árulkodik az, hogy Orbán – mint egy kofa a saját portékáját – már jó előre megdicsérte a tervét? – kérdeztük. Horn Gábor szerint ennek az lehet az oka, hogy fura helyzetbe kerültek Orbánék, olyanba, amilyenbe az utóbbi 14 évben egyszer sem: Magyar Péter megjelenésével hónapok óta ő és nem Orbán diktál a médiában. Fél-egy éve még elég volt a figyelem felkeltéséhez, ha a kormányfő kiáll egy sajtótájékoztatóra vagy elmond egy beszédet, most már jó előre fel kell kelteni iránta az érdeklődést. Korábban, ha kiállt – már ha egyáltalán kiállt – mindenki lelkesen hallgatta őt, ma már azonban más a helyzet. Orbán ehhez próbál igazodni, de nehezen tud, már csak azért is, mert olyan történet építettek fel, amiben ő már nem nagyon tud változni. Ő már a sajátjai szemében és a mienkben is olyan, amilyen. Éppen ezért ez a saját tervének már egy nappal korábbi öndicsérete is egy kicsit kétségbeesett próbálkozás, amivel megpróbálja magára vonni a figyelmet, ami már nem csak rá irányul, hiszen sokkal érdekesebb a nép számára például a Vogel Evelin-Magyar Péter adok-kapok, mint az, hogy mit gondol Orbán a gazdaságról. Amiről sokan eleve azt mondják, hogy ezeket már sokszor hallhattuk korábban. Azaz, ismét oda lyukadt ki Horn Gábor, hogy Orbán Viktornak már arra is ügyelnie kell, hogy magára irányítsa a figyelmet, s ennek jegyében elő kell készítenie egy másnapi „nagy varázslást”.
