Üzenet a csillagokba, Gábor Miklósnak
Öreg Indián Barátom! Miklós! 2020. február 5-én már hatodik alkalommal jövünk össze a KuglerArt Szalonban, hogy Rád emlékezzünk, mert – ha nem tudnád – bizony 100 esztendős lennél, ha 21 évvel ezelőtt nem költöztél volna a Halhatatlanok Társulatába, a csillagokba.
Ne nevess! Te már a hetventől, a hetvenöttől is megrémültél, s a nyolcvanat be sem vártad, pedig bitangul szeretted az életet. Nem adok a máról helyzetjelentést, mert nem akarom sem magam, sem téged elszomorítani. De ezek az esték, amelyeken Téged megidézünk, ezek az esték mindannyiunk számára ünnepnapok. Mert Jó Rád emlékezni, Téged nézni és hallgatni, Rólad sztorizni volt barátokkal és kollégákkal, Téged rajongásig szerető nézőkkel, akik hálásak, hogy láthattak Téged színpadon és filmeken. Jó az emlékezés, mert az ifjúságunkat idézi. Generációk nőttek fel rajtad, és az akkori ifjak ma már hozzád bölcsültek és öregedtek.
Itt hever előttem két fénykép, összemontírozva. Az egyiken – egy polaroid képen – az íróasztalodnál ülsz, kockás házi köntösödben. Nem régen ébredtél fel, valami gondolat felpiszkált. Írásra ösztönzött, s odahajtott íróasztalod rejtett zugába, ahol nem zavarhatott meg senki, ahol kedvedre olvasgathattál, firkálhattál, jegyzetelgethettél, vagy rajzolgathattál, míg Éva fel nem ébredt. Talán éppen egy kis cetli levélkét írsz Évának, a napi üzenetedet, amelyet aztán odateszel a fürdőszobában Éva fogmosó poharára, hogy fényesebb legyen ez a reggele, és az egész napja. – „Kicsikém!...”- így szólítod meg…
A másik kép, a házikabátod egy próbaállványon, egy Rólad készült kiállításon egy ablak előtt. Érdekes. A Hamlet jelmezedet el tudom fogadni, ezt a háziköntöst nem, mert ez a köntös nem egy szerep jelmeze, ez Te magad vagy otthon, Sóstón, a kórházban, a tévé előtt …Ez a köntös „Beszélő köntös” a javából. Szemtanúja hétköznapi hőstetteidnek.
Az estek házigazdájaként arra törekszem, hogy a megközelíthető megközelíthetetlen Gábor Miklóst elevenítsük meg több-kevesebb sikerrel. Játék ez, amelyben meghívott meglepetés-vendégeim a játszótársaim ebben, és akarva, akaratlanul a nézők is azzá válnak. Jelenléted Isteni Hatalmának hiányát így kompenzáljuk. Mindenki önmagáról is vall, miközben Rólad beszél, s ez összeköt bennünket ezen az estén. Aurádban megfürödhetünk. Egy soha vissza nem térő, letűnt kort megidézve. Köszönet érte!
Volt egyszer egy Gábor Miklós, volt egyszer egy kor, ami már nincs, de van helyette más…És tudom, hogy Te ebben a másban is megtalálnád azt a fellelhető tiszta csöppet, amiért érdemes élni, alkotni, írni, színházat csinálni.
Várom a találkozást Veled! Február 5- én, a KuglerArt Szalonban!
