Üzengetések a hadiflotta árnyékából

Mintha nem is ugyanarról a történetről lenne szó. Moszkvában lényegében riadót fújtak. Tudatos és kitervelt provokációt emlegettek, figyelmeztetésekről, sőt, lövésekről beszéltek, miközben nagyon súlyos következményekkel fenyegetőztek. Londonban ezzel szemben az derült ki, hogy nem történt semmi. Az ő rombolójuk háborítatlanul haladt, bár hallottak róla, hogy az oroszok kicsit izgultak, de ennél több szót nem is érdemel az eset, nem voltak lövések, pláne nem incidens. 

Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő nem lepődött meg az álláspontok különbözőségén, sőt, evidens magyarázatokkal is szolgált ezekre. Először is Nagy-Britannia – sok nyugat-európai országhoz hasonlóan – nem ismeri el Oroszországhoz tartozónak azokat a területeket, ahol az incidens történt. Úgy tekinti a Fekete-tenger érintett részét, hogy az Ukrajna része, tehát aki ott hajózik, nem sértheti meg Oroszország tengeri határait. Vagyis továbbra sem ismerik el a Krím félsziget orosz annektálását. Moszkvában viszont sajátjuknak tartják a kérdéses területet, ebből következően pedig úgy vélik, hogy a brit romboló igenis megsértette területi integritásukat. Jellemző, amit Szergej Rjabov külügyminiszter-helyettes mondott, miután bekérette a brit nagykövetet, hogy tiltakozzon. „Oroszország területi integritása érinthetetlen, határainak sérthetetlensége abszolút imperatívusz” – közölte megfellebbezhetetlenül. 

Az elemző felhívta a figyelmet, hogy az oroszok ebben az esetben (is) arra a nemzetközi jogra próbálnak hivatkozni, amelyet 2014 februárjában-márciusában súlyosan és radikálisan megsértettek a Krím annektálásával és Oroszországhoz csatolásával. Ezt pedig a nemzetközi közösség azóta sem ismeri el, de még Moszkva olyan szövetségesei, mint Kazahsztán és Fehéroroszország sem. 

Mindebből logikusan következik az esemény teljesen eltérő interpretációja – mondta Sz. Bíró Zoltán. Hivatalos katonai videófelvételeket is közzétettek lépéseikről. Halljuk a parancsokat és lövéseket is látunk, de nem bizonyítható, hogy ezek akkor és ott készültek. Látjuk azt is, hogy egy SZU-24M típusú repülőgép elrepül egy brit romboló közelében, de nem ad le lövéseket, ahogy azt korábban állították. Londonban pedig közzétették a BBC újságírója által készített anyagot, amelyen hallható, hogy a Defender fedélzetére megérkezik az orosz felszólítás, de ennél több nem történik. London szerint nem lőttek, repülőgépről sem bombáztak, még a hajójuk útvonalát sem fenyegették. Tudták ugyan, hogy a térségben folyik egy orosz hadgyakorlat és lőnek is, de ez nem érintette őket. Boris Johnson brit miniszterelnök hivatalosan azt közölte, hogy helyénvalóan járt el a brit romboló. A brit védelmi miniszter pedig egy kérdésre megerősítette, hogy a jövőben sem kerülik el az érintett térséget, amelyet ukrán területnek tekintenek, ahol szabad a hajózás. A szakértő egyébként azt is hozzátette, hogy a történetben érintett SzU-24M orosz csatarepülők 55 éve szálltak fel először. A Defender 40 évvel fiatalabb, a gépeknek nagyon kevés esélyük lett volna vele szemben. Az oroszok demonstrálni akartak, nem ütközni. 

Erre utalt egyébként a brit védelmi miniszter is. Szerinte Vlagyimir Putyin a hazai közönségnek játszik. Sz. Bíró Zoltán felidézte, hogy az orosz tévék esti politikai műsoraiban rendszeresen tárgyalnak a politikai vezetés számára fontos kérdéseket. Csütörtökön például hosszasan foglalkoztak a történtekkel, de arról már nem ejtettek szót, miképpen került az érintett térség – szerintük – orosz fennhatóság alá. Az elemző szerint az ok világos. Az amerikai elnökkel folytatott genfi megbeszélés után az orosz államfő igyekszik az erős ország benyomását kelteni, fenntartani. Számára tehát belpolitikai célt szolgál az állítólagos incidens.

Mindez pedig nem választható el attól, hogy Angela Merkel német kancellár éppen a napokban javasolta, újítsák fenn a 2014 után megszakadt csúcstalálkozók rendszerét Oroszországgal. Ebből évente kettő volt, egyszer Moszkvában, egyszer Brüsszelben. Emmanuel Macron francia államfő azonnal csatlakozott hozzá, de több mint tíz uniós tagállam vezetője határozottan ellene foglalt állást. Mark Rutte holland kormányfő kijelentette, bár nem ellenzi a személyes találkozót, de ő biztos nem vesz részt egy ilyen megbeszélésen. Ennek hátterében az áll – emlékeztetett a szakértő –, hogy 2014 júliusában Kelet-Ukrajna felett a szeparatisták – nyilvánvaló orosz támogatással – lelőttek egy maláj utasszállító repülőgépet, és a katasztrófa rengeteg holland áldozatot is követelt. Moszkva azonban ez ügyben minden felelősséget elhárít és elutasít minden együttműködést is. Sokan úgy vélik, Oroszország 2014 óta semmit sem változtatott politikáján, nincs tehát ok arra, hogy ők kompromisszumot kössenek. Nagy-Britannia – bár közvetlenül már nem érintett – a héten történtek kapcsán világossá tette, hogy nem támogatna egy ilyen kapcsolatfelvételt. Hiszen a Defender – és még néhány más nemzetiségű romboló – Fekete-tengeri útjáról nyilván a legmagasabb politikai szinten határoztak. Ismét demonstrálni kívánták, hogy az érintett területet Ukrajnához tartozónak tekintik. Az üzenet célba is ért és jött rá válasz is. Lényegében ennyi történt – mondta Sz. Bíró Zoltán.